Századok – 1964
Tanulmányok - Berend T. Iván–Ránki György: Infláció és elzárkózási irányzatok Magyarországon az első világháború után (1921–1924) 661
672 BEKEND T. IVÁN—JRÁNKI GYiîEGY kedve — 1921-ben 10,1922 második felében kb 50% — 1923-ra a jegyforgalom 65%-át is elérte !3 4 A papírpénzkibocsátás rendkívüli méreteit tehát már túlnyomó részben a tőkés gazdaság hitelellátása váltotta ki. A bankjegyforgalom alakulása3 5 Millió koronában 1921 augusztus 17 326 1921 december 25 175 1922 augusztus 46 242 1922 december 75 887 1923 augusztus 399 487 1923 december 931 337 1924 május 2 486 257 A mind nagyobb mennyiségben piacra dobott pénz értéke természetesen rohamosan csökkent. A kormány időnként tett ugyan bizonytalan lépéseket a már szédületes lendületet vett infláció lassítására. 1922 nyarán pl., amikor a korona értéke rövid két hónap alatt ismét felére esett, s óriási méretű devizavásárlás jelezte, hogy a koronát értékálló valuták formájában akarják tulajdonosaik átmenteni, vagyis fennállt a veszély a korona pénzfunkcióinak teljes megsemmisülésére, a kormány bizonyos rendszabályok alkalmazására szánta el magát. Mivel a háborús pénzügyi korlátozó intézkedéseket 1920 elején megszüntették, s úgyszólván szabad pénzforgalom érvényesült, 1922. augusztus 8-án ezt a pénzügyi szabadságot ismét felszámolják, bevezetik a kötött devizagazdálkodást, s életre hívják a Devizaközpontot.36 A devizák beszolgáltatásának és ezáltal a külkereskedelmi forgalom pénzügyi ellenőrzésének útján sikerült fenntartani a korona fizetési és forgalmi funkcióit, megakadályozni, hogy a korona teljes egészében devizába meneküljön, s a féktelen devizaspekuláció korlátozásával elérni, hogy a termelés számára nélkülözhetetlen, nyersanyagbeszerzéshez szükséges mennyiségeket a spekuláció területeitől visszatartva a termelők rendelkezésére bocsáthassák. Ezen intézkedés tehát az infláció körülményei között, anélkül, hogy a pénzromlás folyamatát fékezte volna, anélkül, hogy a tőkések által nem kívánt deflációs hatást váltott volna ki, arra volt hivatott, hogy a gyorsuló infláció tőke és államháztartás szempontjából is hátrányos mozzanatait ellensúlyozza, lefaragja. Természetesen így is elkerülhetetlen volt, hogy a tőkés gazdaság érdekében foganatosított intézkedés egyes tőkés körök érdekeit ne keresztezze, de a legnagyobb gyárak és általában a nagybankok e téren is kedvezményezett helyzetben voltak, s különleges előnyökre tettek szert. A Devizaközpont által hivatalosan megállapított devizaárfolyam pl. nem tartott lépést a pénzromlás ütemével, időről-időre alacsonnyá vált, s azok az exportőrök, akik a külföldi eladásaik fejében nyert devizát nem költhették saját nyersanyagvásárlásokra, hanem befizették, hátrányt szenvedtek. De elkerülhetetlen volt természetesen a devizaigény állami felülbírálata is, hiszen a viszonylag szűkös 34 Vö. Heidelberg : i. m. 70, 105. 1.; Imreh Béla: Az inflációs évek hitelpolitikája. Bpest. 1926. 8. 1. 35 Barcza Imre valuta és ártáblázata. Bpest. é. n, 38—40. 1. 36 O. L. Pénzügyminisztérium. Genf. 3. es. VIII. 3.
