Századok – 1964
Tanulmányok - Molnár Erik: A marxizmus szövetségi politikája (I. rész) 943
A MARXIZMUS SZÖVETSÉGI POLITIKÁJA 971> liberális burzsoázia ellen. Ügy gondolta, bogy a két folyamat összeolvad egymással. Marx a burzsoázia és a feudális párt közötti hosszabb forradalmi harcra számított, amelyben a demokratikus erők ugyan a burzsoáziát támogatják, de a harc vezetését a burzsoáziával szemben is mindinkább magukhoz ragadják. Marx egyáltalában nem áltatta magát a burzsoázia forradalmi készsége és tettereje tekintetében. Már 1847-ben megírta, éppen Camphausenre és Hansemannra, a burzsoázia vezéreire utalva, hogy a burzsoázia lehetőleg békés úton, forradalom nélkül igyekszik majd az abszolút királyságot polgári királysággá átváltoztatni, mert forradalom esetében tartania kell a tömegektől. De azt gondolta, hogy a burzsoázia békés tervei meghiúsulnak a feudális párt, a nemesi földbirtokosok meg az abszolút monarchia polgári-katonai és papi bürokráciájának ellenállásán, s így a burzsoázia végül mégis csak forradalmi fellépésre kényszerül.40 Marx forradalmi prognózisának alapgondolatait a nagy francia forradalom történetéből merítette. A francia forradalom történetének ismeretében kezdettől fogva helyesen látta a német forradalom menetének két alapvetően fontos belső rugóját. Az egyik a burzsoázia félelme volt a néptömegektől. A N R HZ már 1848. június 14-én rámutatott arra, hogy a burzsoázia, illetve az azt képviselő Camphausen, a munkásoktól és a kispolgári tömegektől való félelmében nyomban a kormány átvétele után szövetséget ajánlott fel a porosz nemességnek és a bürokráciának.41 A másik fontos rugó az utóbbiaknak, tehát a feudális pártnak az a törekvése volt, hogy a burzsoáziától visszaszerezze a teljes politikai hatalmat. A NRHZ erre is már korán, június 23-i számában figyelmeztetett. Ez a szám kifejtette, hogy a feudális ellenforradalom pártja arra készülődik, hogy kiszorítsa a burzsoáziát a politikai hatalomból.4 2 Amiben Marx tévedett, s amiben a német forradalom nem követte a francia forradalom példáját, az volt, hogy a feudalizmus és a néptömegek kettős tüze alatt álló porosz burzsoázia, éppen a forradalmak tapasztalatain okulva, a feudalizmussal szemben nem volt hajlandó igénybe venni saját „sírásóinak" segítségét, hanem inkább letette a fegyvert a feudalizmus előtt, amikor ez kenyértörésre vitte a dolgot. Arra, hogy a burzsoázia 1848-ban nem játszhatja azt a szerepet, amelyet 1793-ban betöltött, Marx csak 1848 végén jött rá, amikor a politikai harcban a burzsoázia kapitulált a feudalizmus előtt. Persze a burzsoázia is tévedett. Nem ismerte fel a feudáhs ellenforradalom készülődéseit, hanem elhitette magával, hogy a feudáhs államapparátus mind-I végig hűségesen fogja szolgálni. Nem tudta, hogy a politikai hatalmat a feudalizmussal szemben csak akkor tarthatja meg, ha a népre támaszkodik, csak azt tudta, hogy ha a népre támaszkodik, ez megfosztja őt a politikai hatalomtól. Marx politikája 1848 tavaszától kezdve azon a feltevésen alapult, hogy a burzsoáziát a körülmények, nem utolsó helyen a nép nyomása, végül is arra fogják kényszeríteni, hogy erélyes rendszabályokat alkalmazzon a feudális ellenforradalommal szemben, s evégből a néptömegekre támaszkodjék. Ezt a folyamatot akarta előrelendíteni azzal a kritikával, amelyet lapjában a bur-40 Lásd Marx: A moralizáló kritika és a kritizáló morál. MEGA. 1. rész. (5. köt. 320. L 41 Lásd Neue Rheinische Zeitung. A berlini viták a forradalomról. 1848. jún. 14. Marx és Engels művei, 6. köt. 163. 1. az első orosz nyelvű kiadásban. 42 Neue Rheinische Zeitung, 1848. jún. 23. A Camphausen-kormány bukása. Uo. 193. 1.
