Századok – 1964

Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 589

590 FOLYÓIRATSZEMLE léséről 1923-tól kezdve. A német értelmiségben igen erős volt a Szovjetunió iránti rokonszenv. 1925-ben a Tudományos Akadémia megalapításának 200. évfordulóján sok német tudós is részt vett, köztük Max Planck, a fizikus, és Eduard Meyer, az ókortörténész. Közös tudós-napok megtartására is sor került nem egy ízben, zeneművószekgyakran szerepeltek kölcsönösen.Ezeket a szépen fejlődő kapcsolatokat szakította meg a hitleri uralom. — A. A. FURSZENKO: A business-történet az amerikai monopóliumok szolgálatában (84—94. 1.) elemzi az Egyesült Államokban erősen elterjedt műfaj, a vállalat-történet egyes jellemvonásait. A műfaj képviselői azt akarják bizonygatni, hogy a mammut-vállalatok létrehozói, egy John D. Rockefeller például, akit a leggyakrabban emlegetnek, a haladás bajnokai, a civilizáció elterjesztői. A nagy vállalatok fizetik a történészeket, akik feldolgozzák a vállalat történetét, persze ezek a feldolgozások, amelyek szubjektív idealista filozófiai alapról indulnak el, tendenciózusan válogatják meg forrásanyagukat, s tendenciózusan mutatják be. A készülő munkákat a vállalatok vezetői bírálják el, s bár a szerzők ismételten hangsúlyozzák, hogy ítéletük önálló, elismerik, hogy ezeknek a bírálatoknak a során sok hasznos tanácsot kaptak, vagyis a vállalatok vezetősége egészen közvetlenül beleszól a munkáknak az elkészítésébe. Sok polgári történész szkeptikusan szemléli az új műfajt és a körülötte csapott lármát, de nem képes komoly ellenállás kifejtésére. — JE. V. IT.TYERICKAJA: A szocialista országok történészeinek információs tanácskozása (104 — 106. 1.) címen beszámol az 1962 áprilisában Moszkvában lezajlott tanácskozásról, amelyben az egyes szocialista országok történészei beszámoltak arról, milyen kutatások folynak a Nagy Októberi Szocialista Forradalom hatásának a vizsgálata és felmérése terén. A magyar kutatásokról Ránki György számolt be. — N. ISZTОRIJA SZSZSZR. 1963. 5. sz. -A szovjet történeti irodalomban kevéssé, a burzsoá történetírásban annál többet emlegetett problémát tárgyal А. V. LUKASEV: V. I. Lenin visszatérése az emigrációból Oroszországba 1917 áprilisában (3—22. 1.). Rámutat arra, hogy az Ideiglenes Kormány amnesztia-rendelete nem jelentette a hazatérés megkönnyítését, mert Mil jukov külügyminiszter csak azoknak a forradalmároknak a hazatérését akarta megengedni, akik hajlandók a kormány támogatására. A nyugati kormányok nyiltan bejelentették, hogy az internacionalista meggyőződésű orosz emigránsokat nem engedik hazatérni. Lenin ezekről a kijelentésekről még nem értesült, s ezért március közepéig azon fáradozott, hogy Anglián keresztül térhessen haza. Amikor ennek lehetetlensége kiderült, akkor vetődöttfel a Németországon keresztül való hazatérés gondolata. Lenina kezdeményezést ezen a téren az emigráció háborúspárti, honvédő csoportjainak akarta átengedni. Ezeknek a képviselői viszont Petrográdtól vártak engedélyt, hogy hazajöhessetek. A német kormány hajlandó volt az orosz emigránsokat átengedni, abban a reményben, hogy elősegítik Oroszország kilépését a háborúból. Lenin tisztában volt ezzel az indokkal, de nem egyszer kijelentette, hogy a bolsevikok még veszélyesebbek lesznek a német kormány számára, mint az Ideiglenes Kormány. A német hatóságokkal kötött megegyezés értelmében az emigránsokat szállító vonatot nem vizsgálják át, a vonat exterritoriális jelleggel bír. Ennek fejében az orosz emigránsok mindössze azt a kötelezettséget vállalták, hogy hazatérésük után agitációt folytatnak majd ugyanolyan számú, Oroszországban internált német és osztrák-magyar állampolgár hazaengedéséért. Az útra 32 ember jelentkezett. Az orosz emigránsok opportunista csoportja elítélte az utazást. Viszont neves külföldi szocialisták aláírtak egy jegyzőkönyvet, amely szerint helyeslik az utazást, mert a hazatérés egyéb lehetőségeit az antanthatalmak elzárták. A haza induló orosz emigránsok pedig szintén jegyzőkönyvet készítettek arról, miért kényszerültek erre az utazásra. A Lenin vezette csoport március 27-én (április 9-én) 15 h 10'-kor indult útnak, hogy Svédországon keresztül hazatérjen. — A. I. MALIKOVA a szovjet ipar kisárutermelő ágazatának a szocialista átalakulását ismerteti (23-44.1.). 1926/27-ben a munkásoknak még több mint a fele a kisiparban dolgozott, igen jelentős volt a kusztárok száma. A létszám ekkor valamelyest meghaladta már a háború előtti létszámot, mert a kormányzat számos intézkedést tett a Nep időszakában a kisipar fejlesztésére is. À paraszti háziiparosok jelentős számára való tekintettel ekkoriban számos vegyes mezőgazdasági-ipari szövetkezet jött létre, de 1929-re ezek megszűntek, ili. átalakultak csak ipari vagy csak mezőgazdasági szövetkezetekké. Az államhatalom nagy segítséget nyújtott a kisipari szövetkezetek megalakulásához és további fejlődéséhez. 1928/29-ben a kisiparosok 29,5%-a már szövetkezetekben dolgozott. Magániparosok ekkor illegálisan sok kusztárt foglalkoztattak, a tőkének ilyen formában való behatolásával szemben azonban a kormányzat gyors úton és haté. konyán vette fel a harcot. Míg a kisipaT részesedése az egész ipari termelésben 1913.