Századok – 1964
Tanulmányok - Berend T. Iván–Ránki György: Infláció és elzárkózási irányzatok Magyarországon az első világháború után (1921–1924) 661
674 BEKEND T. IVÁN—RÁNK] GYÖRGY Ha megvizsgáljuk az infláció valóságos hatását az egyes osztályok gazdasági helyzetére, s megkíséreljük az infláció alatt beállott változások felmérését, akkor a „nemzeti elszegényesedés" polgári beállítása azonnal üres és hamis szólammá foszlik. A tények világossá teszik, hogy az infláció haszonélvezői egyáltalán nem csupán a tőzsdések, spekulánsok szűk csoportjából kerültek ki, hanem az uralkodó osztályok sokkal szélesebb rétegeiből. S ha igaz, hogy a pénzromlás szörnyű anyagi helyzetbe sodorta a munkából, bérből élőket, távolról sem áll ez a kistőkésekre nézve. A háború utáni években bekövetkezett gazdasági lerondás és a termelés alacsony színvonala következtében az ország nemzeti jövedelme is elmaradt a háború előtti időszakhoz képest. Az infláció segítségével azonban az uralkodó osztályok érdekében éppen az alacsonyabb nemzeti jövedelem újraelosztását hajtották végre, rendkívül kiélezve a fennálló társadalmi különbségeket. Kétségtelenül igaz, hogy az infláció üzérkedési lehetőségei a spekuláns xijgazdag tőkések sajátos csoportját hozták létre. A tőzsdetagok 2000 körül mozgó száma az infláció alatt gyorsan emelkedett, 1921-ben 3216, 1924-ben pedig 5544 főt tett ki.4 1 A tőzsde kétes egzisztenciájú lovagjai, az inflációs tőzsdei hausset ragyogóan tudták gyümölcsöztetni, s napok alatt vagyonokat építeni. Megfelelő összeköttetéssel rendelkezve, hitelekhez jutva, a kosztkamat uzsoraüzletén tettek szert horribilis nyereségre, s a magyar valuta belső és külső árfolyama közötti különbségre és hullámzásra spekulálva tollasodtak. A spekulánsok gyorsan gazdagodó rétegei kiegészültek az áruhiány vámszedőivel, lánckereskedőkkel, áremelkedésre spekuláló áruhalmozó nagykereskedőkkel, akik nem egyszer a külföldi valuták szilárd árfolyamának előnyeit kihasználva, élénk csempészkereskedelmet is folytattak, vagya helyi piacok, a városi ellátás súlyos hiányaiból hasznot kovácsoló kupeckedő gazdagparasztok szélesebb tömegeivel. Ha kiemeljük a burzsoázia új, az infláció révén felemelkedő, gyorsan vagyonosodé rétegeinek szerepét a pénzromlás haszonélvezői között, úgy korántsem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy nem ezek a rétegek voltak az infláció legfőbb vámszedői. Az inflációs konjunktúrát, az állami pénzkibocsátás és hitelezés — már bemutatott — előnyeit elsősorban az ipari és banktőke, illetve ezeknek összefonódott csúcsai élvezték. A valorizálatlan, tehát értékét vesztő hatalmas állami hitelek révén ezen körök úgyszólván ingyen jutottak vagyonokhoz, a nagyban folytatott spekuláció lehetősége mellett papírért történő beruházásokhoz. Az infláció jellegzetes folyamata, a pénz áramlása az értékálló, biztos befektetést jelentő állótőkék felé, nagy ipari vállalkozási kedvet támasztott, valóságos inflációs prosperitást, az állótőkék tömeges felújítását, gyárak modernizálását és alapítását, tehát valóságos vagyonok felhalmozását. De az inflációs termelési költség, különösen az egyre olcsóbbá váló munkabérek révén az ipar exportképessége is fokozódott, ami új piacok, előnyös külföldi értékesítési lehetőségek formájában realizálódott. Mindezek következtében 1924 elejére az ipar a társadalom gerince érezte meg legjobban a valutaromlás következményeit, ami az életigények végsőkig való leredukálásával, a fogyasztás nagymérvű csökkenését vonta maga után. Ezzel szemben, a kevés józan spekulánson kívül, melyik osztály standardja emelkedett ? A tőkés legjobb esetben átmentette vagyonát , a munkás pedig csak elkésve tudta kikényszeríteni régi életszínvonalát" (i. m. 17. 1.). J1 Varga István: Csonka-Magyarország gazdasági fejlődése. Bpest. 1932. 11. 1.
