Századok – 1964
Tanulmányok - Tilkovszky Lóránt: Magyar–szlovák viszony és szlovák nemzetiségi mozgalom Magyarországon a bécsi döntés után (1938–1941) 383
386 TILKOVSZKY I/IRÁNT A bécsi döntésről nemhiába tanítottak úgy a németországi náci pártiskolákon, hogy az megnyitotta az utat a Duna-medence felé.1 5 A bécsi döntés következményeként kialakult vitában a sorsdöntőnek tekintett német állásfoglalás megnyerése érdekében meginduló versengés ugyanis a német befolyás nagymértékű kiterjedését hozta magával. Ebben a versengésben a Csehszlovákia teljes felszámolásával kapcsolatban 1939. március 14-cn német ösztönzésre és nyomásra létrejött „önálló" szlovák állam Magyarországgal szemben meglehetős előnyre tett szert, amelyet a továbbiakban még növelni igyekezett. Az „önálló" szlovák államnak a német fasizmushoz történt fenntartás nélküli, azonnali lecsatlakozásával szemben Magyarországon még mutatkoztak olyan politikai erők, amelyek ezt a folyamatot némileg lassítani voltak képesek.1 6 Az „önálló" szlovák állam vezetői olyan illúziókat igyekeztek kelteni, hogy kis országuk a semleges Svájchoz hasonló szerepet tölthet be Németország, Lengyelország és Magyarország között.1 7 A náci Németországnak azonban nem Svájcra, hanem vazallus államra volt szüksége ebben a térségben, amelyen keresztül felvonulhat következő áldozata, Lengyelország ellen, s amelyen keresztül most már északról is nyomást gyakorolhat Magyarországra. Az „önálló" szlovák állam a keleti és délkeleti irányú német expanzió útjává lett.18 A Szlovákiával kötött ún. „védelmi szerződés" a Yágtól nyugatra fekvő területeket német katonai megszállás, a további területeket pedig német katonai ellenőrzés alá helyezte. A szlovák hadsereg valamennyi parancsnokságához német szaktisztek lettek beosztva; a szlovák hírszerző szolgálat is német vezetés alatt állt.1 9 A németek azonnal megkezdték Szlovákiában „gazdasági tevékenységüket": minden élelmet és ruhaneműt összevásároltak és kiszállítottak. Szlovákiában hamarosan általános áruhiány lépett fel. Hata'mas sorok álltak a jóformán üres üzletek előtt. Az árak rohamosan emelkedtek; az új államnak nehézségei voltak a fizetések folyósítása terén; államkölcsönt jegyeztettek; a munkanélküli segélyt beszüntették azon a címen, hogy a munkanélküliek németországi munkára szegődhetnek.2 0 Munkás- és tisztviselőelbocsátások voltak.2 1 Az elbocsátott magyarok egy része Magyarországra akart jönni, de a magyar kormány ezt nem tartotta kívánatosnak, s 1939 februárjától inkább havi 60 000 pengőt fordított éveken keresztül 717, főleg pozsonyi magyar elbocsátott családfő segélyezésére.22 15 Küm. Pol. 179. es. 21. tétel. 1501/1939. — Müncheni magyar főkonzulátus jelentése, München, 1939. márc. 23. 16 A Szlovákia ós Magyarország között e tekintetben fennálló kezdeti viszonylagos különbségekre vonatkozóan lásd Róják Dezső: Akik nem hajtottak fejet. Bratislava. 1963. 145—149. 1. — Egy speciális téren, a „zsidókérdés megoldása" terén megindult versengésre lásd: Küm. Res. Pol. 72. es. 461/1939. Esterházy jelentése, Pozsony, 1939. jan. 26., illetve V. Král: Pravda о okupaci. Praha. 1962. 298 — 299. 1. 17 M. E. Nemzetiségi o. 64. es. P. 15 895/1939. Petravich pozsonyi magyar konzul jelentése, Pozsony, 1939. márc. 3. 18 B. Graca: „14 marec 1939." Bratislava. 1959. 89-90., 112. 1. 19 M. E. Nemzetiségi о. 64. es. P. 16 345/1939. 20 О. L. Kozma-iratok. 27. csomó, Kozma Miklós naplója, 1939. márc. 28., és M. E. Nemzetiségi o. 64. es. P. 16 344, 16 345, 16 552, 16 554/1939. 21 M. E. Nemzetiségi o. 67. es. T. 15 606/1939. 22 O. L. Minisztertanácsi jegyzőkönyvek, 1940. dec. 20. és 1941. jan. 3.
