Századok – 1964

Történeti irodalom - Munkásmozgalomtörténeti tanulmányok (Ism. Mucsi Ferenc) 818

TÖRTÉNETI lliODALOM 823 ményezte, amelyek szétválasztása, szembeállítása lett volna érdeke a munkás- és kommunista mozgalomnak. A szerző a befejezésben óva int attól, hogy csak a helytelen stratégiai célkitűzés alapján ítéljük meg a kongresszus munkáját, arra figyelmeztet, hogy hiba lenne a kongresszus munkájának értékelésénél ,,a stratégia bűvöletébe esni" (69. 1.). Hiszen — úgymond — már a kongresszuson voltak bizonyos törekvések aziránt , s a kongresszust követő években mind határozottabb jelei mutatkoztak annak, hogy a taktikai jelszavakat „valamennyire" összhangba hozzák „az objektív helyzettel" (67. 1.). Kár, hogy befejezésül nem találunk utalást arra, hogy ezen az úton milyen főbb állomásokon át jutott el a párt a helyes stratégiai célkitűzés felismeréséhez, az antifasiszta népfront-politika stratégiájának kidolgozásához. Szabó Bálint: Forradalmunk sajátosságai. 1944—1948* című tanulmánya részben válaszol erre a kérdésre, bár nem közvetlen párttörténeti témát dolgoz fel, s ezért a népfrontpolitika, pontosabban a népi demokratikus átalakulás történelmi előzményeit és feladatait csak fő vonásaiban, a párt politikájának konkrét elemzése nélkül vázolja; csupán a hazai és a nemzetközi fasizmus elleni küzdelem általános feladataiból vezeti le. A tanulmányban központi helyet foglal el annak a tételnek bizonyítása, hogy hazánkban az antifasiszta, antifeudális, nemzeti-felszabadító népi demokratikus forradalom — feladatainak megoldásával — 1945 tavaszán-nyarán lényegében véget ért s objektive új szakasz: a szocialista forradalcm szakaszának megvt lósít ása vált a párt közvetlen feladatává. Emellett a szerző hangsúlyozza a kót forradalmi szakasz: a népi demokratikus forradalom és a szoc ialista forradalcm feladatainak egybefonódását, továbbá utal arra, hogy 1946-ban — 1947 elején a polgári berendezkedés és a forradalom szocialista irányú továbbfejlesztésének erői között egyensúlyi állapot uralkodott. A szerző a népi demokratikus forradalom kezdetét azonban pontatlanul jelöli meg. A forradalom menetében döntő jelentőséget tulajdonítva a nemzeti-felszabadító küzdelemnek, a forradalom kezdetének stratégiai szaksszát is e harc megindulásának idejére, a második világháború időszakára helyezi (a pontosabb dátum megjelölése nélkül) (36—-38.1 ), holott nyilvánvaló — s ezt maga a szerző is elismeri —, hogy az antifeudális,antifasiszta feladatok — a népfrontpolitika feladatai (tegyük hozzá: stratégiai célként) ennél jóval korábbi keletűek, s a háború folyamán csupán kiegészültek a nemzeti-felszabadító feladatok megjelenésével, bár kétségtelen, hogy az utóbbiak végül is, az ország függetlenségének elvesztósóvel összefüggésben, n gyjelentőségűekké váltak. Kár, hogy a logikus felépítésű, világos szerkezetű tanulmányban néhány kisebb fogalmazásbeli pontatlanság maradt, amelyek némiképp zavarják az olvasóban a tanulmányról kialakult kedvező összképet (16., 17., 37. 1.). A sorozatot kronológiailag jelenleg Sánta Ilona A kót munkáspárt egyesülése 1948-ban című munkája zárja. A szerző, miután röviden leírja a két munkáspárt akcióegységének jelentőségét ós szerepét az egyesülés előkészítésében, s vázolja a nemzetközi helyzetben 1947 folyamán bekövetkezett változásokat, a kót tábor közötti feszültség rohamos fokozódását, mint olyan tényezőét, amely meggyorsította a szocialista forradalom győzelméért folytatott, küzdelmet, s így előseeítette az egyesülés közeli lebonyolítását is. részletesen elemzi a szociáldemokrata jobboldal támadását a napirendre került egyesülés ellen, s általában aprólékosan foglalkozik a szociáldemokrata pártban az egyesülés kérdésében megindult küzdelemmel. Leírja a ..harmadik út" teóriája elleni harcot, a Szociáldemokrata Párt Fővárosi Végrehajtó Bizottságának fellépését a jobboldallal szemben; foglalkozik a ,,földi suszamlással", a szociáldemokrata párttagságnak a kommunista pártba való tömeges átáramlásával, majd pedig —mintegy összegezésképpen — megjelöli azokat az elméleti szakaszokat, amelyeken át, véleménye szerint, a szociáldemokrata baloldal eljutott a marxista—leninista plattform elfogadásához, a kót párt marxistaleninista alapon való egyesülésének feltótlen igenléséhez; végül leírja az egyesülés gyakorlati végrehajtását. A munka mindezeket a kérdéseket — már csak a szűkre szabott terjedelem miatt is — igen vázlatosan tárgyalja, kevéssé elemzi, s ennek következtében bizonyos fokig leegyszerűsíti azokat, egyes vonatkozásait homályban hagyja. így például a szoc iáldemokrata párton belüli küzdelem is sokoldalúbb megvilágításba kerülhetett volna, ha a szerző nemcsak egyes kérdések kapcsán villantja fel a kommunista párt politikáját a két párt egyesítésének kérdésében, hanem összefoglalóan is leírja és elemzi azt a harcot, amelyet a párt. a munkásosztály marxista—leninista politikai egységének megteremtéséért ebben az időben folytatott. Ez az elemzés szükségszerűen ' * A tanulmány, bár nem a munkásmozgalomtörténeti tanulmányok sorozatban jelent meg, célja, jellege,, mondanivalója tekintetében ide tartozik.