Századok – 1964
Tanulmányok - V. Windisch Éva: A magyarországi német nemzetiségi mozgalom előtörténete (1867–1900) - 635
A MAGYAKOESZÁGI NÉMET NEMZETISÉGI MOZGAI-OM ELŐTÖBTÉNETE 643 •ekkor 9265, a németeké 1726.2 9 Emellett egyes németlakta vidékek iskoláinak fejlesztésére a kormányzat különösen nagy gondot fordít: Versecen a magyar tannyelvű népiskolát megszüntetik, német tannyelvű alreáliskolát, majd tanítóképzőt állítanak fel. Az elemi iskola tanerőinek számát gyarapítják, fizetésüket felemelik; egy 1856-i rendelet értelmében pedig az itt működő szerb elemiben a német nyelv már а П. osztálytól kezdve tanítandó.30 A germanizálás általános tendenciáin belül néhány egyéni akció is megfigyelhető. Kísérletek történnek a magyarosodó városok visszanémetesítésére, főleg azokon a helyeken, ahol ez a magyarosodás csak kisebb mérvű volt, így Temesvárott, ahol a szabadságharc leverése után a katonai kormányzat rendeli el nemcsak a tannyelv, közigazgatási nyelv, de a cégtáblák, utcanevek visszanémetesítését is,3 1 vagy Sopronban, ahol 1849 decemberében a városi tanács az igazságügvminisztériumhoz folyamodik a német elem számbeli hátrányának kiküszöböléséért a Sopron megyei hivatalokban, s kívánságuk német polgárok kinevezésével teljesítést is nver.32 A kormányzat messzemenően támogatja azokat a magyarországi német származású hivatalnokokat, papokat — kevesen vannak ilyenek —, akik hajlandóak résztvenni a germanizálásban: a Vas megyei születésű Haas Mihályt, aki mint fővárosi iskolatanácsos a német oktatás érdekében buzgólkodik, 1858-ban szatmári püspökké nevezik ki. Itt, úgy látszik, nemcsak' a németek körében igyekszik a német oktatást elterjeszteni, a német nyelv használatát bevezetni; Nagykárolyban tüntetnek is ellene, mint germanizátor ellen.3 3 Hogy az erőszakos germanizáció milyen hatást gyakorolt a magyar középrétegekre, ezt a következő korszak eseményei fogják megmutatni. Az azonban már az abszolutizmus korában kiderült, hogy a hazai németség ezeket a rendelkezéseket általában nem tekintette saját érdekében állóknak, s Magyarország általános germanizálásának terve nem járult hozzá ahhoz, hogy nemzeti öntudat, nemzetiségi igények terjedjenek el-körében. A német polgárság érdekei az önálló agyar piac biztosítását illetően megegyeztek a magyar polgárság érdekeivel; így a Habsburg centralizációs törekvések (s ezek megnyilvánulása a germanizáló erőfeszítésekben) — amelyek legfeljebb az osztrák burzsoáziának jelenthettek gazdasági előnyt — hidegen hagyták, vagy ellenkezést váltottak ki belőle. A németség politikai magatartása, a magyarsághoz való viszonya ennek megfelelően általában ugyanazokat az árnyalatokat tünteti fel, mint a refoimkorban, legfeljebb a politikai viszonyok lehetővé teszik a magyar nemzeti törekvéseket eddig passzív módon szemlélő, vagy a magyarok iránt ellenséges érzésű értelmiségi elemek erősebb érvényesülését. 29 Tafeln . . . N.F.Wien. 1866. II. Bd. II. Theil. VIII. Heft. 29—35.1., és Tafeln . . . 1862. IV. Bd. VIII. Heft. 40—45. 1. Vö. még (az elemikre is) Barsi József adataival: Magyarország közoktatási statisztikája 1864/5—1867/8-ban. Pest. 1868. 54, 59—60, •86—87, 124—125, 260—261, 296—297. lapokon; Hunfalvy János: Gymnasiumaink állása 1852/3-tól 1858/9-ig. Statisztikai Közlemények. 1861. 22—56. 1. 30 Milleker Bódog: Versec szab. kir. város története. 1886. I—II. köt. Versec. II. köt. 91—102. 1. 31 Bács-Bodrog vármegye. Szerls. Borovszky Samu. I—II. köt. Bpest. 1909. II. köt. 242. 1. 32 Johann Huber: Geschichte Ödenburgs. 137—138. 1. (A Deutschtum im Ausland <з. sorozatban Karl Bell szerkesztésében megjelent Ungarn с. kötetben.) 33 Falk Miksa és Kecskeméthy Aurél elkobzott levelezése. Szerk. Angyal Dávid. Bpest. 1926. (Magyarország újabbkori történetének forrásai.) 426. 1.; Pukánszky Béla: Német polgárság . . . 184.1.; Sepp Pfeiffer: i. m. 47—49. 1.
