Századok – 1964

Krónika - Beszámolók kandidátusi disszertációk vitáiról - 877

KIIÓNIKA 879 forgalomban ës az egész mezőgazdaságban játszott szerepéről. 1938—39-et jelöli meg olyan évnek, amikor az export túlnyomó részt a monopolizált piacokra irányult az egykezeken és szövetkezeteken keresztül. Az egykóz.szervezetek kiépítésében döntő szerepet játszott a válságból való kilábolás megvalósítása, és ezen belül is a nagybirtokosok gazdasági érdeke. Szól a Gömbös által előtérbe hozott és pártfogolt dzsentri réteg gazdasági érdekeiről, előnyomulásáról, párhuzamosan a zsidó terményexportőrök háttérbe szorításával. A továbbiakban a szövetkezetek szerepét elemzi a terményértékesítésben, majd a mezőgazdaság területére irányuló állami beavatkozás egyéb formáit veszi bonckés alá. Megvizsgálja a vasút- és tarifapolitika kérdéseit, az iparcikkek árának csökkentésére irányuló törekvéseket, a gazdaadósságok rendezéséről szóló törvények szerepét a válságból való kilábolásban és a kormányzat földbirtokpolitikai intézkedéseit. A mezőgazdasággal kapcsolatban az 1930-as években a legkülönbözőbb területekre kiterjesztett állami beavatkozási politika hatást gyakorolt mind a mezőgazdasági termelésre, mind pedig a dolgozó parasztság helyzetére. Utolsó fejezetében — mintegy összegezésként — Szuhay Miklós azt vizsgálja meg, hogy az állami beavatkozás mennyiben segítette elő a mezőgazdasági termelés fejlődését és hogyan hatott a dolgozó parasztság helyzetére. Alapvető összefoglalásként pedig megállapítja, hogy az 1930-as évek második felében alkalmazott állami beavatkozási politika által befolyásolt fejlődés sem változtatott azon a stagnáláson, amely a magyar mezőgazdaság egész ellenforradalmi időszakára jellemző. Nem lehetett tehát elérni az állami beavatkozás segítségével sema mezőgazdaság tőkés fejlődésének fellendítését . A magyar mezőgazdaság poroszutas fejlődése az 1930-as években már képtelenné vált a termelőerők további fejlesztésére. Az értekezés opponensei, Incze Miklós és Szakács Kálmán, valamint a vitához hozzászólók, Pach Zsigmond Pál, Berend T. Iván és Ránki György egyaránt kiemelték a disszertáció értékeit. Hangsúlyozták, hogy a munka elsőként elemzi a modern kapitalizmus sajátos vonásait a magyar mezőgazdaság területén. Berend T. Iván hozzászólásában a disszertációnak arra az értékére hívta fel a figyelmet, hogy ,.az állami beavatkozás kialakuló rendszerét gazdaságtörténet írásunkban Szuhay Miklós először közelíti meg az agrárfejlődés, a nagybirtok oldaláról". Az opponensek rámutattak arra, hogy a dolgozat igen széles körű forrásanyagra támaszkodik. A korszakra vonatkozó marxista gazdaságtörténeti monográfiák mellett számos polgári feldolgozást, tanulmányt, cikket felhasznál, hasznosítja és elemzi az egykorú statisztikai munkákat, kiadványokat, használja a gazdasági folyóiratok nagy részét, bizonyos fokig a parlamenti naplókat , és a levéltári források közül a Földművelésügyi Minisztérium levéltárát, a Külügyminisztérium Gazdaságpolitikai Osztályának iratanyagát. a 33-as Országos Bizottság iratait, a minisztertanácsi jegyzőkönyveket. Szakács Kálmán külön kiemelte a megírás stilárisan is igényes módját, a munka olvasmányosságát. Incze Miklós a forrásfeldolgozás igen alapos voltát hangsúlyozva a szerző figyelmébe ajánlotta a Pénzügyminisztérium levélt árának a témára vonatkozó iratait , t ovábbá a szövetkezetek levéltári anyagát, amelyek az Országos Levéltár Gazdasági Levéltár osztályán találhatók meg. Kisebb jelentőségű módosító ajánlatok ellenére a disszertáció szerkezeti felépítését alapvetően helyesnek, indokoltnak tartották az opponensek. Szakács Kálmán a disszertáció belső arányainak kérdését felvetve javasolta ,,az egyes, leíró jellegű részek" rövidítését, tömörítését, minek következtében az alapjában helyes agrártörténeti vonatkozású problémák elsődlegessége mellett jelentősebbé válnék a kérdések politikai értékelése is. Szakács Kálmán ugyanis hangsúlyozta, hogy az állami beavatkozás a magyar mezőgazdaságba nemcsak gazdasági, hanem politikai kérdés is, amelynek osztálycéljai voltak. Hiányolta, hogy a politikai kérdések az indokoltnál kisebb terjedelmet ós kevesebb értékelést kaptak. E problémakörben vita is alakult ki a disszertáció megvédésén. Ránki György is csatlakozott Szakács Kálmán észrevételéhez, s kifejtette. hogy ..bizonyos esetekben még több politikai történeti összefüggésre lehetett és kellett is volna rámutatni. Bár elismeri az önálló gazdaságtörténeti Studium indokoltságát és jogosságát, de „jelen esetben sok olyan probléma merült fel, amely csak politikai oldalról világítható meg teljesen". Pach Zsigmond Pál is hozzászólt a vita ezen részéhez, leszögezvén. hogy „teljesen önálló gazdaságtörténeti tanulmány, amely a politikai kapcsolatokra és összefüggésekre nem utal, nem képzelhető el". Az opponensek, s a hozzászólók egy része is hangsúlyozta a feldolgozás egyik helyes, igen következetes, az egész művön végigvonuló módszerét, azt, hogy a szerző a magyar mezőgazdaság minden problémáját széles nemzetközi összefüggés alapján vizsgálja, összeurópai kérdésként kívánja beállítani. Az egyébként igen kiválónak tartott értekezés túlsúlyban levő erényeinek elismerése mellett az opponensek több vonatkozásban ki is egészítették a dolgozat egy-egy problémakörét. Szakács Kálmán például ,,a történelmi pontosság kedvéért" elmondotta, hogy az