Századok – 1964

Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 847

852 FOLYÓIRATSZEMLE születésnapja alkalmából készült. A burzsoá történetírás rövid áttekintése után kiemeli a történelmi materializmus szerepót a történettudományban. Áttekinti és ismerteti Walter Ulbricht munkásságát, írásait, politikai tevékenységét, elemzi a két Németország létéből fakadó problémákat, s rámutat ezek szerepére az új típusú párt építésében. Kiemeli, hogy a sokoldalú, bonyolult kérdések megoldásában menynyire jelentős volt az a tény, hogy Walter Ulbricht mindig a konkrét történelmi helyzetből kiindulva tekintette át a kórdóseket, s megállapításait a történelemből szűrte le. — GERHARD SCHILFERT — FRIEDRICH WEITENDORF: Történettudomány és történetoktatás. Közös feladatuk a német ifjúság nemzeti történeti tudatának fejlődésében (668 — 678. 1.) c. vitaindító cikke a Német Szocialista Egysógpárt VI. kongresszusának útmutatása alapján foglalkozik a kérdéssel. A célt a tudományos színvonal emelésében jelöli meg. A tanulók összefüggésükben ismerjék meg a történeti folyamatokat. A hangsúlyt az utolsó 120 év történetének tanítására fekteti. Majd összefoglalja a tanárképzéssel kapcsolatos követelményeket is, melyeket főleg az önálló munkában, az ideológiai képzettségben és az újért való harcban jelöli meg. Rámutat arra, hogy a pedagógia és a tudomány kapcsolatát erősíteni kell. Fontosnak tartja a tanárok és tanulók önképzését is. Hangsúlyozza, hogy a felső- és középfokú oktatás között jobb összeköttetést kell teremteni. — HORST SYRBE: Revansizmus az Európaideológia zászlaja alatt. Hans Rothfels és ,,Kelet-Európa nyugati szellemű újjírendezése" c. cikkében (679 — 703. 1.) Hans Rothfels ismert nyugat-német történész munkásságával foglalkozik, s ezzel összefüggésben taglalja az ún. keletkutatók módszereit. Rámutat arra, hogy végső soron a bismarcki hóditó politika új köntösben való jelentkezéséről van szó. Rothfels és társai szerint a nemzetállam a kelet-európai népek számára tőlük idegen doktrína, megvalósíthatatlan. A célul kitűzött „nemzetfeletti" szervezet végeredményben szovjetellenes államalakulat lenne, a nómet-szláv sorsközösség és az egymásra utaltság jelszavába burkolva. A német nép „missziójára" is szeretnek hivatkozni. Az egész gondolatrendszer a lélektani hadviselés fegyvertárához tartozik. A szerző leleplezi Rothfelset, mint aki már régóta szélső jobboldali elemekkel áll kapcsolatban. — 1963. 5. sz. — GÜNTHER GROSSER A többpártrendszer kialakulása az európai népi demokratikus államokban (875 — 880. 1.) az átmeneti korszak problem íival foglalkozva jut el a kérdéshez. A többpártrendszert mint a marxista—leninista párt vezette pártok együttműködését fogja fel. Egyes államok fejlődésének sajátosságai teszik lehetővé vagy szükségessé ezt a rendszert, éppen úgy, mint másutt az egypártrendszert. Hangsúlyozza azonban, hogy a polgári szellemű többpártrendszertől való szigorú elhatárolás igen szükséges. Példákat felsorolva mutatja be, hogy ennek elmulasztása milyen komoly hibákhoz vezet. — GÜNTER GRIEP: A szociáldemokrácia és a szabad szakszervezetek viszonya a tömegsztrájkról folytatott 1905— lJOS-os vita idején Németországban (915 — 940. 1.) a reformista szakszervezeti vezetők ós a forradalmi baloldali szociáldemokraták ellentéteit elemzi, s kimutatja, hogy a mannheimi pártkongresszuson kötött kompromisszum s a jobbok lali pártvezetők és szakszervezeti vezetők nem tudták a német munkásosztályt letéríteni osztályharcos útjáról. — 1963. 6. sz.— DIETER FRICKE August Bebel ma. Gondolatok a nagy német munkásvezér halálának 50. évfordulóján. 1. rész (1045 — 1063. 1. ) az évforduló alkalmiból azt mutatja be, hogyan próbálja a nyugat-németországi szociáldemokrata párt a német munkásmozgalom múltját meghamisítani, s olyan koncepciót kialakítani, amely megfelel mai opportunista, a marxizmus forradalmi lényegével szöges ellentétben álló politikájának. Csakhogy a történelemmel való foglalkozás éppen a német munkásosztály forradalmi hagyományainak a tudatosodására vezet. — HORST SCHNEIDER Az angol békeerők akciói 1961 augusztus—szeptemberében a német és a nyugat-berlini kérdés békés megoldásáért a nyugat-német militarizmus ellen (1064—1087. I.) bevezetőül a legjelentősebb angol politikai erők állásfoglalását tárgyalja a Német Demokratikus Köztársaság tekintetében. Ismerteti a vezető angol polgári lapok megnyilatkozásait, melyek a bonni hivatalos véleménynyel szemben állnak. Kiinduló pontjuk a kereskedelem zavartalan folytatása, moly a burzsoá körök természetszerű igényét tükrözi. Bemutatja a tárgyalásokért folytatott harcokat, majd kitér a walesi eseményekre ós azokra a harcokra, melyek az ott tervbevett nyugat-német támaszpontok létesítése ellen folytak. Kimutatja, mennyire ellenezték a polgári lapok az esetleges harcot Nyugat-Berlinért. Rámutat arra, hogy a hivatalos álláspontban hogyan kerekedett felül végül is a józanság. Az egész küzdelem a nemzetközi békeharc szerves részeként fogható csak fel. — WOLFGANG RÜGE A német monopolburzsoázia taktikája 1919 tavaszán és nyarán (1088—1117. 1.) ismerteti a burzsoázia két főbb irányvonalát, a katonai kalandorpolitikát és a parlamentáris irányzatot. A két irányzat éles harcban áll egymással, az utóbbi, a nyugati kormányok