Századok – 1964

Krónika - Beszámolók kandidátusi disszertációk vitáiról - 877

KIIÓNIKA 889 kodó osztály megszilárdítja gazdasági bázisát és lényegében belenyugszik a békeszerződés területi döntéseibe. Megkezdődik a nemzeti eszme kifejlődése, de tömegerejét még most sem szabad túlbecsülni. 1933-tól 1938-ig a nácizmus ós a porosz militarizmus ellenzése, sőt gyűlölete az osztrák társadalom többségét szembefordítja az Anschluss gondolatával, tehát erős indítékot ad az osztrák nemzeti eszme továbbfejlődésének, bár tényként említette meg, hogy a nácizmus szociális és nacionalista demagógiája az osztrák társadalom nem lebecsülhető részében ellenkező tendenciákat is erősített. A megszállás éveiben bekövetkezett teljes Gleichschaltung ós a náci terror az osztrák társadalom igen széles köreiben kiábrándulást, sőt aktív ellenállást váltott ki. Ennek nyomán 1945-ben az osztrák nép elsöprő többségét a nemzeti élniakarás szenvedélyes kívánsága jellemzi, tehát történetileg lezárul az önálló osztrák állam létjogosultságát illető probléma. Egyetért azzal, hogy a burgenlandi kórdós bővebb kifejtést érdemel. A mű feldolgozási módszerére vonatkozó bírálatokkal kapcsolatban megjegyzi, hogy bár több idézetet maga is nélkülözhetónek vél, a téma diplomácia-történeti jellege következtében azok számát lényegesen nem csökkentheti. Ádám Magda hozzászólásával vitatkozva rámutatott arra, hogy Csehszlovákia nem tehetett területi engedményeket Magyarországnak, egyrészt, mert a kisantant tagja volt, másrészt, mert nem részesíthette e tekintetben Magyarországot előnyben Németországgal szemben. A jelölt válasza után Balogh Sándor, á Bizottság elnöke, kiemelte az egyetemes történeti kutatások jelentőségét és méltatta a jelöltnek e tárgykörben írott disszertációját. Ugyanakkor azonban a maga részéről is aláhúzta a vitában felmerült észrevételek közül egyrészt a témára vonatkozó korábbi irodalommal szembeni kritikai állásfoglalás szükségességét, másrészt az osztrák nemzetproblematika tisztázásának fontosságát. A Bizottság Kerekes Lajos disszertációját a Tudományos Minősítő Bizottságnak egyhangúlag elfogadásra javasolta. Sípos Péter Kende István ,,A francia nyugat-afrikai gyarmatbirodalom bomlása. A népi erők és a gyarmatosítók harcainak stratégiája és taktikája a második világháború után" c. disszertációja Fekete-Afrika történetének eddig feldolgozatlan korszakát vette vizsgálat alá. A négy fejezetből álló disszertáció első részében a francia imperializmus nyugatafrikai gyarmatosításának jellegével kapcsolatban hangsúlyozza azt a tényt, hogy az afrikai gyarmatosítás — késői bekövetkezte miatt — még kevésbé járt együtt az ipar, a közlekedés stb. kifejlődésével, mint általában a gyarmatosítás; a kapitalizmus behatolása Francia Nyugat-Afrika nagy részében nem eredményezte a kapitalista társadalmi rend kialakulását. A Francia Nyugat-Afrika társadalmi struktúráját vizsgáló második fejezetben elemzi a függetlenné válás idején a fejlődés különféle szakaszáig eljutott területek közös sajátosságát: valamennyiük átmeneti, az ősközösségi fokot túlhaladó, de egyértelmű társadalmi alakulat kifejlődését nélkülöző jellegét. Megállapítja, hogy a mezőgazdasági termelés általában kisparaszti-közösségi maradt, a lakosság pauperizálódott, de nem proletarizálódott. A munkásosztály szűkkörű és alig koncentrált; fekete burzsoázia csak szórványosan (főként Szenegálban, Elefántcsontparton) jött létre; az értelmiség kis számú és alacsony képzettségű, viszont nem burzsoá, hanem népi eredetű. A lakosság döntő többségét a kollektive dolgozó, a földtulajdont nem ismerő parasztság alkotja, amely egyúttal a függetlenségi mozgalom tömegbázisa és a város, valamint a proletariátus rezervoárja. A harmadik fejezetet szenteli a szerző tárgya tulajdonképpeni történeti elemzésének, amelyen belül először az 1944—46-i években vizsgálja a kétoldalú felkészülést a döntő harcra. Ezzel kapcsolatban kitér a Francia Kommunista Párt helytelen, egészen 1956-ig fellelhető álláspontjának bírálatára, amely szerint a gyarmatok függetlenné válását csak az anyaország proletariátusa vívhatja ki, majd méltatja az BDA (Rassemble.ment Démocratique Africain) elnevezésű fekete-afrikai tömegmozgalom megalakításának ielentőségét. Ezt követően a francia imperializmus ellentámadását vizsgáló alfejezetben árgyalja az RDA bomlása és vezetői egy részének árulása után végbement folyamatot, amelynek során a függetlenségi mozgalom irányítása részben a szakszervezetek kezébe ment át, s ismertet egy marxista párt létrehozására irányuló szervezkedést (PAI — Parti Africain d'Indépendance), ami marxista jelszavak alatt, de szektás, elzárkózó módon folyt le, figyelmen kívül hagyva, hogy a függetlenségi harcot helyenként a honi burzsoázia, általában az értelmiség, adott esetben annak vezetése nélkül nem lehet megvívni. A francia imperializmusnak 1956—58-ban kezdődő visszavonulását ismertetve figyelemmel kíséri Guinea eredményes harcát a járási főnökök apparátusának (chefferie) megsziin-17 Századok 1964/4.