Századok – 1964

Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 847

FOLYÓIRATSZEMLE 83& tudományos munkatársa által Prágában tartott előadás szövege. A szerző elsősorban a magyar külügyminisztérium eddig kiadatlan iratanyaga alapján vizsgálja az eseményeket az 1937-es tárgyalásoktól kezdve, amelyeken Magyarország és a kisantant viszonyának a normalizálásáról volt szó. Ezekkel párhuzamosan külön tárgyalások folytak Jugoszláviával. A kisantant hajlandó volt a magyar követelésnek engedni és elismerni Magyarország egyenjogúságát a fegyverkezés terén, ha ennek fejében a kisantant együtt, vagy az egyes államok külön, megnemtámadási egyezményt, kötnek Magyarországgal. Ezt a kompromisszumot azonban Magyarország elvetette. A kisantjnttal folyó tárgyalás voltaképpen állandó egyensúlyozást, hintapolitikát jelentett anémetés a nyugati orientáció között. Csehszlovákia és Jugoszlávia Rom iniát vádolta a tárgyalások megszakadásáért, mert az nem volt hajlandó engedményeket tenni a magy г kisebbségnek. Különösen Csehszlovákia számára, Ausztria német megszállása után, a Magyarországgal való megegyezés létkérdéssé vált. Ekkor azonban már Csehszlovákia ellen irányuló magyar- német tárgyalások folytak. Igaz, 1938 májusában a magyar kormány visszakozott, a Szovjetunió és a nyugati államok álláspontjának a láttán. Ezért jött létre a bledi egyezmény a kisantant országai val, amely nyugaton megelégedést keltett, viszont német kormánykörökben méltatlankodtak miatta. A bledi egyezmény után a kisantant szétesett, egyik tagja, Csehszlovákia, hamarosan az agreszszió első áldozata lett. Magyarország a bledi egyezményt csak Jugoszláviával szemben volt hajlandó parafálni. A magyar külpolitika tehát megakadályozta a dunai kis államok összefogását a németek ellen, de a nyugati hatalmak s a kisantant államok uralkodó burzsoáziája is nagy mértékben felelős azért, hogy a dolgok (gy alakultak. A tanulmány első részének bővebb kifejtésót ld. a szerző : Magyarország és a kisan tant a második világháború előtti években (1936 —1937) c. tanúim inyában (Századok 1962. 3-4. sz. 502 — 662. 1.). - N. STUDII. REVTSTÀ DE ISTORIE. 1963. 3. sz. — C. BÄRBULESCU: A legfontosabb termelőeszközök államosításának forradalmi aktusa a Román Népköztársaságban — 1948. június 11. (541-564. 1.) a 15. évforduló alkalmából megmutatja a bányászat, kohászat, nagyipar, közlekedés, bankok és a biztosításügy államosítását kimondó törvény létrejöttének a menetét. A törvényt előkészítette a párt aktivitása a népi forradalom első szakaszában, már ebben a korszakban is kibontakozott a párt ellenőrző és irányító szerepe. A törvény megszavazása után a burzsoázia szabotázskísérletekhez folyamodott, megpróbálta kivonni tőkéjót az üzemekből. Az azonnal megalakult munkásőrségek azonban meghiúsították ezeket a kísérleteket. Az államosítással lehetővé vált a termelés béklyóinak lerázása, a munkások nagy lendülettel láttak hozzá a munkához. Az 1938-as színvonalhoz képest 1948-ban a vastermelés 140%-"ot ért el, az acéltermelés 123%-ot, a metángáz termelése 420%-ot. Ezt az államosítást követte 1948 őszén az egészségügyi intézmények, majd a filmgyártás államosítása. — S. GOLDENBERG: Olaszok és ragusaiak ErcU ly gazdasági életében a XVI. századb'in (591 — 619. 1.) a század első két évtizedében olasz vámbérlők és egyéb gazdasági tisztviselők szerepét vizsgálja, ilyen volt a firenzei származású, budai lakos Rason Vontenpis. A század későbbi évtizedeiben kolozsvári és brassói kereskedők eljutottak Firenzébe és Velencébe, s olasz kereskedők is megfordultak Erdélyben. Erdély közvetített az olasz városok és a román fejedelemségek között, ahonnan ólőmarhát vittek Itáliába, olasz iparcikkek fejében, ezek közül a legkeresettebb a bergamói, veronai és firenzei posztó stb. Az erdélyi fejedelem szolgálatában Erdélyben üvegmanufaktúrákat állítottak fel olaszok. Különösen fontos volt az olasz építészek szerepe a várak építésében. Ragusai (dubrovniki) kereskedők is járlak Erdélyben, a század végén Gyulafehérvárot t egész kis ragusai telep jött létre. A ragusai kereskedők szállították Brassóba délről a posztóipar számára szükséges gyapjút. — FL. CONSTANTINIU Egy törökellenes koalíció román terve a XVI. század utolsó negyedéből (673 — 680. 1.) a havasalföldi Ivascu Golescu bojár által 1583-ban A. Bolognetti lengyelországi pápai nunciusnak benyújtott tervezetet ismerteti. A terv Oroszország, Lengyelország és a Habsburgok együttműködését irányozza elő, de lehetségesnek tartja azt is, hogy Lengyelország egymaga eredményesen szembeszállhasson a törökkel. A szerző a terv jelentőségét abban látja, hogy az 1583-ban emigrációba kényszerült bojár annak a román bojárságnak a szószólója, amely addig teljesen együtt tudott működni a törökökkel, a török brutális politika miatt azonban most már szembefordult az oszmán biroda-lommal. — GUSTAV GÜNDISCH VladTepes kapcsolatai Erdéllyel 1456—1408-ban (681 — 696. 1.) Szilágyi Mihálynak két, a nagyszebeni levéltárban levő, eddig kiadatlan oklevele alapján (ezeket függelékben eredetiben közli) ismerteti a havasalföldi fejedelem szoros egvüttmüködésót Szilágyival, összecsapását Brassóval. Ennek az okát a fejedelem protekcionista gazdaságpolitikájában látja. — ÇT. OLTEANU A középkori város