Századok – 1964
Tanulmányok - Galántai József: Tisza és a világháború 687
TISZA ÉS A VILÁGHÁBORÚ 709 De ő még ekkor is „defenzív" jellegű háború mellett volt, amit mutat a Szerbia annektálását ellenző határozat (július 19.) kiforszirozása.8 4 — Tisza ezen önigazoló beállítására a tények, melyeket az alapvető okmányok megmutatnak, rácáfolnak. Tisza — mint a magyar vezető osztályok képviselője — készült az imperialista háborúra, és akarta azt. De a válság első napjaiban a magyar miniszterelnök kedvezőtlennek tartotta az adott időpontot. Ezért, s nem valamely elvi okból ellenezte egy ideig az imperialista háború kirobbantását. Czernin gróf helyesen értelmezte a magyar miniszterelnök álláspontját: „Tisza 1914-ben ellene volt a háborúnak, de nem holmi pacifista érzületből, amely az ő egyéniségétől meglehetősen távol állott, hanem azért, mert azt szerette volna, ha a döntő fordulat előtt a Bulgáriával való szövetségünk már készen állott volna, ezért kívánta, hogy a szerb kérdés végleges megoldása egy időre még elhalasztassék. . . ha valóban komolyan és elszántan akarta volna, akkor az ultimátum soha, de soha el nem ment volna Belgrádba."85 A „Tisza-probléma" tényeken alapuló tanulmányozása egyáltalán nem eredményezi a magyar nagybirtokos és nagytőkés osztályok felmentését a háborús felelősségben való részesedés alól, amint ezt az ellenforradalmi korszak történészei és publicistái beállították. Ellenkezőleg, aláhúzza ezen osztályok és politikusaik felelősségét a háború felidézésében és kirobbantásában. Az okmányszerűen bizonyított tények fényében nem lehet egyetérteni a magyar származású osztrák történész, Miskolczy Gyula nemrég Bécsben megjelent könyvében (Ungarn in der Habsburger-Monarchie, Wien—München. 1959) adott megállapítással sem. Eszerint Tisza „a korofiatanácsban legtovább és leghatározottabban a háború ellen volt, tiltakozott Szerbia megsemmisítésének gondolata ellen is, de amikor a háború mégis kitört, akkor emberfeletti energiával állt nemcsak saját országának, hanem az egész Monarchiának is szolgálatába, melynek ügyét hazájáétól elválaszthatatlannak tartotta". 86 Valójában Tisza — és ez vonatkozik az általa képviselt osztályokra is — nemcsak akkor fogadta el a háborút, „amikor a háború mégis kitört", hanem — mint láthattuk — a háború előkészítésében és kezdeti ingadozás után a háború kirobbantásában is szerepe volt. A kérdés tanulmányozása — mint egy mozzanat a sok közül — rávilágít arra is, hogy a világháború kirobbantásánál nem a balkáni kérdés játszotta a döntő szerepet — amint ezt napjaink polgári történetírása gyakran állítja —, hanem a német világuralmi törekvések és az angol és francia piacok megtartása és kiterjesztése közötti imperialista ellentét. A háború kirobbantásának ürügye volt a balkáni affér. Nem a balkáni viszonyokból következett a világháború kezdete időpontjának kialakulása sem. Bár a Balkán már évek óta puskaporos hordó volt, a két hatalmi koalíció vezető államainak — Németországnak, Angliának, Franciaországnak — érdekei a Balkánon nem voltak háborúig kiélezettek 1914-ben. De a német imperializmus a nagyhatalmi erőviszonyok alapján 1914 nyarán elérkezettnek látta az időt az imperialista háborús mérkőzés megkezdésére, amelyre az imperialista csoportok évtizedek óta készültek. A mindkét fél részéről imperialista célokért folytatott háború lavinája elindult. 84 Tisza. István Összes Művei. Levelek. VI. köt. 365. 1. Továbbá teljes szövegét közli Magyar Szemle, 1929 jan.-ápr. 379. 1. 85 Czernin: Emlékeim Tisza István grófról. 4.1. 80 Julius Miskolczy: Ungarn in der Habsburger-Monarchie. Wiener Historische Studien. V. köt. Wien—München. 1959. 195. 1.
