Századok – 1964
Tanulmányok - Molnár Erik: A marxizmus szövetségi politikája (I. rész) 943
946 MOLNÁJl BEIK munistáknak, a Kiáltvány szerint, segíteniök kell a burzsoáziát, a készülő forradalom vezető osztályát, az abszolút monarchia, a feudális földtulajdon és a nyárspolgárság elleni harcában, mert a burzsoázia történeti feladata abban áll, hogy eltávolítsa a proletármozgalom útjából a középkor maradványait. Emellett a burzsoáziának, különösen leghaladottabb részének, az ipari burzsoáziának hatalomra jutása azért is szüséges, mert a burzsoázia politikai uralma feltétele annak, hogy a munkástömegek kiábránduljanak a burzsoázia által elhintett illüziókból és csatlakozzanak a proletármozgalomhoz . Előrelátható volt, hogy a feudális maradványok elleni harcban a proletariátus mellett a kispolgárság is támogatni fogja a burzsoáziát. Mihelyt azonban a polgári forradalom győzött, a kommunisták, szövetségben a kispolgári demokratákkal, a burzsoázia ellen fognak fordulni, hogy együttesen vívják ki a demokráciát. Mihelyt Németországban a burzsoázia győzött, mondja Engels, ,,a kommunisták pártpolitikája ugyanaz lesz, mint azokban az országokban, amelyekben a burzsoázia már uralkodik", vagyis szövetkeznek a városi kispolgársággal a demokrácia kivívására.1 1 A parasztságot Marx és Engels a burzsoázia természetes szövetségesének tekintette a polgári forradalomban, olyan szövetségesnek, amely nélkül a burzsoázia nem is győzheti le a feudális erőket. Azonban más a helyzet akkor, amikor a harc a már hatalomra jutott burzsoázia ellen, a demokrácia megvalósításáért folyik. Erre vonatkozó nézeteit Engels a Heinzen elleni vitacikkében fejtette ki.1 2 Heinzen, aki azelőtt Marx „Rheinische Zeitung"-jának munkatársa volt, azonnali felkelésre szólította fel a német népet a fejedelmek ellen, éspedig elsősorban a kisparasztokhoz fordult, akikben a forradalom főerejét látta. A felkelés célja a demokratikus köztársaság kikiáltása lett volna. Engels vitacikkében előbb megállapítja, hogy a német nép igazi ellenségei nem a fejedelmek, hanem a földesurak és a kapitalisták. Esztelenségnek nyilvánít minden felkelésre irányuló propagandát, amikor a felkelés társadalmi feltételei hiányoznak. Utal arra is, hogy a demokráciáért a forradalmi harc csak akkor indulhat meg, amikor a burzsoázia már hatalomra jutott. Ennek a harcnak főereje azonban, folytatja Engels, nem a parasztság. A parasztság nem képes forradalmi kezdeményezésre. Önálló, demokratikus mozgalmai, Wat Tyler és Jack Cade felkeléseitől kezdve a Jacquerie-ig és a német parasztháborúig, amellett hogy reakciósok voltak, minden esetben vereséget szenvedtek. A demokráciáért vívott harcban részt fog venni nemcsak a kispolgárság, hanem a parasztság is. De a parasztok méginkább, mint a kispolgárok, csak az ipari proletariátus kezdeményezése és vezetése mellett ragadhatják meg a politikai hatalmat és valósíthatják meg a demokráciát. Engels álláspontja tehát az volt, hogy a demokráciáért vívott forradalmi küzdelemre, amely a polgári társadalom talaján, a burzsoázia ellen folyik, az összes dolgozó osztálynak, az egész „népnek" szövetkeznie kell. De, ahogyan a feudalizmus elleni harcot, a dolgozó osztályokra támaszkodva és ezekkel szövetségben, a burzsoázia vezeti, úgy a demokráciáért küzdő osztályszövetségnek, a kispolgárság, parasztság és a proletariátus szövetségének élén a 11 Lásd Engels: A kommunizmus alapelvei. I. h. 622. 1. 12 A kommunist ák és Kari Heinzen. Deutsche Brüsseler Zeitung, 1847. okt. 3. MEGA I. rósz 6. köt. 282. kk. 1.
