Századok – 1964

Krónika - Beszámolók kandidátusi disszertációk vitáiról - 622

KRÓNIKA 627 A nemzeti piaccal kapcsolatban utalt arra, hogy a szövetkezetek a szerb nemzeti mozgalom támogatói voltak, de „nem voltak egy államellenes külföldi politikai befolyás .szervezetei". A szövetkezetek negatív vonásai mellett — Délkelet-Európában — pozitív funkciójukat, a kapitalista viszonyok kialakulásának gyorsítását is nyomatékkal hangsúlyozta. Kiemelte, hogy a zadruga ós a szövetkezet más-más gazdasági-társadalmi körülmények szülötte. Végül a részletkérdésekre is válaszolva, köszönetet mondott bírálóinak s utalt arra, hogy a dolgozat végső megformálásakor nem volt. módja kiaknázni a magyarországi könyvtárakat, levéltárakat. Ezt követően számos felszólalás hangzott el a dolgozatban és az opponensi véleményekben felvetődött kérdések kapcsán. Szabad György Niederhauser Emil opponensi véleményével kapcsolatban hangsúlyozta, hogy „volt más magyar álláspont is, mint az, amely a kiegyezés megteremtése után a dualista rendszerben megvalósult". Már 1848/49-ben is felmerült a határőrvidéki kérdés rendezésének az 1867 után bekövetkezettnél pozitívabb terve. Az abszolutizmus korában pedig Kossuthók az 1860 őszén a szerbeknek tett megbékélési ajánlatukban olyan tervet terjesztettek elő, amely a kiegyezés után a határőröktől elcsikart kincstári földeket megváltás nélkül juttatta volna tulajdonukba. Felszólalását az értekezés jelentőségének erőteljes hangsúlyozásával zárta. Katus László szintén ehhez a kérdéshez szól hozzá, rámutatott arra, hogy a határőrvidék feudális rendszerének felszámolása, mint társadalmi, gazdasági probléma, jól elválasztható a határőrvidéknek mint különálló közigazgatási területnek a problémájától. Ezzel kapcsolatban utalt a korabeli álláspontokra s a horvát analógiára, mivel ott a két kérdés megoldása nem egyszerre, nem egyidejűleg történt meg. A határőrvidékkel kapcsolatos magyar álláspontot ismertetve magállapította, hogy bár az a határőrvidéki rendszer megszüntetését kívánta az osztrák hatalmi bázis csökkentése miatt, de e kívánságát összekaposolta a határőrök gazdasági, társadalmi érdekeivel. Az azonnali közigazgatási egyesítés kívánsága magyar részről a szerb nemzeti mozgalom területi bázisának megszüntetését célozta. Osztrák részről viszont „a társadalmi kérdés bonyolításával mintegy szándékosan meg akarták nehezíteni a magyar kormányzat helyzetét". A határőrvidék polgárosításával kapcsolatos szembenállásnak, mint mondotta, „szerb szemszögből nézve pozitív vonásai vannak", mivel egy szerb nemzeti autonóm területi bázist próbálnak védelmezni. Ez a horvát anyagból egészen világos. Arató Endre és Bur Márta közötti vita kapcsán, hogy vajon a magyar kormány zadruga-intézkedései egy tudatos nemzetiségi politika megnyilvánulásai-e, úgy véli, az egykorú anyagból nem lehet bizonyítani, hogy az lenne, sőt, éppen ellenkezőleg. Bur Márta ezzel kapcsolatos válaszával egyetért, mivel a horvát anyag alapján maga is erre a következtetésre jutott. Heckenast Gusztáv egy olyan ténykérdéshez szólt, amely a disszertáció lényegét nem érinti, de a magyar történetírás egyik közhelyévé vált, s a disszertáció téziseiben is szerepel. E szerint az 1683-ban meginduló törökellenes felszabadító háború következtében 32 000 szerb család keresett menedéket a töröktől felszabadult területen. Utalt ezzel kapcsolatban Nagy Lajos tanulmányára, amelyből világosan kitűnik, hogy erre a számra nem találunk adatokat. Kemény G. Gábor a disszertáció érdemeit hangsúlyozva a határőrvidék felszámolásának szakaszát vette vizsgálat alá (1871-es rendeletek; 1885. 24. tc.). Ezzel kapcsolatban, mint mondotta, vizsgálni kell a kérdés magyarországi nemzetiségi mozgalmakkal összefüggő vonatkozásait, a magyarországi szerb nemzetiségi mozgalom belső tagolódását, a kérdéssel összefüggő országgyűlési, nemzetiségi stb. vitákat és vizsgálatokat, a sajtót stb. Foglalkozni kell Miletié, Polit Mihály, Jasa Tomié álláspont jával, valamint azzal, hogyan hatottak a határőrvidéki problémák a szerb és horvát nemzetiségi mozgalmakra; tanulmányozni kell a közművelődési, iskolai intézkedéseket is. Dolmányos István Niederhauser Emilhez hasonlóan felhívta a figyelmet néhány fontos, elsősorban szovjet munkára. Markola és munkatársa kiadványát említette első helyen, akik feldolgozták a szerb és bolgár zadrugák történetét, és — helyesen — kimutatják, hogy a zadruga és a faluközösség a bolgároknál nem feltétlenül azonos. Ezt követően Arató Endre opponens reflektált az elhangzottakra. Bur Márta válaszát elfogadta, de változatlanul megoldatlannak tartja az általa felvetett, s itt vitatott kérdést a magyar kormány vonatkozásában. Bur Márta válasza olyan kérdéseket is tartalmazott, amelyekről a disszertáció nem beszélt, s ezt különösen pozitívnak tartja. Niederhauser Emil szintén kielégítőnek f artotta a választ, azzal a megjegyzéssel, hogy az opponensek nem kifogásolták, sőt, éppen ellenkezőleg, fontosnak tartották