Századok – 1964
Tanulmányok - Berend T. Iván–Ránki György: Infláció és elzárkózási irányzatok Magyarországon az első világháború után (1921–1924) 661
Berend T. Iván — Rdnki György : Infláció és elzárkózási irányzatok Magyarországon az első világháború után (1921—1924) A Tanácsköztársaság leverését követő tőkés restauráció Magyarországon időben a kapitalizmus fejlődésének új szakaszával esett egybe. Az 1917. évi Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme Oroszországban, az Európaszerte fellángoló forradalmi mozgalmak s a világháború okozta politikaigazdasági megrázkódtatások általános, a gazdasági-társadalmi-politikai élet minden területére kiható válságba sodorták a tőkés rendszert. Az egész tőkés világot jellemző problémák különösen élesen mutatkoztak meg Magyarországon, ahol a tőkés rendszer az ellenforradalmi formák között csak igen nehezen tudott ismét megszilárdulni, ahol a háború okozta gazdasági leromlás különösen súlyos volt, ahol a háborút követő trianoni békeszerződés a gazdaság egész szerkezetében erős változásokat idézett elő, ahol a fehérterror garázdálkodása hosszú évekre akadályozta a gazdasági helyreállítás menetét. Az 1920-as évek elején az ország gazdasági helyzetét a rendkívül alacsony termelési színvonal, a súlyos fűtő- és nyersanyaghiány, a külkereskedelmi és régi tőkekapcsolatok megszakadása s az ebből előálló tőkehiány, az önálló, új, jórészt a területváltozásokból származó körülményekkel számoló gazdaságpolitika kialakulatlansága jellemezte, s ezen súlyos problémák hosszú időre elhúzták, hátráltatták a béketermelésre történő áttérés folyamatát. A gazdasági káosz mindezen jelenségei, mindenekelőtt a termelés rendkívül alacsony színvonala és az államháztartás súlyos deficitje, egyenesen vezettek a pénz elértéktelenedéséhez, az inflációhoz, mellyel jelen tanulmányunkban — a korszakrólkészülő gazdaságtörténeti munkánk részeként — foglalkozni kívánunk. A korona romlása a háború idején vette kezdetét. Az államháztartás növekvő kiadásait egyre inkább hadikölcsönökből és az Osztrák-Magyar Bank jegykibocsátó tevékenységéből fedezték, melynek következtében a háború befejezésére a korona mintegy 60%-kal elértéktelenedett. Ezt a folyamatot természetesen a forradalmak sem állíthatták meg, sőt a súlyos háborús örökséghez járuló újabb katonai, gazdasági nehézségek közepette a lassú infláció változatlanul tovább tartott, s a Tanácsköztársaság utolsó heteiben a korona háború előtti értékének 15%-a körül állt. Egy aranykorona hét papírkoronának felelt meg. Az Osztrák-Magyar Monarchia széthullása azonban nemcsak a pénzromlásban éreztette hatását, hanem a pénzrendszer megváltoztatását is maga után vonta. Ismeretes, hogy az 1868. évi gazdasági kiegyezés a bank jegykibocsátás jogát az egész Monarchia területére az Osztrák, illetve a későbbi Osztrák-Magyar Bankra ruházta. Most tehát két újabb pénzügyi probléma merült fel: egyrészt a Monarchia önállóvá vált államainak szükségük volt saját, független pénzegységük megteremtésére, másrészt napirendre került önálló jegykibocsátó tevékenységük megszervezése. Az első lépéseket ez irányban úgyszólván a
