Századok – 1964
Tanulmányok - Márkus László: A bethleni kormányzati rendszer bukása - 42
70 MÁRKUS L.ÍSZLÓ a legminimálisabban figyelembe vette volna. Erre a „taktikai ostorcsattogtatásra" kétségtelenül szüksége volt, mert 1931 tavaszán az egységes párton belüli bomlás előrehaladt. A párt súlyát tekintve jelentéktelen eseménynek számított, hogy Bogya János tatatóvárosi képviselő április 24-én bejelentette a pártból való kilépését, és néhány nap múlva belépett a keresztény pártba.9 4 Mégis, mint ritka és szokatlan jelenség, különösen a kormánykörökben — minden cáfolat ellenére— ismert közeli választás előtt. Nem is lett Bogya képviselő a következő országgyűlésen. Néhány nappal ez előtt viszont olyasmi történt a Házban, amire 10 év alatt példa nem volt: a kormány egyik tagját saját pártja az ellenzékkel együtt leszavazta. A képviselőház — április 22-én — az energiagazdálkodási törvényjavaslatnak a felsőház által módosított és hozzájárulás végett a képviselőháznak visszaküldött szakaszait tárgyalta. A vita a 2%-os illeték körül zajlott: ezt az illetéket a vidék villamosítására kívánták az eredeti szöveg szerint fordítani, de ezt a parlamenti tárgyalás során megváltoztatták. A felsőház visszaállította az eredeti szöveget, ami fölött vita támadt, szavazásra került sor, Bud miniszter a felsőház javaslata mellett szavazott, viszont az ellenzék és az egységes párt ún. liberális csoportja, Kozma Jenő, Dési Géza, Ugrón Gábor és mások ellene, a minisztert 44 : 33 arányban leszavazták.95 Ez a szavazás is fényt Vetett az agráriusok és a GyOSz közötti ellentétek növekedésére, ami a GyOSz közgyűlésén is kifejezésre jutott. Fenyő Miksa a kormánynak adresszálva jelentette ki: „Ha tovább is megmaradtunk volna amellett a gazdasági politika mellett, mely nyolc éven keresztül a magyar ipart tette egyik legfontosabb tengelyévé, vajon bekövetkeztek volna-e a mai bajok."9 6 A magyar finánctőke sérelmesnek találta a kartelltörvényt, még ebben a formában is, az állami beavatkozást, ha ez a legminimálisabban is érintette a saját érdekeit, a liberalizmus vonaláról támadta. Popovics Sándor, a Nemzeti Bank elnöke az ilyen értelemben vett liberalizmus nevében jelentette ki egyik előadásában: „A bank és a kartell a támadások első vonalában állanak, de nagyon közel mögötte van a föld- és a házbirtok." Meglátása osztályszempontból reális volt — mint ahogy helyesen ismerte fel az uralkodó osztályok megosztottságában rejlő veszélyt a polgári társadalom számára.9 7 A kereskedelmi forgalom 20—25%-os csökkenése 1931 első négy hónapjában kereskedelmi körökben is élénkülő nyugtalanságot váltott ki. Ennek adott hangot Székács Antal, a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara által választott felsőházi tag is az Országos Hitelvédő Egyesület ülésén, amikor kijelentette, hogy a gazdasági válság elmélyítéséhez a fölmerült gazdaságpolitikai tévedések is hozzájárultak, kifogásolta az állami beavatkozást a kereskedelem területén. A finánctőke természetesen abban az esetben, amikor az ő érdekéről van szó, helyesli a beavatkozást, sőt kifejezetten igényli, ha ennek szanálási jellege van. Megmutatkozott ez a Creditanstalt csődjével, illetve az osztrák állam ezzel kapcsolatos beavatkozásában. A finánctőke érdekkörében működő sajtó — tehát a döntő többség — ebben az esetben messzemenően pártolta az állami beavatkozást, mint közérdekű akciót.9 8 94 Pesti Hírlap, 1931. ápr. 25. és ápr. 30. 95 Pesti Hírlap, 1931. ápr. 23. 96 Pesti Hírlap, 1931. ápr. 28. 97 Pesti Hírlap, 1931. máj. 3. — A Cobden-társaságban tartott előadás. 98 Budapesti Hírlap, 1931. máj. 15.
