Századok – 1964
Krónika - Beszámolók kandidátusi disszertációk vitáiról - 877
KIIÓNIKA 883 sógek jogegyenlőségét követelő akciók, a 2. Vásárhelyi Találkozó előkészítése érdekében tett lépések igazolnak. A magyar uralkodó osztály kapituláns politikája, amely utat engedett az ország megszállásának és a haladó erők letörését tekintette feladatának, derékbe törte a felfelé ívelő népmozgalmak pályáját. Sokkal kedvezőbb fordulatot vett Románia politikai fejlődése. Az RKP javaslatára 1943 júniusában létrejön a Hazafias Front; ennek növekvő befolyása hatására Maniu és Brátianu párt jai Mihai Antoneseu jóváhagyásával kapcsolatba lépnek a szövetségesekkel, ós 1944. április 12-ón megkapják a fegyverszüneti szerződést . 1944 májusában létrejön a Munkás Egységfront és sikerül megállapodásra jutni Gh. Tätärescu liberális frakciójával. Az események hatása alatt Mihály király és köre nagyobb figyelmet kénytelen tanúsítani a RKP javaslatai iránt, és hosszas tárgyalások után Maniu és Brätianu pártja és a Munkás Egységfront részvételével megalakul a Demokratikus Nemzeti Front. A RKP kapcsolatba lép a németellenes tábornokok és tisztek csoport jaival, 1944. június 13-án létrehozt ák a katonai akciót előkészítő Forradalmi Katonai Bizottságot. Amikor a Vörös Hadsereg • áttörte a Iasi-Chisinäu vonalat, Románia már készen állott a fordulatra, és augusztus 23-án a RKP vezette erők megdöntik Ion Antoneseu németbarát katonai diktatúráját. A román fordulat Magyarországon is nagy hatást gyakorolt. a népi erők a példa követésére buzdítottak, de akcióik a szeptember 5-én Románia ellen induló támadást sem tudták megakadályozni. Ez utóbbi összeomlása után kezdődik meg Magyarország felszabadítása. Románia a szeptember 12-énaláírt szerződés értelmében —mely kimondja, hogy ,,Erdély (vagy annak legnagyobb része) adassék vissza Romániának" — résztvesz Magyarország felszabadításában. A RKP közben új programot hirdet az ország demokratikus átalakítására, s ennek alapján a baloldai erőkből létrejön az Országos Demokrata Arcvonal (ODA). A maradiság erőiből álló kormány nem hajlott a demokratikus átalakításra, s szándékai pl. nemzeti uszításban nyilvánultak meg, ami Észak-Erdélyben nemzetiségellenes terrorakcióba csapott át. Ezórt a Szövetséges Ellenőrző Bizottság november 14-én elrendelte a román közigazgatás kivonását Észak-Erdélyből mindaddig, amíg olyan kormány nem alakul, amely biztosítani tudja a fegyverszüneti feltételeket s a nemzetiségek jogait. Az Észak-Erdélyben megalakított ODA helyi bizottsága új közigazgatást szervez s hozzákezd a gazdasági újjáépítéshez. Közben Romániában a népmozgalmak nyomására a reakciós kormányt Groza Péter kormánya váltja fel, aki március 8-án Sztálinhoz intézett táviratában ígéretet tett a demokratikus nemzetiségi politikára és Észak-Erdély közigazgatásának átvételéhez való hozzájárulását kérte, amit meg is kapott. Az új kormány lépéseket tett a nemzetiségi jogegyenlőség biztosítása irányában és meghirdette a szomszéd országokkal való baráti együttműködés politikáját, amit a Magyar Ideiglenes Kormány is kedvezően fogadott s egy új baráti politika kezdett kibontakozni. Arató Endre opponensi véleményében elmondotta, milyen fontos feladatnak tesz eleget a disszertáció a magyar—román viszony e keserves időszakának bemutatásával, amelyet a fasiszta kegyetlenség a korábban is rossz viszony kulminációs pont jává tett. Az értekezés érdeméül említette, hogy gazdag ós eddig részleteiben alig ismert diplomáciatörténetet és a kölcsönösségi nemzetiségi politika szintetikus feldolgozását nyújtja, részletesen feldolgozta az észak-erdélyi kommunista ós szociáldemokrata mozgalmat, ami szintéri egyedülálló történeti irodalmunkban. A dolgozat nemcsak a KMP tevékenységét sebben a nacionalizmus, a sovinizmus elleni küzdelmét, valamint a magyar—román együttműködésért folytatott harcát vizsgálja, hanem a RKP hasonló célkitűzéseit, erőfeszítéseit is ismerteti. Jó összefoglalást kap az olvasó az észak-erdélyi tömegek balratolódásának okairól és eredményeiről. A helyi munkásmozgalomban jelentkező kisebb bérmozgalmaktól, sztrájkoktól kezdődően egészen a szabotázsakciókig jó képet nyújt a németellenes harc kibontakozásáról, akárcsak a kommunisták népfront-politikájáról. A dolgozat eredményeit méltatva Arató Endre külön kiemelte a romániai fordulat és Magyarország felszabadítása között eltelt időszak tárgyalását, tehát a mű utolsó fejezetét. A továbbiakban az opponens arról szólt, hogy az értekezés nem mutatott rá kellően az észak-erdélyi értelmiség nacionalizmusára, képviselőinek gyakran hibás koncepcióira. Az értelmiség demokratikus irányzatának törekvéseit semmiképpen sem tagadva, jobban meg kellene mutatni, hogy sok hibás nézet ólt közöttük, melyek néha közel álltak a kormány politikájához s az értelmiség ilyenformán különböző munkáival, írásaival, önkénytelenül is támogatta az uralkodó irányzatot. Az opponens, véleményének igazolásául, rámutatott az egykorú tudományos és művészeti életben meghúzódó szemléleti hibákra, amelyek elsősorban a nacionalizmusból fakadtak, s felhívta a figyelmet arra, hogy a dunai népek •együttműködését óhajtók sem voltak mentesek a nemzeti elfogultságtól, mivel sokan
