Századok – 1964
Tanulmányok - Berend T. Iván–Ránki György: Infláció és elzárkózási irányzatok Magyarországon az első világháború után (1921–1924) 661
INFLÁCIÓ Ей ELZÁBKÖZÁSI I RÁNYZATOK M AGYABOBSZÀGON 675 foglalkoztatás foka, a saját tőke és nyereség szempont jából kedvezőbb helyzetben volt, mint a háború előtti konjunktúra idején.4 2 Az összeolvadt bank- és ipari nagytőke az előbb említett inflációs hasznokat együttesen élvezte, mégis megfigyelhetünk bizonyos változásokat, amenynyiben korábban a finánctőke leghatalmasabb anyagi bázisát a tőkefelhalmozást összpontosító budapesti nagybankok képelték, melyek rendelkeztek az országban takarékbetét vagy folyószámla formájában felhalmozódó tőkék túlnyomó részével, melyek legfőbb közvetítői voltak a külföldről beáramló tőkének. Most viszont a bankok szerepe lecsökkent. A betétgyűjtés szünetelése, a pénzformában történő vagyonképzés lehetetlenné válása és a külföldi hitelek hiánya a bankok gazdasági erejét kétségkívül csökkentette és a finánctőke bázisát az infláció alatt is szilárd alapokat biztosító nagyiparra helyezte, ahol a tőkefelhalmozást árukészletek felhalmozása vagy beruházás formájában gyümölcsöztetni lehetett. Az infláció előnyei a nagybirtok számára annyira tagadhatatlanok voltak, hogy azt a polgári közgazdasági történeti irodalom sem vitatta. A háború előtt felvett, s a nagybirtokot erősen terhelő jelzálogadósság a pénzromlás következtében úgyszólván teljesen megsemmisült, értéktelen papírpénzzel vált kiegyenlíthetővé. A háború előtt a földbirtok jelzálogterheit 1,4 milliárd43 aranykoronára becsülték. Az 1921 és 1924 közötti törlesztés összege alig haladta túl az újonnan felvett kölcsönösszeget, mégis a papírkoronában fennmaradt adósságállomány aranyértéke nem 1,4 milliárdot, hanem mindössze 600 000 aranykoronát tett ki, vagyis a nagybirtok — a hitelek zöme a nagybirtokra esett — több mint 1,3 milliárd aranykoronát nyert az inflációval, s ezen hatalmas összeg jelentőségét mindennél világosabban bizonyítja, hogy a földbirtok összes értéke 7,2 milliárd koronát tett ki.44 A hitelek elértéktelenedésének hatalmas nyeresége mellett ugyanakkor a nagybirtok további előnyökhöz is jutott az infláció révén. Az infláció éveiben ugyanis a nagybirtokosok újabb 4,2 milliárd papírkorona hitelt vettek fel, vagyis a nagytőkéhez hasonlóan, ha nem is olyan mértékben, ugyancsak haszonélvezői voltak a valorizálatlan, elértéktelenedő hiteleknek. A felvett kölcsönök értéke meghaladta a 3 millió aranykoronát, vagyis olcsón juthattak a birtokok felszereléseinek, berendezéseinek fejlesztéséhez. Végül a nagybirtok inflációs hasznait betetőzte a rendkívül nagyarányú kereslet hatására bekövetkező értékesítési konjunktúra, az élelmiszerekkel folytatható spekulációs lehetőség. Sokkal ellentétesebb hatása volt az inflációnak a kistőkések és kistulajdonosok rétegeire. Azon csoportjaik, melyeknek vagyona, vagy annak része takarékbetétben, kölcsönkötvényekben, s részben hadikölcsönben volt elhelyezve, hatalmas károkat szenvedtek, vagyonukat elveszítették. Számos kisegzisztencia ment tönkre ily módon az infláció éveiben. Egyes becslések szerint a kistőkések és kispolgárság kezén volt vagvonokból 4 — 5 milliárd aranykorona érték úszott el, s ment át a spekulánsok, nagytőkések kezére.45 42 Heidelberg: i. m. 83. 1. 43 Magyar Statisztikai Szemle 1923. 309. 1. Az összes jelzálogteher 2,05 milliárd koronát tett ki a háború utáni területre számítva. Ennek az összegnek 2/3-át tekintettük a földbirtok terhének. 44 György Ernő: Az infláció mérlege. Bpest. 1932. 23. 1.; Fellner Frigyes: Die Verteilung des Volksvermögens und Volkseinkommens der Länder der Ungarischen Heiligen Krone zwischen dem heutigen Ungarn und den Successions-Staaten. Metron. 1923. 252. 1. 45 Imreh Béla: Az inflációs évek hitelpolitikája. 12. 1.
