Századok – 1964
Tanulmányok - Galántai József: Tisza és a világháború 687
702 GALlNTAl JÓZSEF elfogadhatatlant. Mivel az ő álláspontjának is konzekvenciája lehet a háború, és tudott Szerbia felosztásának tervéről, a minisztertanácson hangsúlyozta, hogy „Szerbiát ugyan területileg kisebbiteni kellene, de már Oroszországra való tekintetből is, teljesen megsemmisíteni nem lesz szabad". ,,Ő mint magyar miniszterelnök sohasem engedhetné meg, hogy a Monarchia Szerbia egy részét annektálja." A közös minisztertanács Tiszának ezt az álláspontját elfogadta.54 Ez természetesen nem jelentette azt, hogy Tiszának a dualizmust veszélyeztető annexiós törekvésektől a háború sikere esetén ne kellett volna tartania. Állásfoglalásánál tehát ez a tényező is szerepet játszott, de a döntő nem ez, hanem a román támadástól való félelem volt s az a törekvés, hogy a háború megkezdése előtt előbb kedvezőbb balkáni viszonyokat kell kialakítani, melyeknek sarkpontja a Bulgáriával kötendő szövetség. Ezt nem csak a minisztertanácson taglalta, hanem másnap az uralkodónak küldött memorandumban is, melyben fejtegetését így foglalta össze: „Egy általunk provokált háborút valószínűleg nagyon kedvezőtlen feltételek mellett kellene végigküzdenünk, míg a leszámolásnak későbbi időre való kitolásával, ha ezt az időt diplomáciailag jól használjuk ki, az erők arányának javulását érhetnők el." Hangsúlyozza azt is, hogy határozott követeléseket, esetleg egy nem eleve elfogadhatatlan ultimátumot ő is helyesel, és számításba veszi ezen alapon a háborút. De akkor „megfelelő időben és formában olyan nyilatkozatot kellene tenni, hogy Szerbiát nem akarjuk megsemmisíteni, még kevésbé annektálni. Egy szerencsés háború után ugyanis nézetem szerint, Szerbia hódított területeinek Bulgária, Görögország és Álbánia részére való átengedése által volna megkisebbítendő, a magunk számára azonban legfeljebb bizonyos statégiailag fontos határkiigazítások volnának követelendők. Természetesen igényünk lenne a hadiköltségek megtérítésére, ami szabad kezet nyújtana nekünk ahhoz, hogy Szerbiát hosszú időre biztosan a kezünkben tartsuk."55 Nyilvánvaló ebből is, hogy Tisza egyáltalán nem Szerbia függetlenségét féltette, hiszen az általa javasolt megoldás épp olyan fikcióvá tette volna Szerbia függetlenségét, mint teljes bekebelezése. Itt a magyar uralkodó osztályok régi politikája jelentkezett, a félelem attól, hogy ha a birodalomban tovább növekszik a szláv elem súlya, akkor a dualizmus nem lesz fenntartható. Conrad ezzel kapcsolatban helyesen állapítja meg, hogy Tisza azért ellenezte „szláv területek Monarchiához való csatolását a háború kedvező kimenetele esetén, mert ez esetben a magyar befolyás csorbulásától félt."56 Tisza fő aggodalma most is a román támadástól való félelem: „A román hadsereget — írja memorandumában — ellenségeink táborához kellene számítanunk." De álláspontjának ez a sarkpontja legvilágosabban a memorandum mellékleteként csatolt feljegyzéséből derül ki. Ebben az „Oroszország, Szerbia, Románia elleni háború" katonai erőviszonyait taglalja a vezérkartól kapott adatok alapján. Számítása szerint az orosz frontra annyi erőt kell küldeni, hogy a többivel a szerb hadsereget éppen csak fel tudják tartani, „miközben az előnyomuló román hadsereggel szemben nem tudunk komoly ellenállást kifejteni". Ha az oroszok ellen nem sikerül gyors győzelmet elérni és ezáltal az ottani hadsereg egy részét a szerbek és románok ellen átdobni, akkor „a 54 A júl. 7-i minisztertanács jegyzőkönyvét lásd Österreich-Ungarns Aussenpolitik. VIII. köt. 343—351. 1. Valamint az Országos Levéltárban Min. Ein. Közös Min. Tan. Jkv. 1914. júl. 7. 55 Österreich-Ungarns Aussenpolitik. VIII. köt. 371—374. 1. 56 Conrad,: i. m. 56. 1.
