Századok – 1964
Tanulmányok - V. Windisch Éva: A magyarországi német nemzetiségi mozgalom előtörténete (1867–1900) - 635
652 V. WINDISCII ÉVA ezekben az években kizárólag nemzetiségiek, a magyar nyelv teljesen meghonosul, s csak az I. és П. osztályban használják kisegítőül a német nyelvet. Határozatot hoznak, hogy az ifjúság társalgó nyelve a magyar legyen, magyar ifjúsági könyvtár és önképzőkör alakul. A magyar nyelv könnyebb elsajátítására előkészítő osztályt nyitnak.73 A század végére—a szászföldiektől eltekintve — egyetlen német tannyelvű középiskola sem működik Magyarországon.7 4 A magyarnyelvűség az oktatás minden ágában előretör: Bács-Bodrog megyében az 1884. évi ipartörvény alapján harminc iparos- és öt kereskedő-tanonciskola alakul, kizárólag magyar tannyelvvel, annak ellenére, hogy a tanulók nagyrésze nem magyar anyanyelvű.7 5 Túlmegy a törvények rendelkezésein az a — a nemzetiségek közül egyedül a németséget érintő — folyamat is, melynek során a magyar nyelvű színjátszás válik egyeduralkodóvá. Míg a reformkorban a magyar színészetért folytatott harc a magyar nemzeti mozgalom része volt,7 6 a dualizmus korában ez a kérdés a németség asszimilációjára irányuló törekvés alkatelemévé válik. A főváros német színházát a városi tanács már 1880-ban (77— 76 megoszlású szavazati eredmény alapján) bezáratja, de a német lakosság tiltakozásának, s a külföldön is elhangzó sajtótámadásoknak, sőt, állítólag I. Vilmos császár rosszallásának hatására ismét megnyitja;77 mikor azonban az épület 1889-ben leég, új német színház létesítését már nem engedélyezik. Átutazó német társulatok, német vendégművészek felléptét is a magyar és elmagyarosodott lakosság ellenszenvtüntetései kísérik.7 8 A vidéki városok színházaiban a német színjátszás folyamatosan szorul háttérbe a magyar társulatok mellett, részben a csökkenő érdeklődés, részben a magyar vagy magyarosodó városi hatóságok intézkedései folytán; a század végén miniszteri rendelkezések is előmozdítják a német színjátszás teljes felmorzsolódását. Ez a folyamat általában a vidéki városok német lakosságának minden ellenállása nélkül megy végbe; egyedül Sopron és Pozsony német polgárai ragaszkodnak színházaikhoz, de a magyar színjátszás fokozódó érvényesülésének itt sem lehet gátat vetni.7 9 A magyarosítást előmozdító tényezők között megvolt a szerepük az egyházaknak is. Mind a katolikus, mind az evangélikus egyház vezetői közül számosan magukévá tették az egynyelvű magyar állam gondolatát, s támogatták az állam erre irányuló törekvéseit az alsópapság, szerzetesek, lelkészek egy részével együtt. A katolikus szemináriumok kizárólagosan magyar jellege és Simor érsek 1868-i, a magyar nyelv kizárólagos érvényesülése mellett elhangzott nyilatkozata közismert volt;80 ugyanő adott ki rendelkezéseket a német nyelvű prédikáció és egyházi ének visszaszorítására a főváros templomaiban.8 1 73 Románecz Mihály: A pancsovai m. kir. állami főgimnázium (Pancsovai emlékkönyv. Panesova. 1896) 49—65. 1. 74 Magyar statisztikai évkönyv. 1900. 353—355. 1. 75 Bács-Bodrog vármegye. Szerk. Borovszky Samu. I. kőt. 416. 1. 76 Ld. erről Arató Endre : i. m. I. köt. 290—294. 1. 77 Deutsehe Wahrheiten . . . 21—22. 1.; Guntram Schultheiss : i. m. 35—36. 1. 78 Guntram Schultheiss : i. m. 37—38. 1. 79 A német színjátszásról általánosságban, de röviden ír Raimund Friedrich Kaindl : i. m. П1. köt. 339—340. 1. Egyes példák: Felix Milleker: Geschichte des deutschen Theaters im Banat. Wrsehatz. 1937; Lám Frigyes: A győri német színészet története a szabadságharc után. Győri Szemle. 1936. 209—265. 1.; Csatkai Endre: A soproni színészet története 1841—1950. Sopron. 1960. 80 Rudolf Heinze: i. m. 68. 1. 81 Guntram Schultheiss: i. m. 29. 1. Budapestről: Deutsche Wahrheiten .. . 18—19.1.
