Századok – 1964

Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 847

FOLYÓIRATSZEMLE 83& osztályszolidaritására számítva, egy szovj etellenes blokk összekovácsolásának a lehetőségét vetette fel (szószólója a későbbi háborús bűnös, Schacht volt). Az antant békefeltét' leinek a nyilvánosságra hozatala azonban a háttérbe szorította ezt az egyezkedni kívánó szárnyat, s a kalandor szárny került 1919 májusában az előtérbe. A tanulmány azt is figyelemmel kísérte, hogyan próbálta a burzsoázia (a kormányon levő jobboldali szociáldemokraták segítségével) a munkásosztály forradalmi szerveit kiszorítani a hatalomból, az opportunista szakszervezetiket, ill. szakszervezeti vezetőséget állítva az előtérbe, mint amely a dolgozók tényleges^ érdekképviselete. A különböző burzsoá frakciók ideiglenes sikerei azzal álltak összefüggésben, mennyire sikerült a munkásosztálynak tömegakcióival és más eszközökkel az imperialista erőket kiszorítaniok. — KARL-HEINZ JAHNKE A Német Kommunista Párt berlini szervezetének antifasiszta munkája 1939-ben az ifjúság között (1118 — 1128. 1.) Hitler hatalomra kerülésének előzményeihez visszanyúlva ismerteti az illegális párt kiépítését, tevékenységét és szervezetét. Kimutatja, hogy az ifjúság megnyerése a párt egyik fő feladata volt. Az ifjúsági szervezetek sportegyesületek keretében működtek. A cikk Erich Ziegler és Heinz Kapelle, az illegális ifjúsági szervezet két vezetőjének tevékenységét is feltárja. Az adatokból a szerző azt I a tanulságot vonja le, hogy a NDK történészei eddig nem ábrázolták kellőképpen a kommunista párt tevékenységét a német ellenállás megszervezésében. Az 1939-es adatok is azt mutatják, hogy ez a szerep jóval jelentősebb volt, mint eddig gondolták. — Я> KWARTALNIK HISTORYCZNY. 1963. 4. sz. — KAROL MODZELEWSKI A korai jeudális falu történetéből. Az észak-itáliai majorsági rendszer cs hanyatlása (797 — 822. ! 1.) azt vizsgálja, hogyan ment végbe Észak -Itáliában а IX—X. században ismeretes majorsági rendszer átalakulása. Ebben a rendszerben a nagybirtokon jelentős majorsági gazdálkodás folyt, ehhez a jobbágyok robotmunkájára volt szükség. A paraszti termelőeszközök és termelési technika jelentős fejlődése következtében azonban a paraszti termelés megnőtt, a nagybirtok pedig áttért a munkajáradékról a terményjáradékra. A paraszti árutermelés fejlődése, a falusi városok megerősödése csak követ kezménye a termelőeszközök fejlődésének. — JANINA KXJLCZYCKA-SALONI A dal nevelte hősök (A szépirodalom, és a januári felkelés) (851 — 871. 1.) megállapítja, hogy a lengyel romantikus költészet (a szerző véleménye szerint egészen egyedülálló módon) jelentős politikai szerepet játszott, az 1863-as felkelés előkészítésének és kirobbanásának egyik fontos tényezője volt. A bukás után a szépirodalom, különösen a regény, az orosz cenzúra okozta nehézségek ellenére ébren tartotta és megvédte a felkelés emlékét (pl. Boleslaw Prus). Már а XX. század elején Stefan Zeromski nagyobb távlatból tekintette át munkáiban a felkelést, nagysága mellett meglátta és megmutatta árnyoldalait is, elsősorban a parasztkérdés megoldatlanságát. — KRZYSZTOF DUNIN-WASOWICZ Kísérlet egy 1863-as felkelő csoport társadalmi és foglalkozási elemzésére (873-888. 1.) bevezetőben megállapítja, hog}' a felkelők legrészletesebb névjegyzéke, amely 25 000 nevet tartalmazott (ezt Edward Maliszewski állította össze) a második világháború idején elveszett. A megmaradt kiadott és levéltári források alapján megkísérelte egy, a lublini kormányzóság területén tevékenykedő felkelő csoport elemzését. A csoportot Marcin Lelewel-Brelowski, egy kézműves vezette, s 1863. február 8. és szeptember 6. közt működött. A harcok során összesen (nem egyszerre természetesen!) mintegy 1600 tagja volt. Ezek közül sikerült 449 nevet megállapítani, s 280 esetben a származást és a foglalkozást is. Ezek szerint 67 felkelő középiskolai vagy főiskolai diák volt (23%), 63 kézműves (vagy annak tekinthető, mert az orosz források á mescsanyin-kategóriába sorolták, ez 22°ó), 36 tiszt és hivatásos katona (közülük sokan részt vették a magyar szabadságharcban is, 13%), 28 volt az értelmiségi (tanító, hivatalnok, orvos, gyógyszerész, technikus stb., 10%). A kisebb csoportokon belül 14 uradalmi tisztviselő vagy hasonló foglalkozású, 11 erdész és kertész, 21 földbirtokos, általában nemes (többnyire helybeliek, de akad galíciai nemes is), 11 uradalmi cseléd vagy egyéb urasági alkalmazott, lakáj stb., 14 birtokos paraszt, 9 postás, pincér és egyéb foglalkozású, 6 pap és kispap. Ezt az összetételt a szerző tipikusnak tartja, s úgy látja, hogy a csoport demokratikus összetételű volt, a városi elem túlsúlyával. A nemzetiségi összetételt is megvizsgálja. A lengyelek mellett legnagyobb számban magyarok harcoltak a csoportban, 3 tiszt (Wallisch báró, gróf Nyáry Ede, Rotony) ós 17 lovas. Ezen kívül ismeretes 3 orosz, 2 ukrán, 2 svájci, 1 francia, 10 zsidó (összesen mintegy 200 zsidó harcolt a csoportban). A nők részvételét is megállapítja, 8 nő neve ismeretes, ezek a központi forradalmi kormány futárai, ill. betegápolók voltak. Az ismert nevek közül 130 esetben megállapítható, hogy elestek a harcok során. Az egész csoport veszteségét mintegy 300-ra teszi a szerző. A sebesültek száma nem állapítható meg. Végső követ-