Századok – 1964

Krónika - Beszámolók kandidátusi disszertációk vitáiról - 622

626 KilÓNIKA nem volt nemzeti. Kívánatosnak tartaná a statisztikák összesítését is, mert a szétaprózottság miatt az általánosító következtetések elmaradtak. A továbbiakban Arató Endre felhívta a figyelmet néhány olyan problémára, amelyek a disszertációból kimaradtak, vagy nem helyesen szerepeltek. így sokkal jobban szét kellett volna választani a polgári, az utópista szocialista, az egykorú és a későbbi marxista felfogást a zadrugáról. Nem ad képet a disszertáció arról, hogyan tagolódnak a szerb ós bolgár zadrugák a szpáhi birtokok, illetve a csiflik-szahibi gazdálkodási rendszerbe, hogyan függ össze az 1906. évi Bobcsev-féle törvényjavaslat a zadrugák bomlásával. Nem ír a disszertáció arról, hogy a határőrvidék a XIX. század első felében menynyiben volt bázisa a szerb nemzeti mozgalomnak. Hibának tartja, hogy Bur Márta nem használta fel Fényes Elek statisztikáit. A Tisza—Maros határőrvidék felszámolásáról szólva nem beszólt a szerb parasztság harcáról, melyet jobbággyá süllyedése ellen folytatott. Nem szólt a disszertáció az 1848. évi határőrvidéki mozgalomról, melynek jelentős osztrákellenes vonása is volt. Már ekkor a polgárosításért folytatott harcot, így a század második felében nem kezdődött, hanem elmélyült a zadrugák válsága. Ezt követően néhány, a forráshasználatban mutatkozó hibára hívta fel a figyelmet, majd több kisebb megjegyzést tett. Összegezve véleményét, melegen ajánlotta a disszertáció elfogadását. Niederhauser Emil kandidátus, opponens dicsérőleg szólt a disszertáció témaválasztásáról, alapjában véve jó feldolgozó készségéről. Fontos megállapításnak tartotta a polgárosítás és a zadruga felbomlásának összefüggését, a szövetkezetek létesítésének elemzését s a határőrvidék polgárosításának értékelését. Rámutatott azonban, hogy Bur Márta állásfoglalása a határőrvidék felszámolásában nem egyértelmű, a dolgozat elején még szinte sajnálja a határőrvidék felszámolását. Mélyebb elemzést kellett volna adni a kormány nemzetiségi politikájáról, fel kellett volna vetni a nemzeti függetlenség ós a társadalmi haladás összefüggését. Elismerőleg szólt a dolgozatban felhasznált forrásanyag nagyságáról, de az irodalomhoz fontos további, főleg francia kiegészítéseket ajánlott. Kifogásolta, hogy különböző zadrugák összevetése kapcsán szerző a horvátországiakat figyelmen kívül hagyja, holott erre Katus László tollából irodalom is van. Sajnálatos, mondotta Niederhauser, hogy az 1871 utáni időből a disszertáció az ipari fejlődésről, ennek a válság megoldásában játszott szerepéről nem ad áttekintést. Niederhauser Emil, akárcsak Arató Endre, szerkezeti problémákra is felhívta a figyelmet, rövidítéseket, illetve egyes helyeken bővítést, pontosabb tagolást, egységesebb tárgyalást kívánva. A szerző álláspontja — mint mondotta — többször, részleteiben is, bizonytalan, s ezt a megállapítást számos példával igazolta. Más helyeken viszont — folytatta — (pl. a határőrök visszakívánkozása a határörvidéki szervezetbe) túlságosan egyértelmű, sematikus. Ezt követően több kisebb megjegyzést tett, felhívta a figyelmet apró, de bántó hibákra. Ezek során a statisztikai adatok felhasználásánál szükséges körültekintésre, szerkesztési, a zadrugák értékelése körüli ellentmondásokra stb. mutatott rá. Véleményét összegezve kiemelte a disszertáció érdemeit és annak elfogadását ajánlotta. Bur Márta válaszában a szerkesztésre vonatkozó megjegyzéseket elfogadta, de az elemzés, értékelés tekintetében fenntartásokkal élt. Megítélése szerint a dolgozat tárgyában rejlik annak oka, hogy az elemzés nem mindig elég mély, nem mindig félreérthetetlen. Kifejtette, hogy a zadruga, a határőrvidék problémája elválaszthatatlan az egész délkelet-európai parasztság illetve a magyarországi nemzetiségek történetétől. E miatt munkája közben számtalan megoldatlan, de mégsem mellőzhető kérdéssel került szembe. Rámutatott, hogy a határőri intézménynek kezdettől fogva voltak pozitív ós negatív vonásai, s ezeket a disszertáció figyelemmel kísérte, ha teljes jelentőségét nem is mutatta meg. Leszögezte, hogy a határőri intézmény felszámolása szükségszerű és haladó tett volt. A dolgozatban levő félreértések abból adódhatnak, hogy fogalmazása nem mindig tisztán világította meg az ezt kísérő zavaró mozzanatokat. Arató Endrének válaszolva megállapította, hogy törekedett a szerb —bolgár és határörvidéki zadrugák hasonlóságainak kimutatására, de a különbségek főként az 1764-es rendelet idején kezdtek mutatkozni. A végvidéki zadrugák állami támogatásáról szólva a XIX. század második felében, nem tudott teljesen egyetérteni Arató Endre kérdésfeltevésével, s nem látja bizonyítottnak, hogy a zadrugákban folyó harcot az állam érdekében akarták kihasználni. A végvidéki viszonyok súlyosbításában, megítélése szerint, ,,nagy szerepe volt a hozzá nem értésnek". ,