Századok – 1964
Tanulmányok - V. Windisch Éva: A magyarországi német nemzetiségi mozgalom előtörténete (1867–1900) - 635
642 V. WINDISCII ÉVA német lakos betelepítéséről; a tervek egy része világosan kimondja, hogy a német elem erősítésének célja a magyarországi szeparatisztikus tendenciák gyengítése s az osztrák összbirodalom egységének megszilárdítása.23 A telepítési rendelet csak 1858-ban jelenik meg, s eredménye csekély.24 A jelentéktelen számú s rosszid boldoguló paraszti telepes mellett jóval fontosabb e korszakban az egyéni bevándorlás: szakmunkások, mérnökök, hivatalnokok,nagykereskedők betelepülése.25 A nagyarányú paraszti telepítés kérdésének felvetése azonban nyugtalanságot, ellenérzést szül a magyar közvéleményben. Kemény Zsigmond 1851-ben a Testi Naplóban írott cikkekben vizsgálja meg a telepítésből származható nehézségeket, s megjegyzi, hogy a nemzetiségi egyensúly megzavarása a telepítések által komoly bajok forrásává válhatik.20 A germanizáló tendenciájú telepítési tervek kétségkívül hozzájárulnak a német hivatalos nyelvet használó, osztrák szellemű abszolutizmus által kiváltott németellenes hangulat kialakulásához. Fokozza ezt az ellenszenvet a kormányzat germanizáló célkitűzésének másik, épp úgy nem — vagy csak kisrészben — a hazai németség erdekében bevetett fegyvere: a magyarországi oktatás elnémetesítése, a német tannyelvű iskolák számának a német lakosság számától és igényeitől független emelése. Ez a törekvés már az elemi iskolák tannyelvének alakulásában világosan megfigyelhető: 1851-ben Magyarországon (Erdély és a Határőrvidék nélkül) 4061 magyar, 984 német, 939 vegyes (részben német) tannyelvű elemi iskola működik, tehát a német gyermekek anyanyelvi iskoláztatása messzemenően biztosított. 1858-ra a magyar tannyelvű elemi iskolák száma mégis 3767-re csökken, a német nyelvűeké 1273-ra, a vegyes nyelvűeké 965-re nő.2 7 Még élesebb a germanizáló tendencia a középiskolák tekintetében. Az 1849-ben kibocsátott Entwurf még csak a német nyelv tanításának fontosságát hangoztatja, az oktatás nyelvéül azonban a lakosság többségének nyelvét jelöli meg: az 1854-ben az Entwurf-hoz kibocsátott utasítások már elrendelik a német nyelv túlnyomó használatát a gimnáziumok felső osztályaiban; egy 1855. évi rendelet pedig kötelezővé teszi néhány tantárgy német nyelvű tanítását nemcsak a felső, hanem az alsó tagozatban is. A németül tanított tárgyak számának évről-évre növekednie kell, s amely gimnázium ehhez nem alkalmazkodik, elveszti nyilvánossági jogát.28 Magyarországon (Erdély nélkül) 1851-ben 98 gimnázium van, melyek közül 63 magyar, 9 német, 5 magyar-német, 6 német és egyéb tannyelvet használ. A diákok között 8112 a magyar, 1173 a német — tehát az arányok nagyjából kielégítőek. A rendelkezések eredményeként azonban 1859-ben Magyarország 94 gimnáziuma közül már csak 31 magyar tannyelvű; 18 a német, 29 a magyar-német, 14 a német és más nyelven oktató iskolák száma. A magyar diákok száma ugyan-23 Gottfried Fittbogen: Stephan Ludwig Roths Kolonisationsversuch im zeitgeschichtlichen Zusammenhang. Südostdeutsche Forschungen. 1941. 336—345, 351—352. 1. 24 Johann Kósa: Die ungarische Kolonisationsfrage um die Mitte des 19. Jahrhunderts. Bécs. 1935. (Klny. a Bécsi Magyar Történeti Intézet évkönyvéből.) 62—64. 1. Vö.: Berzeviczy Albert: Az abszolutizmus kora Magyarországon 1849—1865. I—IV. köt. Bpest. 1922—1937. I. köt. 95—96. 1. 25 Egon Lendl: Deutsche Südostwanderung im 19. und 20. Jahrhundert. Volksforschung. 1941. 84. 1.; Kósa János: i. m. 129. 1. 2« Pesti Napló. 1851. febr. 11., 13., 14. 27 Tafeln zur Statistik der österreichischen Monarchie. Wien. 1856. II. Bd. VIII. 51. 1. és Tafeln . . . 1862. IV. Bd. VIII. 24—25. 1. 28 Komis Gyula: Középiskoláink elnémetesítése az abszolutizmus alatt. Egyetemes Philologiai Közlöny. 1933. 129—141. 1.; Berzeviczy Albert: i. m. II. köt. 7 0—71.
