Századok – 1964
Közlemények - Spira György: A vezérmegye forradalmi választmánya 1848 tavaszán 713
726 S Pl К A GYÖRGY A kérdésnek az adott érdekességet, hogy a forradalom nemesi vezetői mindig mindent elkövettek annak érdekében, nehogy forradalomnak kényszerüljenek elismerni a forradalmat, amelynek az élén állanak,7 2 mivel abban a hiedelemben voltak, hogy a forradalom vívmányait könnyebben elfogadtathatják az udvarral, ha az ősi alkotmány egyenes folyományainak tüntetik fel őket, nem pedig forradalmi újításoknak, jóllehet maguk is (s valójában az udvari körök is) nagyon jól tudták, hogy azok bizony mégiscsak forradalmi vívmányok. A választmány liberális tagjai tehát bizonyára igen örültek volna, ha most, a kassaiak bejelentését tárgyaló április 14-i ülésen a jelenlévő radikálisok — amúgy sem lóvén már időszerű - -megtagadják a szóbanforgó irományt. A radikálisoknak viszont ez természetesen eszük ágában sem volt; Vasvári társai nevében is vállalta a levél szerzőségét s szépen elmagyarázta, hogy ,,a forradalom szót talán nem jól értelmezék" a kassaiak. Mert — mint már március 15 is megmutatta — ,,e szó nem vérontást jelent, hanem jelenti a nemzet átalakulását a rendes formák mellőzésével. Csak ott kezdődik a vérontás, hol reaetió van. Nekünk illyenre — hála égnek ! — szükségünk nem volt; de úgy állottak a dolgok, hogy követelnünk kellett s készeknek lennünk mindenre, a mi jő." Ezt pedig a márciusvégi napokban liberális részről sem tagadták. ..Mutatja ezt csak azon [Nyáry Pál által kezdeményezett ] proclamátió is, mellyben ki volt mondva. hogy a haza veszélyben van."73 Ezekután pedig a választmány liberálisai arra már mégsem vetemedhettek, hogy ezt a kényes iratot egyszerű magánlevélnek minősítsék, hanem — bármennyire kellemetlen lehetett is ez számukra — így utólagosan hivatalos kiadványnak fogadták el s, ezáltal csatlakozni kényszerülvén a benne foglalt forradalmi jelszavakhoz is, hogy ne érhesse őket valamiféle vérontásra történt felbujtás vádja, kénytelenek voltak inkább magukénak vallani Vasvári álláspontját, azaz elismerni, hogy Magyarországon már e levél elküldése előtt, vérontás nélkül is forradalom ment végbe. A választmány egészének nevében — s így a maguk nevében is — jegyzőkönyvbe foglalták tehát, hogy a magyar nép márciusban. ha nem folyamodott is erőszakos eszközökhöz, igenis ,.forradalmat, vívott ki", a forradalom legfőbb ismérve ugyanis ,,nem vért ontani", hanem ,,a nemzetnek . . . jólléte ut.ánn törekedni", ,.a szabadságot, érdek egyenlőséget s testvéri összeolvadást a nemzet átalakulásának állandó s biztos alapjául letenni", s ezért éppenséggel előfordulhat — mint Magyarországon is — olyan forradalom., ,mellynek eszköze inkább a szellem hatalma, mint külső erőszak, melly azonban — fűzték hozzá — ha működésében a hatalom által el nem ismertetik, gátoltatik, mint meg támadott magát védelmezni is kéntelen".74 Ezzel a határozattal pedig, amely liberális részről tudtommal egyedüli hivatalos egykorú elismerése volt annak, hogy Magyarországon március 15 óta forradalmi folyamat játszódik le, ők — ugyanakkor, amikor már a forradalom lezárásán, a forradalom által kivívott új rend törvényesítésénfáradoztak —, bár akaratlanul, közvetve azt is kimondották, hogy a forradalmi elemeknek ezt гиг új rendet sem kell majd feltétlen tiszteletben részesíteniök, ha ,,a nemzetnek . . . jólléte" esetleg mást kíván . . . Ez történt április 14-én. S másnap, valamint a középponti, úgy negyedszáz napnyi eredményes működés után megszűnt létezni a megyei választmány is. A radikális baloldal pedig egyelőre kiszorult a, hatalom birtokából, hogy csak öt hónap múlva, az ellenforradalom újabb s immár fegyveres támadását követően az Országos Honvédelmi Bizottmány keretei között legyen ismét részesévé annak. II. A választmány történetének forrásai A fentiekben korántsem térhettem ki a megyei választmány tevékenységének valamennyi részletére s működésének még legfontosabb mozzanatairól is csak fölöttébb vázlatosan emlékezhettem meg. Azt azonban talán már az eddigiek elmondása után sem szükséges külön hangsúlyozni, milyen jelentős szerepet játszott ez a forradalmi intézmény 1848 tavaszán. Annál inkább hangsúlyozni kell viszont, hogy a választmány történetének megvilágítására alkalmas forrásanyag méretei távolról sincsenek arányban a választmány által betöltött szerep nagyságával s ráadásul a negyvennyolcas forradalom történetírása eddig még ezt a szűkös forrásanyagot is csak igen-igen elenyésző mértékben aknázta ki. A továbbiakban tehát ezt a forrásanyagot szeretném bemutatni az őt joggal megillető figyelem felkeltésének céljából. 72 így pl. máre. 16-án a menyei választmány leendő elnöke, Nyáry Pál is ..hevesen, csaknem dühösen protestál minden forradalmi szó ellen, tagadja, hogy ez forradalom" (Petfifi Sándor: Históriai jegvzetek. Petőfi Sándor Összes Művei V. Bpest. 1956. 141.1.). 73 Pest, ápril 15-én, PH 1848. ápr. 19., 34. sz. 348 1. 74 Ld. a választmány aznapi ülésének jegyzőkönyvében a 60. sz. bejegyzést.
