Századok – 1964
Történeti irodalom - Bodolay Géza: Irodalmi diáktársaságok 1785–1848 (Ism. Trócsányi Zsolt) 824
824 TÖRTÉNETI lliODALOM 824 tartalmazta volna nemcsak mindazoknak az alapjában helyes lépéseknek az értékelését, amelyeket a párt e cél elérése érdekében tett, hanem azoknak a hibáknak, helytelen módszereknek jelentőségét is, amelyek a hazai és a nemzetközi kommunista mozgalom korabeli (és korábbi) politikájában előfordultak, s amelyeknek megvolt a maguk szerepe mind a „harmadik út" elméletének viszonylag nagy térhódításában, mind a szociáldemokrata baloldal tartozkódó magatartásában. A szerző megemlíti az egyesülés után a szociáldemokratákkal szemben alkalmazott megkülönböztetéseket ós repressziókat, s szóvá teszi Rákosi Mátyásnak a szociáldemokrata baloldal ellen irányuló, azt „álbaloldalnak" nevező káros „elméletét" is, anélkül azonban, hogy kutatná annak eredetét, előzményeit, s a pártegyesülés nehézségeivel való esetleges összefüggéseit. Mindezeknek a kérdéseknek a tisztázása még tovább növelte volna az e fontos kérdésről először megkísérelt önálló összefoglalás ért ókét. * A magyarországi munkásmozgalom történetéről eddig megjelent tanulmányok — mint az a fentiekből is kitűnik — jó kezdet ennek az elnyomott dolgozó ember felszabadításáért folytatott Magyarországon is immár egy évszázados küzdelem történetének a személyi kultusz időszakának lerakódásaitólmegtisztított, objektív, marxista—leninista feltárásában. A magyar újkori ós legújabbkori történet művelői, a magyar párttörtónetet oktató és tanuló ezrek s e hősi múlt története iránt érdeklődő olvasók tábora — e tanulmányok megjelenése után—fokozott érdeklődéssel várják az újabb fűzetek megjelenését. Mucsi FERENC BODOLAY GÉZA: IRODALMI DIÁKTÁRSASÁGOK 1785-1848 (Budapest, Akadémiai Kiadó, 1963. 810 1.) A mű olyan témához nyúl, amelynek fontosságát véleményünk szerint nem szükséges külön hangsúlyozni. Amióta a magyar történetírás ós iroda lomtört ónét írás foglalkozik a reformkorral, állandó a kérdés: honnan nő ki az a garnitúra, amely a reformkorban a haladás hadait vezérli, honnan 1848/49 vezetőgárdája ? Rész-feleletet persze történeti és irodalomtörténeti monográfiák, cikkek, összefoglalók százai adtak a kérdésre; arra azonban nagy szüksége volt irodalomtörténet-írásnak s történetírásnak egyaránt, hogy az irodalmi diáktársaságok tekintetében is (mert, látni fogjuk, ez is csak egy vonatkozása a kérdésnek) modern, lehető teljességre törekvő feldolgozás szülessék. Bodolay Géza sokéves, példás filológus-lelkiismerettel végzett munkája lényegében ezzel a feldolgozással ajándékozta meg a két rokontudományt. A munka négy főrészre oszlik. Első része a társaságok történetének, jelentőségének általános ismertetése. A korai iskolai társaságok történeti előzményei — mutat rá — az iskoladrámák, diákszínjátszás;a magyar felvilágosodás hozza őket létre, ez 1790-nel nagy lendületet nyerő nemesi-nemzeti ébredéssel együtt. Hatással vannak a diákokra a magyar írók, az újságok (ezekkel személyes kapcsolatban állnak, körükhöz tartoznak). A magyar jakobinus-per természetesen jóidőre megakaszt ja a társaságok működését, a század végén azonban márfeléledés kezdődik,az 1800-as években Sopronban újra eleven a társasági élet, de a korábbi célkitűzésekből csak a magyar nyelv ápolása marad meg. Aztán újabb pangás (a katolikus szemináriumokban ós iskolákban az átlagosnál is erősebb ellenhatás) következik; a latin tannyelv sztvós védekezése (amelyet csak Sárospatakon sikerül 179G-tal kczdődőleg erősen megtörni) méginkább a nyelvápolást teszi a társaságok feladatává. 1817-tel újabb fellendülés kezdődik, sorban alakulnak társaságok —s most már megjelenik a nyelvápolás negatív előjelű mellékterméke, a nyelvharc; igaz, Bodolay rámutat, hogy akülönböző nemzetiségűek együttműködésének is jelei vannak a társaságokban, a magyar és német társaságok közt pedig nincs viszály, a városok német polgársága spontánul magyarosodik. Az 1820-as évekkel megváltozik a társaságok jellege is: míg korábban az irodalom részesei kívánnak lenni, ekkortól inkább közvetítői. S a 30-as évek református kollégiumi társaságaiban a társadalmi haladás kérdései kerülnek előtérbe. A visszaütés nem sokat várat magára: Erdélyben 1835, Magyarországon 1830 után kerül sor erre. Itt tér ki Bodolay a protestáns iskolák társaságainak demokratizmusára: ezeket szerinte az ifjúság kezdeményezi, szemben a katolikus iskolákkal, ahol tanári iniciativára jönnek létre ilyen
