Századok – 1964

Történeti irodalom - Bodolay Géza: Irodalmi diáktársaságok 1785–1848 (Ism. Trócsányi Zsolt) 824

TÖRTÉNETI lliODALOM 825 egyesülések. Az 1840-es évek újabb fellendülést hoznak; most már Kossuth a példakép, a társaságokban megjelennek a későbbi márciusi ifjak — sa válasz az üldöztetés (bármennyire is igyekeznek magukat „apolitikusoknak" feltűntetni a társaságok), 1845-ben a Magyar Udvari Kancellária újból betiltja a társaságokat. Azok s a protestáns iskolafenntartók tiltakoznak, a Helytartótanács is engedélyezné őket (korlátozásokkal), egyes bátrabb társaságok a tilalom ellenére is tovább működnek 1848-ig. A társaságok céljakónt Bodolay a művelődést, a tehetség képzését, kérdések viták útján tisztázását jelöli meg. Aláhúzza az egyesülés jelentőségét, az egyesületi élet demokratizmusának pozitív szerepét. Ami a társaságok működését illeti, az könyvek olvasásából, kivonatolásából, önálló dolgczatck alkotásától, bírálatából, szavalási, ill. szónoklási gyakorlatból állt. Tagdíjat, bírságokat szedtek. Tisztségeiket választás írtján töltötték be, a protestáns főiskolákban a tanárelnököt is ők kérik fel. Könyvtáraik sokoldalúak. Lépést tartanak a kor irodalmával. (Csokonai, majd Berzsenyi kultusza uralkodik bennük, a reformkorban előbb Vörösmarty, Kisfaludy Károly és Kölcsey a csillagok a költészetben, a drámairodalomben Vörösmarty, Szigligeti, Czakó, az elbeszélő prózában Fáy, Jósika Miklós, Kuthy, Nagy Ignác, Eötvös; hat ugyan rájuk Császár, Kunoss szalonköltészete is, de mérsékeltebben ; a kor vezető publicistáir ak — Széchenyi, Wesselényi, Kossuth —• hatása is felismerhető, Bölöni Farkas Sándor s mások útirajzaié is; érezhető a népköltészeti irány betörése is; az 1840-es évek közepén azután Petőfinek van elsöprő hatása.) S Bodoley helyesen mutat rá: a társaságok írásra ösztönző hatása nemcsak nagy írók neveléséből áll, hanem egy széles írogató értelmiségi réteg megteremtéséből is. A reformkorban már tiltakozó hangok is hallatszanak a társaságok szépirodalmi „túltermelése" ellen. Tagságuk, mint Bodolay kimutat ja, csak kis hányadát ölelte fel azon intézmények korabeli diákságának, amelyekben alakultak (maximálisan 15—16%-át, de voltak súlyukban jelentős társaságok, amelyek még 1%-át sem). Pontos társadalmi megoszlásukat természetesen nincs módja közölni, csak azt jelzi, hogy nagyrészük a nemességhez tartozik, de kimutatható köztük jobbágyfiak, falusi kisiparosok, a városi kis- és középpolgárság gyermekeinek jelenléte is. Az önképzőkörök 1848 utáni szerepére röviden utal Bodolay. Ez az összefoglaló rész tartalmazza Bodolay lényeges mondanivalóit; a további részek már inkább a részletek ismertetését, a széleskörű dokumentációt szolgálják. A második főrész a társaságok történetével foglalkozik, korszakonként ismertetve az egyes társaságok működését. Az 1785—95-i periódusban már működik a pozsonyi szeminárium társasága (Fejér Györgyéké; kapcsolatban állnak Kazinczyval, Révaival, Péczelivel, Batsányival), a pesti kispapoké (Dayka Gábor körül; ők is kapcsolatba lépnek Batsányival), a pesti egyetemi ifjúságé (a későbbi tevékenységével oly rossz nevet szerzett Cziráky Antal körül, a kezdeményező azonban valójában Vályi András, a magyar nyelv első professzora), Debrecenben (Csokonai körül; itt az európai irodalommal való megismerkedésnek volt különös szerepe), Nagyenyeden, a pozsonyi ev. líceumban (Sztretskó György professzor körül), Sárospatakon, Sopronban (Kis János és Németh László körül; Péczelivel ők is kapcsolatban állnak, más tekintélyes írókkal is, kapcsolatuk van Arankáék erdélyi Magyar Nyelvművelő Társaságával). A következő két évtized (1796—1816) a hanyatlás kora; csak a pesti egyetemen működik társaság, Sopronban (itt Döbrentei Gábor a társaság lelke, zsebkönyvet is adnak ki), Pozsonyban (az itteni zsebkönyv íróinak egyrésze is az újjáalakult társaság tagjaiból került ki), Nagyenyeden (Horváth Ferencék köre), Sárospatakon s néhány katolikus papi szemináriumban : Pesten (ők adják ki Berzsenyi munkáit), Oy őrben, Székesfehérvárott. Az 1817—37-i szakaszból már nagyszámú társaságnak maradt nyoma: Pozsonyban (itt Rumy Károly György, majd Papp József tanárelnökösködik), Szombathelyen (a kispapok, Bittnitz körül), Sopronban (megalakul a Deákkúti vármegye), Selmecen és Losoncon (mindkettő Homokay kezdeményezése), Késmárkon, Lőcsén (itt magyar s szlovák társaság is van), Rozsnyón, Eperjesen (Henszlmann, Pulszky stb. alapítják, magyar nyelvtanulásból nő igazi társasággá, egyidőben Sárosy Gyula visz benne vezetőszerepet), Kaposvárott,(Bittnitz egy tanítványa kezdeményezésére) működik társaság. Külön foglalkozik Bodolay az 1817—37-i időszak erdélyi társaságaival: Kolozsvárott a ref. kollégiumban is működik társaság (Kabós Ferenc a lelke, 1835 februárjától Méhes a tanárelnöke), az unitárius kollégiumban is (itt tűnik fel Kriza, Szentiváni Mihály; Bölöni Farkas Sándor pártfogolja őket), az unitárius kollégium társaságának mintegy emanációja a székelykeresztúri (egy volt kolozsvári társasági tag vezetésével) s az alsósiménfalvi ifjúsági kör (ez azért különösen jelentős, mert itt már nem diákokról van szó, hanem falusi ismeretterjesztésről); Nagyenyeden is működik társaság, majd körök alakulnak egyes érdeklődőbb, tekintélyesebb diákok körül; Marosvásárhelyen is alakul ilyen a ref. kollégiumban; Nagyváradon Szigligeti a társaság lelke. Külön foglalkozik Bodolay a 13 Századok 1964/4.