Századok – 1964

Közlemények - Ferenczy Endre: Az ékírásos jogtörténet mint tudomány 755

756 FERENCZY ENDRE talált táblák, melyek az egyiptomi és hettita királyok levelezését és államközi szerződéseit tartották fenn számunkra, ugyancsak ékírással akkád nyelven íródtak. Amidőn pedig az újbabilóni birodalom bukása után Babilon politikai jelentősége elenyészett, az ékírás és a babiloni jogélet által kifejlesztett okmányformák tovább virágoztak a perzsa birodalomban és még Kelet hellenizálása után is egy ideig szívósan tartották magukat egyfelől a görög jog ós okleveles gyakorlat, másfelől pedig a már évszázadok óta általánossá vált arameus nyelv és írás térhódításával szemben.2 Az ókori Közel-Kelet államai jogának ékírásos jog gyűjtőneve nem jelenti azt, hogy ezek a jogrendszerek egymással belső rokonságban állottak, sem pedig, hogy a babiloni—asszír intézményeket szolgaian lemásolták vagy változtatás nélkül recipiálták volna. Lányegüket tekintve ezek a jogrendszerek ill. fejlődésük bizonyos fokig autonómnak tekinthetők, a babiloni civilizáció és jogi kultúra elsősorban a jog formáit kölcsönözte nekik: az írást, a nyelvet és az okmányt.3 A jelen ós jövő kutatásának feladata annak a tisztázása, hogy azok a babilonival rokon vagy hasonló intézmények, melyekkel a többi közel-keleti állam jogában találkozunk, mennyiben az azonos vagy hasonló társadalmi rendszerek tsrmákei, ill, mennyiben tekinthető keletkezésük a fejlettebb babiloni—asszír intézményi élet tuditos követésének. Valószínű, hogy e két tényező keveredéséről van szó és éppen ezért olyan nagyfontosságúak azok a gazdasági, társadalmi és jogi analízisek, mslyek az ókori Keletre vonatkozólag az utolsó évtizedben a szakirodalomban egyre gyakoribbá váltak.4 Röviden foglalkoznunk kell az ékírásos jogtörténetnek mint tudománynak a fejlődésével, forrásaival, módszereivel, és szólnunk kell egyben a vele szoros kapcsolatban álló ókori jogtörténethez, valamint a római joghoz való viszonyáról. Az ékírásos jogtörténet első művelői azok az assziriologusok ós jogtudósok voltak, akik a múlt század második felében hozzáfogtak a babiloni ós asszír források jogi szempontból való átvizsgálásához ill. a babiloni ós asszír j^gi szövegek kiadásához (J. Oppert,M. V. Nikolskij, a Revillout fivérek, Th. Pinches, G. H. W.Johns, J. Kohler, E. Peiser stb.)5. Ezek a tudósok főként az új-babiloni és új-asszír jogi emlékek tanulmányozásának szentelték érdeklődésüket, és csak a század végén került előtérbe az ó-babiloni jog kutatása is.6 A Codex Hammurapi megtalálása és első kiadása (1901/1902) volt az a nagyjelentőségű esemény, mely döntő fordulatot idézett elő az Ókori Kelettel foglalkozó jogtudomány sorsában.7 Az 1. babiloni dinasztia legnagyobb uralkodójának, Hammurapinak a törvénykönyve világméretű érdeklődést váltott ki az ókori Közel-Kelet népeinek jogélete és fejlett intézményei iránt, és egyben hatalmas ösztönzést adott a további kutatásnak. A tudósok hozzáláttak az 1. babiloni dinasztia jogi jellegű emlékanyagának minél teljesebb feldolgozásához és munkájuk közben egyre szaporodtak azok a dokumentumok, melyek a mezopotámiai történelem legrégibb periódusát, a sumerek jogéletét világították meg. A babiloni—asszír jogforrások hatalmas felduzzadása és az irántuk megnyilvánuló érdeklődés 1913-ban arra ösztönözte az ókori Kelet jogának egyik nagynevű kutatóját, hogy egy új tudományág, a babiloni—asszír jogtörténet tervét ós célkitűzéseit meghirdesse.8 Még a modern természettudományok történetében is ritkaságszámba megy az a gyors fejlődés, melyen a babiloni—asszír jogtörténet megalapítása után alig 15 év alatt keresztül ment. Az egymást követő ásatások és a nyomukban létrejött nagyfontosságú tudományos felfedezések hamarosan bebizonyították a kutatók előtt, hogy a babiloniasszír jog messze túlterjedt Mezopotámia határain, egész Kisázsiában gyökeret vert, 2 Vö. G. Cardascia: i. m. kívül P. Koscháker: Keilschriftrecht. ZDMG N. F. 14. 1935. 1. 1, M. San Nieolà Beiträge zur Rechtsgeschichte im Bereiche (1er keilschriftlichen Rechtsquellen. Oslo. 1931. 32.1. 3 Vi. Р. КтЧЛът, ZDMG N. F. 14. 1935. 27. 1. 4 Vo. R. Gil'ith'.r — ff. Söhnt: Einige Proble ne der auf Sklaverei beruhenden Gesellschaftsordnung. Zeitschrift für Geschichtswissenschaft. 1956. 5. ) ) ). I., E. Ci. W •Is'ciot: Die Prj luktbasverhïltnisâe i n Alten Orient und in der grieahisch-ro nischen Antike. Berlin, 1957, ff. Boyer: De la science juridique et de sa méthode dans l'ancienne MSsopDta nie. Se nitica. 4. 1951 — 1952. 4.1., wi.: Sur quelques e nplois de la fiction dans l'ancien droit oriental. RIDA 3" Série. T ) ne I. 1954. 73. 1. s Vö. P. Koschaker, ZDMG N. F. 14. 1935. 1. I.; V. I. Avdiev: Izucenie istorii drevnego vostoka v Sovetskom Sojuze (1917 — 1957 gg.) VDI 1957. 3. 1. 13. Az ékírásos jogtörténet művelői között kimagasló érdemeket szereztek magyar tudósok is: Man'er E., Kmoskó M„ Aistleüner J., Dávid A. •Vö. elsősorban B. Meissner: Beiträge zum altbabylonischen Privatrecht. Leipzig. 1893. Assyriologische Bibliothek XI. ' Vö. E. Volterra: Diritto romano e diritti orientali. Bologna. 1937. 46. 1. Introduction à l'histoire du droit romain dans ses rapports avec l'Orient. AHDO IV. 1949. 47. 1., Storia del diritto romano e storia dei diritti orientali, RISG 1951. 134. 1., Lu nopirti eatr3 le Droit rsnain et 1ез Droits de l'Orient, RIDA 3e Série. Tome II. 1955. 135.1. 8 P. Koschaker: The scope and methode of a history of assyro-babylonian law. PSBA 1913. 230.1.