Századok – 1964
Tanulmányok - V. Windisch Éva: A magyarországi német nemzetiségi mozgalom előtörténete (1867–1900) - 635
A MAGYAKOESZÁGI NÉMET NEMZETISÉGI MOZGAI-OM ELŐTÖBTÉNETE 655 nek magyarrá tétele, a „pánszláv", „pángermán" mozgalmak elnyomása. Felszólítják a szomszédos megyéket is hasonló egyesületek létesítésére.9 3 E magyarosító egyesületek megalakulása magában véve is jellemző a társadalom állásfoglalására a nemzetiségi kérdésben. Működésük azonban nem látszik túlságosan jelentősnek. Ezt bizonyítják például a temesvári magyarosító egyesületekről fennmaradt adatok. Elsőnek — 1882-ben — a Temesvári Magyar Nyelvet Terjesztő Egyesület alakul meg, négy német származású fiatalember kezdeményezésére. Vezetőjük egy ipariskolai tanár, Stumpfoll Ede. Cikkekkel, agitációval s egy Kossuthünnepélv megrendezésével készítik elő a talajt működésükhöz, melynek célja, hogy a város „nyelvében és szívében" magyarrá váljék. A megalakuláskor 300 tag lép be, a társadalom minden osztályából, négyötödük német, a többi magyar és szerb. Első lépésként magyar nyelvtanfolyamot indítanak; ezt 400 jelentkező közül 200 el is végzi. A következő évben azonban már csak 70 rendszeres hallgatójuk van, s a kilencvenes években a tanfolyamot érdeklődés hiányában be is szüntetik. Tevékenységük másik ága magyar nyelvű előadások tartása, önképzőköri pályadíjak kitűzése; a befolyó tagdíjakból elsősorban a magyar színészetet támogatják, 1885 és 1900 között összesen 18 700 koronávaí. A nyolcvanas évek közepén a tagok száma 700 körül mozog; 1884-ben azonban a 729 tag között 114 kilépőt és 217 tagdíjat nem fizetőt tartanak nyilván. Ebben az évben mozgalmat indítanak óvodák, gyermekmenhelyek, vidéki fiókok létesítésére — kevés sikerrel. 1891-ben közös értekezletet tartanak a Torontál megyében, Versecen, Orsován, Resicán működő hasonló jellegű egyesületekkel, egy délvidéki magyar közművelődési egyesület megalakítása érdekében. Ez a törekvés sem jár azonban sikerrel, s az egylet lassan teljesen eljelentéktelenedik.94 Ugyancsak Temesvárott alakul 1898-ban a Temesvári Nemzeti Szövetség, a nemzeti kultúra, a magyar nyelv terjesztésének célkitűzésével, s azzal a szándékkal, hogy a nem magyar állampolgárokat legalább érzelmileg tegye magyarrá. 300 taggal folyó működése fellendítésére 1902-ben az egyesület Délvidéki Nemzeti Szövetséggé alakul át, 4000 taggyűjtőívet küld ki a három délvidéki vármegye „uralkodó rétegeihez", de csak 200 új tagot szerez. Vezetői 1903-ban kijelentik, hogy céljuk a magyarsággal rokonszenvező nemzetiségek beolvasztása, s az ellenszenvezők megnyerése a magyarosodás eszméjének. Nyelvtanfolyamaikat azonban mindössze 60 —70 hallgató látogatja, s a magyar cégtáblák elhelyezésére felszólító körlevelük — százharmincat küldenek ki — mintegy felerészben ér el eredményt.95 Nyilvánvaló, hogy ezek az egyesületek csak annyiban működnek hatásosan, amennyiben működési területük olyan körökre terjed ki, amelyekben — a piacviszonyok adottságai folytán — megvan a magyar nyelv elsajátításának igénye. Mikor azután ez az igény kielégült — a fiatalabb nemzedék már az iskolában megtanulhat magyarul — az egyesületek elvesztik létjogosultságukat. Ezt mutatja az 1886-ban létesült pancsovai nyelvterjesztő egyesület igen szükkörű működése is. Céljukat — „Legyen a hazának minden lakosa a magyar államiság híve, s tudjon magyarul !" — magyar nyelvű feliratok 93 Deutsche Wahrheiten . . . 27—29. 1. 94 Lendvai Miklós: Nemzeti kultúrmunka. A Magyar Nyelvet Terjesztő Egyesület negyedszázados működése. Temesvár. 1909. 95 A Délvidéki Nemzeti Szövetség az 1902—1903. évben. Szerk. Lendvai Miklós. Temesvár 1903.
