Századok – 1964

Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 589

FOI.YÓIRATSZEMLE 591 ban 32%-ot tett ki, 1917-ben 40,5%-ot, 1925-ben pedig 29,6%-ot, a nagyarányú iparosítás következtében ez az arány 1937-re 5,6%-ra csökkent. A második ötéves terv időszakában lényegében befejeződött a kisipar kollektivizálása, a szövetkezetek kiépítése. Már az első ötéves terv idején ezek a szövetkezetek áttértek a közös műhelyben való termelésre. Az állam hatékony segítsége előmozdította a gépesítés ügyét is. A második világháború utáni időszakban ezek a szövetkezetek már alig különböztek az állami üzemektől, ezért 1960-ban mintegy 1,2 milliónyi tagságukkal együtt átkerültek az állami ipar hatáskörébe. — M. K. MTTHABJAMOV: A Közép-Volga menti népek szocialista államiságának létrehozása (45—97. 1.) címen az 1917 — 1921 közti korszak eseményeit vizsgálva azt mutatja be, milyen harc útján kellett a tatár, baskír, mari (cseremisz) és más kis népek autonóm területeit vagy köztársaságait létrehozni, hiszen egyaránt kellett küzdeni a helyi nacionalizmus és az orosz sovinizmus ellen. — A vita-rovatban V. F. ZAHARINA: AZ 1870-es évek forradalmi narodnyikjai — a paraszti demokrácia ideológusai•( 101 — 116.1.) címen a folyóirat 1961. évi 5. számában megjelent tanulmánnyal (G. I. IONOVA és A. F. SzMUtNOV: A forradalmi demokraták és a narodnyikok) száll vitába, mert az éles határvonalat húzott az 1860-as évek forradalmi demokratái és a 70-es évek narodnyikjai között. Zaharina rámutat arra, hogy mindkét csoport társadalmi bázisát a parasztság alkotta, tehát ebből a szempontból nem lehet köztük különbséget tenni, s ideológiájukban is számos közös vonás van. Persze a fejlődés különböző szakaszait képviselik. De a szerzők által kimutatott eltérések a két csoport között nem léteznek. Nem foglalkoztak viszont a szerzők a tényleges különbségekkel, amelyeket Zaharina abban foglal össze, hogy a materializmust felváltotta a pozitivizmus, a szociológiai realizmus helyébe a szubjektív módszer lépett a szociológiában, anarchista eszmék, apolitikus állásfoglalás terjedt el. „Azok a különbségek — írja Zaharina —, amelyek ténylegesen megvoltak világnézetükben, és amelyekről a cikk elején volt szó, nem nyújtanak alapot arra, hogy »elvi különbségről«, »minőségi határról« beszéljünk az első és a második korszak ideológusai között" (116. 1.). Lenin sem húzott sehol éles minőségi határvonalat a 60-as és a 70-es évek ideológusai között. A 70-es évek ideológusai közt is akadnak különbségek (Tkacsov vagy Lavrov stb.), ez azonban még csak inkább bizonyítja a két korszak ideológusainak alapvető egyezéseit. — N. KWARTALNIK HISTORYCZNY 1963. 3. sz. — MARIAN HENRYK SEBEJSKI: A történetírás története és a történeti tudományok (535 — 549. 1.) c. tanulmányában a történetírás történetének a hasznát abban látja, hogy kiszélesíti a történelem által feltett kérdések körét, jobban megérteti a történeti embert, a homo historieust, a korabeli és a mai nézetek szembesítése révén elmélyíti a múlt megértését, növeli elméleti tudatosságunkat, mert hozzásegít annak a megismeréséhez, hogy miből alakul ki a történelmi tudat, segít a történelmi hagyomány feldolgozásában, s ezzel abban is, hogy túllépjünk ezen a hagyományon; s végül elősegíti a történelem társadalmi funkciójának a megértését. — CELINA BOBINSKA: A belső forráskritika és az osztályelemzés (551 —559. 1.) címen az osztályszempont fontosságát hangsúlyozza : nemcsak azt kell megvizsgálni és értékelni, hogy mit mond a forrás, hanem azt is, hogy miért mondja ezt vagy azt, tehát milyen osztályszempontok tükröződnek szemléletében. — Külön rovat foglalkozik a 70. évfolyamába lépő folyóirat eddigi történetével. TEOFIL EMIL MODELSKI, aki 1910 óta működik közre a folyóiratban, és a két világháború közti korszakban volt a szerkesztője, A szerkesztő emlékeiből és feljegyzéseiből (599—606. 1.) címen személyes élményeit mondja el. Közli a folyóirat STANISLAW KÍJTRZYNSKINEK 1934-ben egy körlevélre adott válaszát, miben látja a folyóirat teendőit (607 — 621. 1.). TADEUSZ LEPKOWSKI: A Kwartalnik Historyczny új sorozata (1953—1962) a számok megvilágításában (623—636.1.) sok statisztikai összeállítást közöl a tíz évfolyam adatairól. A tanulmányok szerzői között 6 magyar akad. A közölt cikkek 23,5%-a általános kérdésekkel foglalkozott, 61,6%-a Lengyelország történetével, 6,5%-a Lengyelország és a lengyel nép külföldi kapcsolataival, 8,4%-a egyetemes történettel. 309 lengyel és 275 külföldi könyvet ismertettek, az utóbbiak közül 11 volt magyar. A folyóirat jelenlegi szerkesztője, BOGTJSLAW LESNODORSKI: Óhajaink, gondjaink (637 — 641. 1.) címen foglalja össze a folyóirat feladatait, amelyeket már 1887-ben úgy fogalmaztak meg, hogy ez: az információ és a kritika. Különösen fontosnak találja, hogy a folyóirat vizsgálja meg a történelmi fejlődós minden oldalát, foglalkozzék elméleti és módszertani kérdésekkel. S nem jelentéktelen teendőnek látja a megírás színvonalának az emelését, a cikkek stílusának javítását, színesítését. — JANTJSZ TAZBIB: A Lengyel Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének tízéves tevékenysége (645—665. 1.) címen igen részletes beszámolót ad az Intézet