Századok – 1964

Folyóiratszemle - Magyar folyóiratok - 580

582 FOLYÓIRATSZEMLE közli Hozzászólás Horváth Zoltánné „A Kommunisták Magyarországi Pártjának II. kongresszusa" című tanulmányához (megjelent a Párttörténeti Közlemények IX. évf. 1. sz.-ban) címen. Ebben a szerző, felelevenítve saját emlékeit az 1926 — 29 között Nógrád megyében végzett pártmunkáról és a KMP II. kongresszusáról, egyrészt azokat a momentumokat tárja fel, amelyek a gyakorlatban alátámasztották a kongresszus által elfogadott hibás balos határozatokat, másrészt kiemeli a kongreszszus több helyes taktikai utasítását és ezek pozitív hatását a mindennapi pártmunkára. — Közli a rovat HORVÁTH ZOLTÁNNÉ válaszát a KMP II. kongresszusával foglalkozó tanulmányához beérkezett hozzászólásokra; szerző itt reflektál Szerónyi Sándor, Betlen Oszkár és Pothornik József cikkeinek fő mondanivalójára. — A Dokumentumok rovat az MKP 1948. február 12-i gazdaságpolitikai irányelveit teszi közzé RÁKOSI SÁNDOR bevezetőjével, a Visszaemlékezések rovatban pedig KOMJÁT IRÉN Az „Imprekorr" szerkesztőségében c. cikke olvasható. — A Hírek között nekrológot talál az olvasó az 1963. augusztus 9-én elhunyt Bebrits Lajos közlekedési és postaügyi miniszterről és az 1963. szeptember 3-án elhalálozott Kubitsch Imréről, a Párttörténeti Intézet archívumának vezetőjéről, a munkásmozgalom régi harcosairól.— 0. M. TECHNIKATÖRTÉNETI SZEMLE. 1963. 1. sz.: MAKKAI LÁSZLÓ A technika történeti fejlődésének törvényszerűségeiről c. tanulmánya a technikai fejlődés alapvető s autonóm belső törvényét kísérli meg megállapítani s felvázolni. Koncepciója szerint ,,a technikai fejlődés uralkodó tendenciája az, hogy a munkálkodó ember a maga fiziológiai korlátait a természettől kölcsönzött anyagokkal és energiákkal pótolja". A cikk e tendencia megvalósításában hangsúlyozza a kooperáció fontosságát : , ,a technika keletkezésétől fogva kooperációként jelentkezik" (a kooperációt itt nem a politikai gazdaságtani fogalom értelmében, hanem mint az „ember által munkamozgásokká alakított természeti elveknek ugyancsak az ember által létrehozott együttműködését" értve). Makkai áttekinthető képletekben mutatja be az e technikai kooperációt összetevő elemek láncolatát és annak fejlődését a technikai őskorban (melyet az egyszerű, az ember közvetlen mozgásátalakító tevékenységével működő kéziszerszámok alkalmazása, és az ennek megfelelő egyszerű, ciklusos kooperációs lánc egyeduralma jellemez), majd az összetett, emberen kívüli mozgásátalakító m echanizmusra kapcsolt szerszámokkal dolgozó technikatörténeti ókorban. E fejlődós során „az egyes munkamozgások az emberből sorra kiválnak és természeti tárgyakba költöznek át", egyúttal növelve az igényt a soronkövetkező munkamozgásnak is emberen kívülivé tételére. Az ebből előálló feszültség vezet oda, hogy, ha ez technikai úton még nem oldható meg, a társadalom a feladatot a munkamegosztás újfajta szervezésével próbálja megoldani (mint ez az ókor technikai zsákutcájában is megmutatkozik). A technikai fejlődés a fentiekben felismerhető törvényszerűségének az ókoron túli érvényesülését szerző ezúttal nem vizsgálja: ezt (a technikatörténeti periodizáció kifejtésével együtt) egy későbbi tanulmány feladataként jelöli meg. — DOMONKOS OTTÓ — ENDKEI WALTER Európai textilnyomás és hazai kékfestés c. tanulmánya már elöljáróban hangsúlyozza, hogy a XVII. század végén feltűnt kékfestés csak egyike volt a XVII—XVIII. század során kialakult textilnyomó eljárásoknak, s a kisipar elterjedésével párhuzamosan hazánkban az 1730-as évektől kezdve megszerveződő néhány nagy textilmanufaktúra (melyeknek munkaszervezetét és termelékenységét szerzők szintén vizsgálat alá veszik, megállapítva, hogy azok — nem utolsósorban jól fizetett külföldi szakembereik révén — a kor nyugati technikájának szintjén állottak) más nyomási eljárásokat is használt. A kékfestés első, XVII. század végi soproni megjelenése után a XVHI. század közepétől hazánkban általános kisiparszerű elterjedése a társadalom sokféle, nem utolsósorban a XVHI. század végi háborús konjunktúra nyomán bővülő igényeivel magyarázható. Majd a tanulmány az 1786-tól Pápán működő Kluge cégnek, az egyik legjelentősebb s a legutóbbi időkig is termelő hazai kékfestő üzemnek keletkezését, technikai eljárásait, s (XIX. század eleji adatok alapján) értékesítési és jövedelmezőségi viszonyait ismerteti, közben részletesen bemutatva a receptek fel j egy -zósénél a XIX. század elején alkalmazott sajátos jelzésrendszert is. A sok képpel tarkított tanulmány a cég fennmaradt s korszerűen helyreállított épületében rövidesen megnyíló múzeum rövid ismertetésével zárul. — EDVY GYULA A régi „nádori" vízmérce c. tanulmánya a rendszeres dunai vízrajzi munka alapjául szolgáló első hazai vízmércének történetét rekonstruálja. A mérce a mai Ybl Miklós-térnél 1748-ban épített, s a királyi palotát facsöveken át vízzel ellátó vízkivételi művel volt kapcsolatban: az ahhoz vezető csőből leágazó aknában állt. 1817-ben teljesen megújították. Utoljára 1863 októberében használták a lánchídi vízmérce 0 pontjának megállapításához. A mérce a vízműópület 1877 augusztusában történt lebontásakor