Századok – 1964
Tanulmányok - Molnár Erik: A marxizmus szövetségi politikája (I. rész) 943
970 MOLNÁIi IBIK Minthogy az önálló kommunista szervezkedést célszerűtlennek tartották, Marx és Engels a kispolgári demokratákhoz csatlakoztak, ahhoz a párthoz, amelyet az adott helyzetben amúgyis legközelebbi szövetségesüknek tekintettek. Ennek megfelelően beléptek a Kölni Demokratikus Társaságba, amelynek tagjai többségükben kispolgári demokraták voltak, majd Marx, az utóbbi társaság képviseletében, az 1848 júniusában megalakult Rajnai Tartományi Demokrata Kerületi Bizottságnak is tagja lett. A kölni demokraták közt Marx csakhamar vezető szerepre tett szert. Ennek köszönhette, hogy a ..Neue Rheinische Zeitung"-nak, a „demokrácia szócsövének" is főszerkesztője lett. A lap 1848. június 1-én indult meg, megjelenését kezdetben polgári részvénvjegyzők biztosították. A kommunisták, Marx és Engels vezetése alatt, arra törekedtek, hogy a kispolgári demokráciát támogatva és ezzel egyesülve, harcolják ki és biztosítsák a sajtó-, egyesülési és gyülekezési szabadság demokratikus jogait, amelyek szükségesek voltak a munkásság önálló tömegpártjának megszervezéséhez. Azt az álláspontot tehát, amelyet korábban Engels Heinzennel szemben képviselt, hogy ti. a demokráciáért folyó harc vezetője a munkásosztály, a körülmények kényszerítő hatása alatt feladták. Emellett úgy gondolták, hogy egyedül a ,,demokrata párthoz csatlakozva"3 9 , amely mögött ott állottak akkor a munkások is, lesz módjukban szavaikat a munkásosztály fülébe eljuttatni. A demokratikus mozgalomban természetesen a munkásosztály érdekeit tartották szem előtt. Marxnak sikerült a Neue Rheinische Zeitungot is a demokrácia orgánumából ténylegesen a demokrácia proletár szárnyának orgánumává tenni. A lapban a proletariátus szempontjából bírálta az eseményeket, a pártok magatartását, ideszámítva a szövetséges pártokét is, és a lap útján a proletariátus érdekében kísérelte meg az események befolyásolását. A kommunisták haladéktalanul hozzáláttak a rajnavidéki munkások megnyeréséhez. Már április 13-án megalakították a Kölni Munkásegyletet, melynek többezer tagja volt. (Barmenben Engels alakított egy hasonló egyesületet.) Az egylet szervezeti formát teremtett a munkások közt folyó felvilágosító tevékenységnek. (A felvilágosító propagandát szolgálta Marx „Bérmunka és tőke" című munkájának a NRHZ-ben - 1849 áprilisában történt — közzététele is.) A Kölni Munkásegylet kezdetben ugyan Gottschalk orvosnak, a Kommunisták Szövetsége egyik tagjának befolyása alatt állott, aki az egylet első elnöke volt. Gottschalk helytelenítette Marx együttműködését a demokratákkal s egyáltalában a munkások részvételét a burzsoá demokráciáért folyó harcban, és a „munkásköztársaság" azonnali kikiáltását követelte. 1848 májusában sikerült is elérnie, hogy a Kölni Munkásegylet állást foglalt a frankfurti és a porosz nemzetgyűlési választásokban való részvétel ellen. 1848 nyarán azonban, amikor Gottschalkot letartóztatták (ami ellen Marx tiltakozott), az egyesületben felülkerekedett Marx befolyása és ezután már az ő hívei, Moll meg Schapper irányították a szervezetet. A forradalmi harc menetében konkrétabb alakot öltött az az elképzelés, amely a liberális burzsoáziának a feudalizmus elleni és a demokráciának a liberális burzsoázia elleni harcára vonatkozott. Ezt a harcot Marx a forradalom alatt nem úgy fogta fel, hogy előbb a liberális burzsoázia a demokrácia támogatásával legyőzi a feudális erőket, s ezután megindul a demokrácia harca a 39 Engels levele F. Kelley-Wischnewetzkvnéhez. 1887. jan. 27. Marx—Engels: Válogatott levelek. 4G8. 1.
