Századok – 1964

Krónika - Beszámolók kandidátusi disszertációk vitáiról - 877

882 К RÓNIKA gozatlan problematikáját veszi vizsgálat alá. Bemutatja, miként idézte elő a német imperializmus külpolitikája e két dunai állam végzetes szembefordítását, hogyan dolgoztak •ennek érdekében a helyi uralkodó osztályok is, követezésképpen miként fűzte járszalagjára mindkét országot a német diplomácia. Másrészt megmutatja azokat az irányzatokat, mozgalmakat, amelyek a haladó hagyományokba kapaszkodva igyekeztek a magyar és román néptömegeket abba a demokratikus táborba tömöríteni, ahol egymásra találhattak a nemzeti és társadalmi felszabadulás hívei. A második bécsi döntés az új határok megvonásával a két állam közötti viszály újabb forrása lett. Németország az elégedetlenségből származó ellentéteket ügyesen használta ki, és sikerült Romániát ós Magyarországot saját politikai játszmájához megnyernie. Romániában létrejön a. fasiszta típusú légionárius állam, amelyet 1941-től Ion Antonescu katonai diktatúrája vált fel, s Magyarországon is erősödik a német politika befolyása. Ezzel párhuzamosan a felszított nacionalizmus hatására romlott a Magyarországhoz került román, illetve a Romániában maradt magyar nemzetiségek helyzete. A lélekmórgezós politikája ellen azok a romániai és magyarországi népi mozgalmak •emelték fel szavukat, amelyeknek tevékenységét nemcsak a nacionalista közhangulat, hanem a kormányok terrorintézkedései is korlátozt ák. Romániában az illegálisan működő Kommunista Párt és követője, a MADOSZ egyengette a román ós magyar dolgozók összefogásának útját. Észak-Erdélyben a Román KP-tól kapott utasítások értelmében a párt Tartományi Bizottsága csatlakozott a Magyarországi Kommunista Párthoz. A szakszervezetekre és a szociáldemokrata pártszervezetekre való támaszkodás mellett a Tartományi Bizottság kereste azokat a lehetőségeket is, amelyek a parasztság ós az értelmiség szervezésének szolgálatába állíthatók. A középrétegek soraiban kezdetben nem sikerült olyan befolyásra szert tenni, mint a munkásságnál, mivel a kormány politikája iránti illúziók egyelőre elterjedtek voltak és az Erdélyi Párt is szilárdnak tűnő pozíciókkal rondelkezett. A kísérlet kezdeményezői azonban ráirányították a figyelmet a népi összefogás legális lehetőségeinek megteremtésére. Miután 1941. június 22-én Németország megtámadta a Szovjetuniót, a román ós magyar kormányok belesodorták országaikat a szovjetellenes rablóháborúba, hadiállapotba kerültek a nyugati nagyhatalmakkal, nemzetiségi politikájuk tovább romlott. Az észak-erdélyi románok ós a dél-erdélyi magyarok jogfosztottságát, rendőri zaklatásukat. gazdasági kisajátításukat, egyesületeik betiltását —a nemzetiségi elnyomás legkülönbözőbb módszereit — alkalmazó intézkedések egész sorozata igazolta, hogy a kölcsönösségi politika eleve válságba jutott. Csődje 1942-ben már magyar—román konfliktus kitörésével fenyegetett . Ekkor küldik ki a német—olasz vegyesbizottságot a kórdós tanulmányozására. ami újabb alkalmat szolgáltat a magyar és román kormányzatnak a kölcsönös vádaskodásra. Ezalatt Dél-Erdélyben a RKP vezetésével a fasisztaellenes sztrájkharcokban megvalósul a magyar ós román munkásság harci egysége, ugyanakkor a középrétegek soraiban is közeledés tapasztalható. Hasoidó jelenségek voltak Észak-Erdélyben is, de egy nagyobb akció nem tudott kibontakozni, mivel a kormány még 1941-ben sok száz kommunista letartóztatásával a mozgalmat lefejezte. Az észak-erdélyi demokraták is résztvettek a MKP által kezdeményezett akciókban, amelyek lehetőséget adtak arra, hogy a nemzetiségek egyenjogúsításának gondolatát a közvélemény elé vigyék. A sztálingrádi csata után a magyar ós román uralkodó osztályok egyes csoport jai a tengelytől való) elszakadás politikájának útjára léptek, érintkezést kerestek a nyugati hatalmak megbízottaival és az így kapott tanácsok értelmében hirtelen rendezni akarták a két ország viszonyát. Az 1943-as közvetlen tárgyalások azonban hamar megfeneklettek a nacionalista politika zátonyán. 1943-ban azonban Magyarországon ós Romániában is lejátszódott a népmozgalmaknak az az ébredése, amely nemcsak a tengellyel való teljes szakítás végrehajtásának, hanem a magyar—román viszony új alapokra helyezésének igényével is fellépett. A magyar kormány ahelyett , hogy az ébredező háborúellenes energiát igyekezett volna az elszakadás terveinek szolgálatába állítani, újabb intézkedésekkel igyekezett az ellenzéki áramlatok összefogását megakadályozni, s 1943. január 8-án bíróság elé állították az 1941 óta fogvatartott észak-erdélyi kommunistákat . De a Kommunista Párt 1943 elején újjáalakult Tartományi Titkársága a németellenes egységfront megteremtésére irányuló újabb kísérleteket tesz. Ennek a kibontakozásnak első legális jelentkezése március 15-e megünneplése és ,,A 48-as Erdély" című kötet megjelenése, amely nemcsak a németellenes harc feladataira utalt, hanem az együtt élő népek megbékélésének gondolata mellett is állást foglalt. Az 1943-ban megindult fellendülést meggyorsítja Olaszország kapitulációja és a nyomában kibontakozó politikai helyzet. Az észak-erdélyi néptömegek balrat olódása újabb térnyeréshez és a jobboldali áramlatok elszigetelődéséhez vezetett, amit a munkásság ós parasztságszabotázsakciói, sztrájkmozgalmai, a nemzeti-