Századok – 1964

Figyelő - Kiállítás Szigetváron (Hegyi Klára) 1368

1368 figyelő Az utolsó szekrények jórészt Táncsics utóéletével foglalkoznak. A róla szóló nekrológok, önéletrajzának 1952-es orosz nyelvű kiadása mellett érdekes a Központi Táncsics-Bizottság felhívása, amelyben anyagi támogatást kér Táncsics Mihály emlékiratainak kiadása érdekében, valamint az a kérvénye, melyben a jeles személyiség síremléke javára rendezendő ünnepély után járó városdíj elengedését kéri. A legérdekesebb azonban az az irat, amely a budapesti Főkapitányság preventív intézkedését tartalmazza a Táncsics-sírhoz vonuló munkások ellen. Ugyanekkor láthattunk néhány feleségére vonatkozó okmányt és fényképet is. A kiállítás célja, mint ezt H. Kohut Mária, a kiállítás rendezője elmondotta, elsősorban az volt, hogy az általános és középiskolás diákok számára Táncsics halálának 80. évfordulója alkalmából szemléltető anyagot mutasson be. Sajnos a Levéltárnak nem állt módjában egy nagyobb helyiségbenmegrehdezni ezt a kiállítást, így a néhány szekrényre terjedő anyag csak vázlatos ismereteket nyújthat. A korlátozott lehetőségek ellenére sem tartjuk helyesnek, hogy a kiállítás csak az általános és középiskolás tananyag illusztratív kiegészítője legyen. Elismerjük azonban azt, hogy kitűzött céljának maradéktalanul megfelel, bár szívesen láttunk volna Táncsicsot sokoldalúbban bemutató, gazdagabb anyagot. Dicséret illeti viszont a Levéltárat azért, hogy a maga erejére támaszkodva megrendezte ezt a kiállítást. Stier Miklós—Vida István KIÁLLÍTÁS SZIGETVÁRON A költő Zrínyi Miklós halálának 300. évfordulóján a pécsi Janus Pannonius Múzeum munkát ársainak rendezésében kiállítás nyílt a szigetvári Zrínyi .Miklós Múzeumban. A rendezők célja az, hogy a látogatót, megismertessék a végvári harcok — s benne elsősorban a szigetvári ostromok — történetével, a vár törökkori életével, a költő Zrínyi Miklós munkásságával, valamint a visszafoglalás eseményeivel. A gazdag terv első eredményeként nyílt meg az állandó kiállítás magja 1964. szeptember 6-án. A múzeum munkatársainak adott s bizonyos fokig korlátozott lehetőségekkel kellett számolniok. A vár központi térségében fekvő, a Szulejmán dzsámival egybeépített volt Andrássy-kastély földszinti helyiségei (mindössze négy terem), az előttük húzódó folyosó és a dzsámi körfolyosójának újkori falai állnak rendelkezésükre, .ebből a folyosókon — mint közterületen — csak dokumentációs anyagot és feliratokat helyezhetnek el. A kiállítás anyagának kiválogatásában a korabeli írásos dokumentumokon kívül főleg a múzeum anyagára (fegyverek és igen gazdag metszet-gyűjtemény) és a várásatások eredményeire támaszkodhattak. A kiállítás első gondolati egysége a török birodalom terjeszkedését és a magyar végvárrendszert mutatja be. Eredeti metszeteken láthatjuk a legfontosabb várakat, rendszerüket, és II. Szulejmán magyarországi hadjáratait térkép mutatja be. Rekonstrukciós rajz és magyarázat ismerteti meg a látogatót a síkvidéken, mocsaras talajon, ún. magyar módra épített várak (ilyen Szigetvár is) építésének technikájával. A várépítő jobbágyok munkaeszközei közül három XVI. század közepi fatalicskát láthatunk, amelyek a kiállítás legszebb darabjai közó tartoznak. A középkori vizesárokból kerültek elő a várásatások során, közülük kettő földmunkáknál, egy kisebb pedig ágyúgolyók szállításánál volt használatos. A második terem Szigetvár 1566 előtti történetét foglalja össze, részben az okleveles anyag, részben Istvánffy tudósításai alapján. Megismerkedünk a vár ós a város kiépülésének fázisaival és az 1556-os ostrom történetével. Az írásos és képi anyagot XV. századi fegyverek egészítik ki. A kiállítás harmadik és legnagyobb egysége az 1566-os ostrommal foglalkozik. A források egymásnak ellentmondó adataiból igyekeznek a rendezők kihámozni a támadás irányait és szakaszait, szólnak a császári seregek viselkedéséről és a vár védőinek hősi harcáról. A leírásokat az ostromot ábrázoló nagyszámú metszettel t eszik, szemlóletessé, s bemutatnak több, Szigetvár elestét tárgyaló nyugati röplapot, hírlapot. Az ostrom emlékeiből török ós magyar vértek, páncéling, fegyverek — a török puskakészítés néhány remekbeszabott darabja —, összeégett páncéling, ágyúgolyók láthatók. Az anyagot magyar és török történetíróknak az ostromról szóló leírásai, címerek és festmények egészítik ki. Az. utolsó terem „utóhang Szigetvárról". Sajnos, a gazdag anyagot szűk helyen kellett elhelyezni, s ez zsúfoltságot eredményezett. Ebbe a szobába szorultak a várásatásoknál napvilágra került használati eszközök, a Zrínyiről szóló egykorú irodalom,