Századok – 1964
Tanulmányok - Galántai József: Tisza és a világháború 687
TISZA ÉS A VILÁGHÁBORÚ 703 román hadsereg benyomul Erdélybe, a románlakta vidékeken felkelés tör ki és a Szerbia ellen harcoló hadseregünk oldalba és hátba lesz támadva. Ennek a hadseregnek egészen biztos veresége utat nyit az ellenség előtt Budapest és Bécs felé s eldönti az egész hadjáratot."57 A magyar kormány július 9-i ülésén helyeslőleg tudomásul vette Tisza álláspontját és „felhatalmazza, hogy a magyar minisztériumot az 1867: ХП. tc. 8. § értelmében megillető befolyást az általa jelzett elvi alapon és irányban érvényesítse".58 Néhány napig Tisza még ennek megfelelően járt el. A tények megdöntik a felszabadulás előtti hazai és külföldi irodalomban meglehetősen elterjedt felfogást, mely szerint Tisza egy ideig tartó ellenző álláspontjának oka az, hogy nem volt biztos a németek magatartásában. Július 6-ától ez már egyértelműen világos volt előtte, mégis még kitartott álláspontja mellett. Mi több, a július 7-i minisztertanácson szemrehányást is tett, hogy az ügyet Berlinben már meg is beszélték. — Ez a kellő alapot nélkülöző álláspont a mai nyugat-európai történeti munkákban is felbukkan. így az 1961-ben megjelent tekintélyes egyetemes történeti összefoglaló mü, a História Mundi X. kötetében, mely szerint Tisza a Szerbia elleni fellépésnél számított az Oroszországgal való konfliktusra, de „nem volt biztos abban, vajon Németország egy ilyen konfliktusnál a szövetségesi kötelezettséget nyújtaná-e".5 9 Ugyancsak hibás Tisza háborút eleinte ellenző álláspontját egyszerűen azzal magyarázni — amint ez még a felszabadulás utáni évek hazai irodalmában is megtalálható — , hogy félt Szerbia annexiójától. Ez a félelme persze megvolt, de a Szerbia elleni háború szükségességéről is meg volt győződve, és ennél minden időben számolni kellett a bécsi annexiós törekvésekkel. Egyébként is a július 7-i minisztertanács elfogadta ezzel kapcsolatos álláspontját. Ennél többet pedig később sem remélhetett. Tisza álláspontjának az a lényege, hogy szerette volna ezt az általa is szükségesnek tartott háborút kitolni egy kedvezőbb balkáni csoportosulásig. De ezt nem az annexiós tervek miatt akarja. Igaz, a kedvezőbb csoportosulás, melyben Bulgária központi helyet foglal el, több biztosítékot adhatott esetleg Szerbia annektálása ellen is. A Szerbia annektálásától való félelemnek tehát szerepe van Tisza magatartásánál. Mégsem ez a döntő mozzanat Tisza elgondolásánál. Tiszánál a fő probléma abban van, hogy az adott pillanatban kirobbantott háborúnál, amikor Bulgária még nem áll szilárdan a központi hatalmak oldalán, nagyon fontos lesz Románia megtartása vagy legalábbis semlegesítése. Tisza attól tart, hogy ezt — mivel még Bulgáriával nem tudják sakkban tartani — erdélyi területi engedményekkel kell majd biztosítani, és a magyar kormány nem térhet ki a közös háború sikerére való tekintettel az ilyen irányú német és osztrák nyomás elől. Ennek komolyságát mutatja az is, hogy a háborús válságot néhány héttel megelőző konopisti találkozón az egyik megállapodás éppen az volt, hogy Tiszát befolyásolni kell a román kérdésben teendő engedményekre. Ezzel a megállapodással Berchtold is egyetértett.6 0 — Mivel Tisza elzárkózott kielégítő engedmények elől, feltétlenül számolt Románia támadásával, melynek következményeitkatasztrofálisnak tartotta. Tisza tartózkodásánál ezek a megfontolások az alapvetőek. 57 Tisza István Összes Munkái. VI. köt. Levelek. 374.1. 58 Minisztertanácsi jegyzőkönyv 1914. júl. 9., ld. Magyar minisztertanácsi jegyzőkönyvek az első világháború korából. Bpest. 1960. 59. 1. 69 História Mundi. X. köt. Bern—München. 1961. 143. 1. 60 Die deutschen Dokumente zum Kriegsausbruch. I. köt. 6. 1. í
