Századok – 1964
Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 847
854 FOLYÓIRATSZEMLE keztetéseit a szerző nem tartja vitathatatlanoknak, további kutatások hozhatnak csak biztos eredményt. — A vitarovatban JERZY JEDLICKI: A történelem a társadalomtudományok körében (889 — 898. 1.) cimen Stanislaw Ossowski: Á társadalomtudományok sajátosságairól c., 1962-ben megjelent könyvéhez szól hozzá, amely elsősorban szociológiai érdeklődésű, a történettudomány sajátosságaira nem tér ki. Ossowski szerint a történettudomány nem általánosít. Jedlicki ezzel szemben hangsúlyozza a történettudomány általánosító, törvényszerűségeket levonó funkcióját, s ezzel kapcsolatban kitér az összefoglaló munkák és a részkérdéseket tárgyaló, a történeti anyaghoz közelálló munkák viszonyára is. — STANISLAW RUSSOCKI ,,Érdekcsoportok:" a feudális társadalomban (898 — 911. 1.) Stanislaw Ehrlichnek a kapitalizmus-korabeli „érdekcsoportok" (pressure-groups) problémáját felvető tanulmánya nyomán arra tesz kísérletet, hogy a feudális társadalomban is kimutassa hasonló szűkebb érdekcsoportok meglétét. Ilyeneknek ( ekinti például a XII.—XIII. századbeli úri nemzetségeket, amelyek a feudális széttagoltság korában jelentkeznek úgy, hogy egykori uralkodói hivatalnokok a központtól független helyi hatalomra tesznek szert. Ilyenek a lengyel fejlődósben közismert nemesi konföderációk. Vagy ide sorolja a Lengyelországban a XIV. század végén jelentkező kísérleteket, hogy a városok szövetséget hozzanak létre. A nyugati fejlődésből ismeretes patriciátust és a plebejusok csoportjait is ilyen jellegűeknek mondja (Lengyelországban pl. a patríciusok Szt. György-testvériségei). S ide számítja a zsidó önkormányzati szerveket a középkori Lengyelországban. Ezeknek a csoportoknak az elkülönítése természetesen nem jelenti azt, hogy ezeket áll. t.ja a feudális osztálystruktúrahelyébe: ezeknek a csoportoknak a vizsgálata arra hivatott, hogy elmélyítse az osztályok mozgásának az elemzését. — CELINA BOBINSKA Egyetártés és v.'leménykülönbséq a feudalizmus gazdas ':qi modellje tekintetében (913 — 918. l.)a Witold Kula könyvéről folyó vitához szól hozzá (ld. erre a folyóirat 1963. évi 3. számát, ill. ismertetését, Századok 1964. 3. sz. 5s)2. 1.), s úgy véli, hogy a majorsági gazdálkodás minden szempontból gátolta a kapitalizmus kifejlődését. — TADEUSZ MENCEL A levéltári szolgálat és a történettudományok (919 — 927. 1.) a köztük levő viszonyt részletesen elemezve úgy látja, hogy a történész szakmai fegyvertárához a levéltári anyaggal való bánásmód ismerete is hozzátartozik, másrészt a levéltárnak nemcsak a történettudomány igényeit, hanem egyéb gazdasági, politikai stb. igényeket is kell szolgálnia. Együttműködésük persze igen fontos, s ezt az eddiginél szorosabbá kell tenni, úgy is, hogy a történészek alapos levéltári szakmai képzést kapjanak. — A kutatásokról szóló összefoglaló beszámolók között közölték le JACQUES GODECHOT Grand Empire címen (929 — 944. 1.) azt a vitát, amely 1962. október 24-én a Lengyel Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetében zajlott le a toulousei egyetemi tanár referátuma alapján. Godechot azt vizsgálja, milyen szerepet játszott a napóleoni birodalom a hozzá tartozó országok polgári átalakulásában (minél messzebb esett egy-egy ország Franciaországtól, annál hiányosabb volt ez az átalakulás), utal arra, hogy az utolsó években Napóleon már kereste az arisztokráciával való együttműködés útjait is. Az eredményeket összességükben mégis maradandónak tartja, s úgy látja, hogy ezek az évtizedek jelentik a modern Európa kezdetét. A vitában elsősorban a napóleoni impérium lengyelországi hatásáról és jelentőségéről volt szó, a hozzászólók valamelyest kevésbé pozitívan ítélték meg az eseményeket, mint a vitaindító szerző. — N. ÖESKOSLOVENSKÍ C'ASOPIS HISTORICKÍ 1963. 6. sz.—VÁCLAV 'Xácf.k Csehek és lengyelek az 1863-as lengyel januári felkelés id"jén (717 —841. 1.) régebbi kutatásaira is támaszkodva úgy látja, hogy a felkelésnek Közép-Európában, különösen Ausztriában és Németországban nem volt olyan élénk visszhangja, — kivéve például a cseh tartományokat —, mint ugyanakkor a Nyugaton, vagy akár ezen a területen is az 1830/31-esfelkelésidején. Az előzmények között 2áóek megemlíti, hogy a cseh burzsoázia általában oroszbarát volt, a cseh radikális demokraták viszont lengyelbarátok. A felkelés kitörése után a cseh visszhang általában egyértelműen pozitív. Később azonban világosan három irányzat bontakozott ki, egy lelkesedő, de semmit sem cselekvő középutas irányzat, egy baloldali, forradalmi, oroszellenes, és egy jobboldali, oroszbarát, amely az egész felkelést elítéli, mert árt a szláv ügynek. A cseh konzervatív burzsoázia vezetői, Palacky és Rieger, arra törekedtek, hogy mérsékeljék a szóles körökben meglevő lelkesedést, amely különböző segélyakciókban, es 'Ii önkéntesek részvételében is megnyilvánult. A lengyel emigránsok, különösen a baloldali „vörösök" ezt a segítséget később úgy h ilálták meg, hogy 1867-ben felléptek a kiegy-'/és ellen, a cseh nemzeti jogok védelmében. — ÁDÁM MAGDA Magyarország és a kisantant a második világháború előtt (1937—193S) (742 — 758. 1.) a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének
