Századok – 1964
Tanulmányok - Márkus László: A bethleni kormányzati rendszer bukása - 42
46 -MÁRKUS LÁSZLÓ lát mindenfajta pártalakítást, tisztában van a kormányzati rendszer diktatórikus jellegével és úgy véli, hogy kívülről, parlamentáris eszközökkel megbuktatni lehetetlen. A kormányzati rendszer mögött álló osztályszövetség csoportjai — a gazdasági válság nehézségeitől hajtva — sodródnak a válaszút felé: ellenzékbe szorulva megkísérelni megdönteni, illetve gazdaságpolitikai irányváltozásra kényszeríteni a kormányzatot, vagy tovább haladni a bethleni irányzattal és végül, belülről bomlasztva a kormányzati rendszert, valamiféle „békés palotaforradalommal" helycserét eszközölni. A helyzetet még jobban élezte, hogy e csoportok belső ellentéteit a külső tömegnyomás tovább feszítette kettős irányba is, egyrészt a forradalomtól való félelem hatóerőként jelentkezett politikai mozgásuk fokozódása szempontjából, másrészt — taktikai vonatkozásban — lehetőséget láttak, főleg a fajvédők és az agrárblokk, hogy a tömegnyomás okozta hullámverés taraján pozíciókat szerezzenek a többi csoport rovására. A tömegmozgalmak értékelése és visszaszorítása a végrehajtó hatalom központi feladatát képezte. Az 1930 őszén a budapesti munkásság tömegtüntetésével kezdődő és az országos méretekben terjedő tömegmozgalom határozott intézkedéseket követelt a kormányzattól. Egyrészt a propaganda eszközeivel igyekezett hatni, főleg vidéken. Sztranvavszky Sándor belügyi államtitkár, a kormányzat és az egységes párt jelentős tényezője — a párton belül egyre inkább a gömbösi irányzathoz tartozott — az ország valamennyi főispánjához küldött utasításában hangsúlyozta, hogy,,a falu beszervezésének régen meg kellett volna történnie s most már itt van a 24. órának úgyszólván utolsó perce".9 Az alispánoknak szóló szervezési utasítás hangsúlyozza, hogy a falu egész lakosságát tömöríteni kell a Falu Országos Földmíves Szövetség mögé. Ez kiterjedne a falu minden rétegére, „így tehát a gazdasági és földmunkásokra is, de nem kizárólag ezekre". A szövetség ezen akcióját csendben és nem mohó gyorsasággal, még kevésbé »nagydobbal« akarja végrehajtani, ami már csak azért is kívánatos — emeli ki a körlevél —, nehogy a szélsőséges elemeket ellenakcióra provokálja,,. . . a megszervezést (bár előbb történt volna már) nekünk kell megcsinálnunk, azt másoknak, s különösen szélsőséges elemeknek még részlegesen sem engedhetjük át s minden erre irányuló. kísérletet meg kell és meg is fogunk akadályozni. Ilv téren tett észrevételeidről szíveskedjél hozzám mindig jelentést tenni" — fejezi be figyelmeztetően az államtitkári körlevél.10 legi pártok sem Budapesten sem az országban nem alkalmasak arra, bogy megoldják a kérdéseket," „magyarabb és szociálisabb pártra volna szükség." De: „a reális erőviszonyok mellett a mai pártokat leváltani nem lehet, mert nincs mivel . . . Én nem akarom megismételni 1918-at ... a pártok nem tartják be azt, hogy a magyar nemzeti eszme érdekében egyrészt soraikba kell engedni a feltörő ifjúságot, hogy érvényesüljön, másrészt változásokat kell tenni programjukon. Az ő rövidlátásuk önálló pártalakításba fogja szorítani a fiatalságot." Jelenleg még Bethlen szab irányt és dönt. ,,Ó van olyan egyéniség — teszi hozzá kissé rezignáltán —, hogy ezek a haladó eszmék, amelyeket ő elfogadni sohasem fog, az ő kormányzata alatt rá hatással lenni nem tudnak és a közéletben sem érvényesülhetnek praktice." — Kozma Zsilinezkyhez 1930. nov. 21. — O. L. Kozma iratok 14. 9 Pest megyei Levéltár (a továbbiakban P.L.) Főispáni res. 1930. ad. 104. sz. biz. (1930. szept. 17.) 10 ,,A hatósági közegeknek szíveskedjél megfelelő utasításokat, írásbeliség mellőzésével, élőszóval (kiemelés tőlem — M. L.) megadni és hangsúlyozni annak szükségességét, hogy az akció semmiféle hatósági jelleggel ne bírjon, azaz a támogatás ne nyíltan, hanem csendben és feltűnés nélkül történjék." P. L. Főispáni res. 1930. ad 104. biz.
