Századok – 1964

Folyóiratszemle - Magyar folyóiratok - 278

FOLYÓIRATSZEMLE 285 elnyomását illeti, ennek megítélésénél szerepet játszhat az a szempont , liogy a Habsburg-hatalom egészében véve a magyar feudálisok uralmát képviselte, kizsákmányolási lehetőségét védte. A földesurak éppen ezért nem is fogtak önként fegyvert eilene. A Habsburg-monarchiában a hatalmat közvetlenül birtokló vegyes, sőt nemzetközinek is mondható udvari arisztokrácia legfőbb kizsákmányolási eszköze az adó és a kereskedelmi monopólium volt, ezekkel az eszközökkel azonban, meghatározott történelmi feltételek mellett, minden állam él. Nemzeti elnyomásról akkor lehet beszélni, ha ezek a terhek aránytalanul súlyosak a többi országrészekhez képest. Pontosabb adatok hiányában egyelőre valószínű, hogy a monopóliumok súlyosabb terhet jelentettek az osztrák—cseh tartományok, mint Magyarország számára, s hogy a kereskedelemben egyenlőtlen csere alakult ki Magyarország rovására, annak elmaradottabb volta miatt. Ez azonban ebben a korban még csak kevéssé függött össze a központi hatalom rendszabályaival, tehát nem vonható a nemzeti elnyomás szűkebb fogalma alá. A kérdés lényege tehát — hangoztatja a szerző —, hogy a magyar társadalom nem volt képes szilárd központi hatalmat kialakítani, ezért a feudális anarchiába bonyolódva el kellett veszítenie állami függetlenségét a centralizált török hatalommal szemben, és ezt nem tudta visszaszerezni az ugyancsak centralizált Habsburg-hatalommal szemben sem. Ez a döntő, s nein az, hogy ezeket a mozgalmakat haladóaknak kell-e tekinteni. — Vitacikke befejező részében Molnár Erik a legújabb történettudományi eredmények alapján elemzi a XVII—XVIII. századi parasztmozgalmak három típusának: a kizárólag antifeudális (pl. Császár Péter-féle), az idegen elnyomás elleni harc jelszava alatt kirobbanó, de tisztán antifeudális jellegűvé váló (pl. hegyaljai felkelés) és végül az antifeudális és egyúttal idegenellenes (Bocskay—Rákóczi-kor mozgalmai) parasztfelkelések főbb jellegzetességeit. Megállapítja, hogy ezek valódi jellegének felismerését egyrészt a provinciális szemlélet, másrészt a marxista történelmi elmélet egyes tételeinek figyelmen kívül hagyása vagy nem pontos megértése akadályozza. így figyelmen kívül hagyja több kutató azt a tételt, hogy az idegen elnyomás csak az osztályelnyomás különleges fajtája, vagy nem érti meg világosan, hogy a korabeli ideológia hamis tudat, amely mögött rejtve maradnak a valódi mozgatóerők, az osztályviszonyok, végül nem veszi figyelembe, hogy a történelem szubjektív szempontból nem ésszerű folyamat. O. M. VALÓSÁG. VI. óvf. (1963) 4. sz.: Tőkei Ferenc AZ ,,ázsiai termelési mód" kérdéséhez címen a Valóság 1962:5. számában közölt, Az „ázsiai termelési mód" kérdéséhez c. tanulmányát folytatva, a kínai történelmen — mint klasszikus példán — illusztrálja az „ázsiai termelési mód"fejlődósét. A szerző szerint az „ázsiai termelési mód" átmeneti forma az ősközösség és az antik termelési mód között. Jellemzője, hogy ősközösségi tulajdon viszonyokra patriarchális-bürokratikus állam épül rá. A tanulmány elemzi a kínai történelemnek azokat a jelenségeit, amelyek forma szerint hasonlítottak az antik és a feudális fejlődéshez, és kimutat ja, hogy ezek a jelenségek az „ázsiai termelési mód"-nak voltak részei. — Tolnai György A tőkés iparfejlődés kettős irányzata és az 1848—19-es Magyarország útja c. cikkének véleménye szerint a tőkés nagyipar kialakulásának döntő forrása — mint ezt szerinte Lenm a kusztáripar esetében kimutatta —• a céhes ipar mellett, sőt azt felülmúlva, a paraszti háziipar, amely a manufaktúrafejlődés bázisa volt. Nyugati szakmunkák alapján elemzi az angol és flandriai korai tőkés fejlődést, és megállapítja, hogy annak legfontosabb tényezője — a textilipar —mindkét országban paraszti háziiparra támaszkodott. Hasonló tendenciát mutat ki az 1840-es évek magyarországi paraszti háziiparát vizsgálva. Magyarországon is (a földesúri birtokokon kialakult malomipart és vasipart megelőzve) a textilipar fejlődött leginkább, széles — legjobban Szlavóniában elterjedt —- paraszti háziiparra támaszkodva. Ezt a fejlődő hazai textilipart azonban 1849 után vámvédelem hiányában a konkurrens osztrák és cseh textilipar megfojtotta. — Sz. M. VILÁGIRODALMI FIGYELŐ. 9. évf. (1963) 1., 2. sz.: A folyóirat e két száma az 1963. október 26—29. között Budapesten tartott összehasonlító irodalomtörténeti konferencia referátumait közli. Történész szempontból mindenekelőtt azok a felszólalások tarthatnak számot érdeklődésre, amelyek az összehasonlító irodalomtörténeti módszer általános problémáival foglalkoznak. Ilyen tárgyú az 1. számban I. G. Nyeupokojeva Az irodalmi kapcsolatok és kölcsönhatások kutatásának módszertani kérdései c. előadása, amely a nyugat i komparat ist a elméleti irodalom bírálatával foglalkozik; elítéli annak azon tételét, amely szerint az összehasonlító módszer legfontosabb elve az irodalom nemzeti sajátságaitól való elvonatkoztatás. A marxista irodalomtörténetírásnak a nemzeti irodalmak kapcsolatait kell vizsgálnia. Sőtér István A komplex-összehasonlító kutatások elvi kérdései