Századok – 1964

Figyelő - Táncsics-kiállítás a Fővárosi Levéltárban (Stier Miklós–Vida István) 1367

figyelő 1367 TÁNCSICS-KIÁLLÍTÁS A FŐVÁROSI LEVÉLTÁRBAN Táncsics Miliály túrténetiszerepével, eszmei fejlődésével, egyéniségével keveset foglalkoyott még marxista irodalmunk. Pedig igen keyesen jutottak mult századi nagy jaink közül a népi forradalmiságnak arra a fokára, mint ő s bátran mondhatjuk, az •egy Petőf kivételével a plebetus demokratizmusnak oly radikális képviselői csak elvéetv akadtak, mint éppen Táncsics Mihály. Nem véletlen, hogy Petőfi nagy eszmei örököse, Ady is visszafordul hozzá, idézi szellemét ós vállalja eszmei hagyatékát: „Kend volt Táncsics Mihály A mi kora lelkünk . . . ... e fájó országban Kendnek ős szerepót Szívesen vállaljuk." Lényegében ezeket a gondolatokat idézi a Fővárosi Levéltár kiállítása is, amikor az első szekrényben Barabás Miklós Táncsics-portréja mellett Ady Endre: Az Illés szekerén kötetének eredeti kiadásában az Emlékezés Táncsics Mihályra című versét tárja a látogatók elé. A kiállítás Táncsics életét és munkásságát három főbb korszakban tárgyalja. Az első részben a reformkor, a forradalom és szabadságharc, a másodikban az abszolutizmus s a harmadikban a dualizmus korából közöl dokumentumokat Táncsics életére •és pályájára vonatkozóan. Hangulatos kis epizódot idéz életéből és érdekes jellemzést ad Táncsicsról Kuthy Lajos, a reformkor ünnepelt írójának „Hazai rejtelmek" c. romantikus regényének egyik — a kiállításon is olvasható — részlete: „De van a külvárosnak egy rejtett apostola, gyémánt a gaz között, melynek erkölcsi fénye a korszak sugárai közt fenn fog maradni ... A nép közt nemcsak könyvben, hanem élő eszmékkel tanít, oktat és világosít; s alkalmakat keres annak gyermekeit ingyen nevelni." A következő szekrényekben Táncsics 1848 előtt írt jelentősebb politikai munkáit találhatjuk. Első — kiadásra nem került — művének előfizetési felhívása mellett ott látható a „Hunnia függetlensége", majd a „Nép szava, isten szava" c. röpirata (1847). Utóbbi azért jelentős, mert ebben a művében reformköveteléseinek nagyobb súlyt adva attól sem riadt vissza, hogy forradalommal fenyegesse a kiváltságaihoz ragaszkodó nemességet. Táncsics 1848—49-es szerepét illusztrálják a következő dokumentumok. A kortárs Hirányi Ákos „Pesti forradalom" c. könyvecskéjének egyik részlete a rab író kiszabadítását meséli el. Táncsics még 1848 áprilisában megindítja a „Munkások Ujságjá"-t, melynek célja „népünket az átalakulás, új törvények s egyéb szükséges tárgyakról felvilágosítani". Sok támadás éri ekkor a lapot és Táncsicsot, mert a kormány s a forradalom következetes végrehajtásától már húzódozók tábora fél a „lázítólag ébresztő, s a tulajdont kárhozatosan tiporó", radikális hírlaptól. (Ld. a Zemplén megye átirata Pest város tanácsához c. iratot.) A lap egyik kiállított számában Petőfi „Itt a nyilam, mibe lőjjem . . ." kezdetű verse látható. A szabadságharc bukása után halálra ítélték. Sikerült azonban a hóhér kezéből megmenekülnie, s Pesten saját házában, felesége támogatásával, elrejtőznie. Egy sötét, földbe vájt putriban élt éveken keresztül. Itt írt művei közül kiállítottak néhányat. Szerepel „A hét nemzet szövetsége" eredeti, kéziratos példánya, melyben Kossuth Dunakonföderációs elképzeléseihez hasonló véleményét fejti ki: „Nincs más mód a ldsebb nemzetek boldogulását illetőleg, mint az, hogy egymással szövetkezzenek." Közönség -elé került a forradalom tapasztalatait összefoglaló „Forradalomról általában" c. munkájának egyetemisták által másolt változata, valamint a Központi Táncsics-Bizottság kiadásában 1885-ben megjelent „Mi a szocializmus és mi a kommunizmus" c. tanulmánya is. Az 1857-es amnesztia után újra politikai tevékenységbe kezd, az egyetemi fiatalok körében terjeszti nézeteit. 1860-ban a Kerepesi úti temetőben rendezett tüntetés szervezéséért bíróság elé álUtják. Ezzel kapcsolatos a budai Országos Törvényszék átirata a Helytartótanácshoz, melyben intézkedések megtételét kéri, mert Táncsics főtárgyalásának zárttá nyilvánítása miatt tüntetés készül. Érdekes a Helytartótanács azon leirata is, mely szerint Táncsics Mihályné kérése, hogy férjét szemének gyógyítása idejére helyezzék szabadlábra, „nem teljesíthető". A kiegyezés után kiszabadult. Életének ezt követő szakaszát bemutató tárlóban az 1868-ban megindított Arany Trombita c. lapja egyik részének fotókópiája, a főpolgármesterhez intézett ezzel kapcsolatos beadványa, néhány klerikális sajtótermék őt ábrázoló karikatúrája s parlamenti interpellációját tartalmazó képviselőházi napló látható.