Századok – 1964
Tanulmányok - Berend T. Iván–Ránki György: Infláció és elzárkózási irányzatok Magyarországon az első világháború után (1921–1924) 661
662 BEHEND T. IViN— RÁNKI GYÖRGY Monarchia széthullása másnapján tették meg. Az osztrák, cseh és magyar korona értéke szükségszerűen differenciálódott az egyes államok gazdasági helyzetének, államháztartásának függvényeként. Ez szükségessé tette a pénzrendszerek elkülönítését, amit egyébként a békeszerződés is előírt. Ezen intézkedésre először Csehszlovákiában került sor, ahol a korona értéke a legjobban állt. Rasin pénzügyminiszter 1919 februárjában hajtotta végre a cseh korona ' különválasztását. Az osztrák-magyar bankjegyek formai különválasztása Magyarországon ez időben még nem történt meg. Apolgári forradalom kormánya fenntartotta a jegybankközösséget, annál is inkább, mivel ez ideiglenesen megoldotta az államháztartás problémáit, hiszen a bank egy korábbi szerződés értelmében folyósította a Magyarországnak esedékes 14 milliárdos bankjegykölcsönt. Az önálló pénzkibocsátás első lépéseire a Tanácsköztársaság időszakában került sor, amikor az Osztrák-Magyar Bank nem volt hajlandó megfelelő bankjegyhitel folyósítására, s így a kormány kénytelen volt az önálló pénzkibocsátás útjára lépni. Ez időtől kétféle pénz volt érvényben, az Osztrák-Magyar Bank által korábban kibocsátott ún. kékpénz és a Tanácskormány által forgalomba hozott, csak egyoldalon színnyomásos, ún. fehérpénz. A 25 és 200 koronás,,fehérpénzek" mellett a súlyos pénzhiány közepetteaPostatakarék -pénztár útján 5, 10 és 20 koronás jegyeket is kibocsátottak. Az uralomra jutó ellenforradalom a Tanácsköztársaság bankjegyeit hamarosan kivonta a forgalomból. 1919. augusztus 14-én megjelent a rendelet, amely a fehérpénz névértékét egyötödére szállította le.1 Bár formailag a lépés inflációellenes volt, a valóságban egyáltalán nem ilyen szándékok váltották ki. Célja elsősorban politikai jellegű, s azon munkás- és alkalmazotti rétegeket sújtotta, amelyek a Tanácsköztársaság bérügyi intézkedései folytán fizetésemeléshez jutottak, s a fehérpénzből kisebb-nagyobb pénzkészletekkel rendelkeztek. Az intézkedésnek inflációfékező hatása egyáltalán nem volt, a pénz elértéktelenedése 1919 őszétől nemcsak tovább folytatódott, de jelentősen meg is gyorsult. Ez szoros összefüggésben állt a termelés hanyatlásával, rendkívüli dezorganizáltságával az ellenforradalom győzelmét követő időszakban. Az ipari termelés 1920-ban a háború előtti színvonal2 20—30%-án állt, a mezőgazdaság termelési eredményei is alig közelítették meg az 1913. évi szint felét. Az ipari és élelmezési cikkek legsúlyosabb hiánya közepette azonban mind több bankjegy került forgalomba, hiszen az ellenforradalmi államapparátus kiépítése és megerősítése nagy összegeket emésztett fel. 1919 végére, 1920 elejére az állam havi kiadásainak összege 800—1000 millió koronára emelkedett, ugyanakkor az állami jövedelmek jelentéktelenek voltak csupán.3 A kiadások fedezetének a kormány számára egyetlen lehető útja az Osztrák-Magyar Bank újabb kölcsöneinek felvétele volt: 1919 végén 2320 millió koronát vettek igénybe.4 A kibocsátott bankjegyek elértéktelenedése 1919 második felétől meggyorsult. Hét hónap alatt, 1920 februárjára az 1919 nyári színvonal egynyolcadára hanyatlott, s a papírkorona értéke az aranykorona 2%-ára süllyedt. Ilyen körülmények között került sor — a Monarchia volt államai között Magyarországon utoljára — 1920 márciusában a békeszerződés pénzügyi elő-1 Az 1920. évi Nemzetgyűlés Irományai. I. 99. 2 Itt és a továbbiakban az 1913. évre az új országterületre átszámított adatokat vett üli figyelembe. 3 Nemzetgyűlési Napló 1920. ijiárc. 24. Iklódy-Szabó pénzügyi bizottsági előadó beszéde az 1700/1920 ME sz. rendelet előterjesztése alkalmából. 4 O. L. Pénzügyminisztérium. Genf. 3. es. VIII. 13.
