Századok – 1964

Krónika - A Magyar Történelmi Társulat hírei - 863

KRÓNIKA 871 országból nem a kelet-oroszországi arcvonalra, hanem Magyarországra került. — Ezek a tenyek: a németek részéről a magyar hadszíntér állandó előt, rben állása, oda rendszeresen és növekvő mérteikben erősítések küldése egyben azt is világossá teszik, hogy miért volt szüksége a Vörös Hadseregnek több mint hat hónapra az ország felszabadításához." Befejezésül röviden ismertette a hadműveletekre vonatkozó szovjet és német irodalmat. Kormos László (Kenderes) hozzászólásában a helytörténeti és az országos szintű kutatás közötti összefüggéssel foglalkozott. A helytört, nettel foglalkozó kutató az általános történet ismerete nélkül nem foghat hozzá a második világháború helyi adatainak feldolgozásához, mert enslkül a helyi eseménysorozatot nem helyezheti el megfelelően. Ha a helytörténész az általános ismeretek birtokában helyi anyagát reális szemL. lettel mérlegeli, igen eredményesen szolgálhatja a második világháboiú részletes történetének feldolgozását, s azon túl pótolhatja a hiányosságokat, sőt a helyi ajatok felkutatása segítő anyagot nyújt a felnőttek között folyó ismeretterje-ztő munkában, valamint az iskolai nevel 'sben. Á források közül az állami és egyházi lev< ltárak anyagában található adatokra, a halotti anyakönyvek bejegyzéseire, magántulajdonban levő feljegyzésekre és naplókra s a személyes visszaemlékezésekre hívta fel a figyelmet. A szolnoki német hídfő törtenetének pi Idáján konkrét n is bemutatta a hely történetírásnak az általános történet szempontjából való fontosságát és eredményes voltát. Hozzászólásának befejező részében javasolta, hogy megyei szinten olyan munkaközösségeket hozzanak létre, amelyek a megye eseményeit dolgoznák fel, s a megyén kívüli levéltári, ill. kéziratban levő anyagot mikrofilmeken gyűjtenék össze. Korom Mihály kandidátus, a Társulat titkára az „utolsó csatlósság" és az 1944. október 15-i kiugrási kísérlet kérdéséről beszélt. Az „utolsó csatlós" kifejezés néma magyar népre, hanem Horthyékra vonatkozik, az ő felelősségüket növeli. A román kiugrással összehasonlítva éppen a két uralkodó osztály közti különbség a legszembeötlőbb. Emellett Románia nemcsak a hátországi német csapatok száma és elhelyezése szempontjából, hanem a kisinyevi áttörés után katonailag mindenképpen sokkal könnyebb helyzetben volt mint Magyarország. Mindez nem menti fel Horthyt a felelősség, főképpen a kiugrás politikai és katonai előkészítése elmulasztásának felelőssége alól. ölvedi Ignác alezredes a jasi-kisinyevi hadműveleteknek Magyarország katonapolitikai helyzetére gyakorolt hatásával foglalkozott. Az 1943 telén végrehajtott szovjet támadás szétverte a Heeresgruppe Süd-öt, s ezzel Magyarország a németek szempontjából elsői angú hadászati jelentőségű területté vált, mely a Balkán felé az összeköttetést biztosította. „Hadászati szempontból nézve a kérdést, Magyarország megszállása német katonai szükségszerűség volt, amire a hitlerista politikai és katonai vezetést mindenek előtt a szovjet csapatok 1943 tili hadjáratának katona-politikai eredményei késztették." A jasi-kisinyevi 1944. augusztus 20-án megindított szovjet támadás pár nap alatt szétzúzta a német „Di 1-Ukrajna" hadseregcsoportot, 800 km sziles rést vágott a német arcvonalon, Románia és IJulgária kilepett a háborúból, fegyveres erejét Németország ellen fordította. Ez a hadművelet .Magyarország számára is megteremtette az előfeltételeket a fasiszta blokkból való kilépésre. Horthyék azonban, ekkor még egy balkáni angolszász pattraszállásban bizakodva, tétlenek maradtak, bár tisztában voltak a német vereség jelentőségével. Az angolszászoknak azonban sem Törökországot nem sikerült a háborúba bek ptetni, és saját erőtartalékuk sem volt ahhoz, hogy a Balkánon partraszálljanak, ezzel szemben a 2. Ukrán Front csapatai a jasi-kisinyevi hadműveleteket jól kihasználva már augusztus végén útban voltak Magyarország fel.-. „A tervek tehát, amelyeket Horthyék 1944 szeptember elején szövögettek, irreálisak voltak, pusztán vágyakra épültek. Ennek következménye, hogy Magyarország a katasztrófa utolsó órájában sem tudott kilepni a fasiszta szövetségből, annak ellenére, hogy ehhez 1944 augusztus végén és szeptember első napjaiban a hadászati hadműveleti helyzet és a politikai körülmények is kiválóan megfeleltek." Arinak bizonyítására, hogy Horthvéknak megfelelő lehetőségük is volt a kiugrásra, a felszólaló rámutatott arra, hogy a németeknek a jasi-kisinyevi vereség után osak Horthyék segítségével sikerült a magyar határon új védelmi vonalat 1. trehozniok. Magyarországon ekkor legfeljebb 45 — 65 000 német katona tartózkodhatott, amellyel szemben a horthysta haderő létszáma 800 — 900 000 fő lehetett. „Ez az erő a szovjet csapatokkal együttműködve bőségesen elegendő lett volna az országban állomásozó és a Romániából visszaözönlő német alakulatok lefegyverzésére. Katonai szempontból értékelve a helyzetet: a magyar hadsereg átállása, az arcvonal megnyitása pár nap alatt a Kárpát-vonal darabokra hullását eredmenyezi, azaz a Magyarország északkeleti, keleti és délkeleti határai mentén tervbevett új német arcvonal kialakítását meghiúsítja. Ebben az esetben a Duklai hágótól Makóig az arcvonal teljesen felszakadozott volna. A németek kilátástalan hadműveleti