Századok – 1964

Tanulmányok - Berend T. Iván–Ránki György: Infláció és elzárkózási irányzatok Magyarországon az első világháború után (1921–1924) 661

INFLÁCIÓ ÉS ÉLZÁBKÖZÁSI IRÁNYZATOK MAGYABOBSZÁGON 673! készletekből minden jelentkező igény kielégítése lehetetlen lett volna. A devizakiiitalásnál a nyersanyagvásárlásokat részesítették előnyben, s az egyéb import egyre nehezebbé vált. Mindez jócskán váltott ki panaszokat, sajtótámadásokat,37 s ezen az sem változtatott, hogy a Devizaközpont munkáját nagyrészt a tőkés érdekképviseleti szervek, főként a TÉBE végezte: „Az 1922 augusztusában szervezett Devizaközpont adminisztratív munkájának jelentékeny részét — számol be a TÉBE jelentése — egyesületünk vette át és végzi."38 A devizagazdálkodás szabályozása tehát mitsem változtatott az infláció menetén. Nem akadályozta természetesen a spekulációt sem, legfeljebb a devizapiacról az értékpapírpiacra terelte azt, s a tőzsdei spekulációnak e téren minden eddigit felülmúló méreteit váltotta ki. Az inflációs folyamat előrehaladását, a forgalomba dobott egyre nagyobb pénzmennyiségek gyors elértéktelenedését világosan tükrözik a következő adatok: A korona értékromlásának alakulása3

9 ÍOO шацуаг korona értíke svájci frankban Еяу aranykorona ertéke i apirkoroná ban. 1914. I. 1. 1914 június 104,28 1,01 1918 október 44,25 2,37 1919 március 22,46 4.68 1919 augusztus 11.62 9,87 1919 december 3,20 34,32 1920 június 3,19 35,00 1920 december 1.24 106,38 1921 június 2.34 50,66 1921 december 0.76 137,84 1922 június 0,56 190,33 1922 december 0,23 466,06 1923 június 0,08 1 820,00 1923 december 0,03 G 442,00 1924 május 0.0065 18 416.00 Az elszabadult infláció utolsó heteiben tehát egy háború előtti aranykorona már 18 — 19 ezer papírkoronának felelt csupán meg, a pénz elveszítette értékét, s ennek messzemenő kihatásai voltak az ország gazdaságára, lakosságának helyzetére. A polgári gazdaságtörténetírás előszeretettel beszélt arról, hogy az infláció időszakában: „nemzeti elszegényedés állott be, melynek legfőbb szenvedői a kistőkések és a munkájukból élők", vagy más megfogalmazással a „fixfizetésű középosztály". Csupán azt teszi hozzá, hogy a „törvényes rendszabályokatkijátszó" spekuláns elemek voltak az infláció egyedüli haszonélvezői.40 37

Vö. Vasművek és Gépgyárak Országos Egyesületének Evkönyve. 1924. 30. 1.; Magyar Kereskedők Lapja 1923. febr. 2.; Magyarország bánya- éskohóipara az 1912—1926. évben. 14. 1. 38 Jelentés a Takarékpénztárak és a Bankok Egyesületének 1919—1929. évi működéséről. 36. 1. 39

Statisztikai Évkönyv 1919—1922. 123. 1; Statisztikai Évkönyv 1923—1925. 174. 1. 40

Vö. Eckhart Ferenc: A magya,r közgazdaság száz éve. Bpest. 1941. 301. 1.; Rácz Tibor idézett munkájában a következőket írja: „Különösen a fixfizetésű középosztály, a