Századok – 1964
Tanulmányok - Galántai József: Tisza és a világháború 687
694 GALlNTAl JÓZSEF mányzathoz illetve az uralkodóhoz juttatott el.2 0 Álláspontját más alkalmakkal is hangoztatta, majd legrészletesebben 1914. március lo-én kelt emlékiratában fejtette ki. Tisza véleménye szerint a központi hatalmaknak a Balkánon elsősorban Bulgáriára támaszkodva kellene kialakítaniok a balkáni államok Szerbia — és az antant — ellen irányuló szövetségét: „Németországgal közösen a balkáni államok számunkra kedvező csoportosulása érdekébenkell tevékenykednünk. Ehhez az első feladat Románia és Görögország Szerbiától való elválasztása volna. Annak érdekében kellene tevékenykedni, hogy ez a két állam kibéküljön Bulgáriával, ennek az országnak Szerbia rovására történő természetes megnagyobbodása alapján."2 1 Tisza ezt a kombinációt azért is szorgalmazta, mert Bulgáriával a magyar vezető osztályoknak nem volt olyan érdekellentéte, mint Romániával, és így lehetségesnek látszott a balkáni pozíciók megerősítése anélkül, hogy a magyar vezető osztályoknak engedményeket kelljen tenniök Romániának. Tisza félt attól, hogy német részről — a Balkán-háborúk kudarcai után — erőteljesebben fogják követelni ezeket az engedményeket. Ez így is történt. A kérdés ilyen értelemben a konopisti találkozónak is egyik fő tárgya volt.2 2 Románia megtartását a központi hatalmak oldalán Tisza is fontosnak tartotta, de ő ezt nem engedmények révén, hanem a Bulgária által történő sakkbantartással akarta elérni. A Balkán-háborúk után a Bulgáriára épülő koncepció a központi hatalmak szempontjából valóban reálisabb volt, mint a főleg Romániára támaszkodó, s különösen kedvező volt a magyar vezető osztályok számára. Ez az oka annak, hogy Tisza itt kezdeményezően lépett fel. Tisza tudta, hogy e koncepció érvényesülése nem történhet azonnal. Mindenekelőtt megegyezésre kell jutni a németekkel, és közösen kell az akciót diplomáciailag előkészíteni. Mint írta: ,,A dologhoz idő kell. . . Ez egy fáradságos folyamat, amelynél minden elsietés megbosszulná magát."23 Tisza erősen bízott abban, hogy néhány éven belül a balkáni helyzet a Monarchia számára előnyösen változik meg, és elgondolása szerint a viszonyt Szerbiával csak ezt követően kellene a háborús konfliktusig kiélezni. Ebben különbözött Conradtól, aki nemcsak a Balkán-háborúk alatt, hanem azt követően is minél előbb ki akarta robbantani a Szerbia elleni háborút, mert úgy vélte — és ebben neki volt igaza —, hogy a Monarchia helyzete az idő múlásával csak mindig súlyosabbá válik.2 4 A bulgarofil politikát — mint most általában a Monarchia vezetői — Conrad is vallotta. A Monarchia közös kormányzata az 1914-es esztendő kora nyarán emlékiratot dolgozott ki a bulgarofil balkáni politikáról azzal a céllal, hogy azt német szövetségeséhez eljuttassa és az egységes állásfoglalást vele kialakíthassa. Az emlékirat közvetlenül a szarajevói merénylet előtt készült el.25 Míg a Monarchia és Németország vezetői közt a háború előkészítésével kapcsolatban főleg az olasz, illetve a román szövetségesek irányában megnyilvánuló politikában voltak differenciák, az osztrák és magyar vezetők közt külpolitikai vonatkozásban elsősorban a szerb kérdés megoldásának módjában újultak ki a Balkán-háborúk idején a már évek óta meglevő ellentétek. Hogy 20 Uo. 112—114. és 198—201. 1. 21 Uo. 978. 1. 22 Die deutschen Dokumente zum Kriegsavisbruch. 6. 1. 23 Österreich-Ungarns Aussenpolitik VII. köt. 976—977. 1. 24 Conrad, von Hötzendorff : Aus meiner Dienstzeit. Wien—Leipzig—München. 1922. III. köt. 14. és 731. 1. 25 Österreich-Ungarns Aussenpolitik. VIII. köt. 253—261. 1.
