Századok – 1964

Folyóiratszemle - Magyar folyóiratok - 278

:284 FOLYÓIRATSZEMLE ellen irányult. — Kiss Ibolya Császy Lászlónak, a Tanácsköztársaság bukása után a községi szovjetben folytatott tevékenysége és kommunista szellemű közéleti szereplése miatt kivégzett kisvárdai kommunista tanárnak pályáját ismerteti. — 9. sz. : Regős János A népoktatásügy fejlesztésének akadályai Vas megye határvidékén az 1880-as években c. írása a szombathelyi levéltárban található tanfelügyelői jelentések alapján ismerteti az iskolák szánalmas állapotát és a tanítók nyomorúságos helyzetét az adott időszakban. — Sz. M. STATISZTIKAI SZEMLE. 41. évf. (1903) 7. sz.: Lengyel László A társadalmifoghlkozási átrétegződés jellege és néhány közgazdasági problémája a mezőgazdaságban e. kétrészes tanulmánya a parasztságnak a faluról városba vándorlását a felszabadulás óta eltelt időszakban — nemzetközi statisztikai adatokkal való összehasonlítás alapján — az iparosodás szükségszerű velejárójának tekinti, s feltevése szerint e tendencia további érvényesülése, sőt erősödése várható. — 8—9. sz.: Oros Iván Az 1895. évi mezőgazdasági összeírás c. munkájában az említett összeírást az első magyarországi modern gazdasági összeírásnak tekinti, amelynek szempontjai: földterület, tulajdonjog, munkaviszonyok, állatállomány, mezőgazdasági gépek és eszközök stb. (gazdaságokra vonatkozó" kérdéscsoport); továbbá földárak, tagosítás, vetésforgó stb. (községekre vonatkozó kérdéscsoport) voltak. — Horváth Tibor Kísérletek a területi statisztikai szervezet létrehozására 1867 után c. írásában az 1867-ben a Földművelés-, Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztérium keretében, annak osztályaként Keleti Károly vezetésével megalakult első magyar központi statisztikai szervezet (s személy szerint Keleti) városi statisztikai bizottságok hálózatának létrehozására irányuló sikertelen kísérleteit írja le. — Gyulay Ferenc Adalékok a Statisztikai Szemle történetéhez c. cikke ismerteti az eredetileg 1861-ben Statisztikai Közlemények címen megindult, majd többször is címet változtatott folyóirat működésének egyes periódusait, méltatja jelentőségét a magyar közgazdaság- és statisztika-tudomány számára, különösen kiemelve Keleti Károlynak a folyóirat hasábjain kifejtett tudományos munkásságát. — Sz. M. TÁRSADALMI SZEMLE. XVIII. évf. (1963) 10. sz. (okt.): Hajdú Tibor A tömegek szerepe az 1918 októberi polgári demokratikus forradalomban е., a polgári demokratikus forradalom kitörésének 45. évfordulójára írt cikkében úgy eleveníti fel a forradalom egyes eseményeit, hogy ezekkel egyúttal meggyőzően dokumentálja a magyarországi munkásság döntő szerepét a polgári forradalom kirobbantásában és a polgári demokratikus kormány hatalomrajuttatásában, majd pedig a forradalom kiteljesítésében és továbbfejlesztésében. Végigkíséri ezt, a folyamatot a királyság államformájának megdöntésétől a földreform gyakorlati megkezdésén, a kormány kispolgári-demokratikus átalakításán át végül is egy olyan újabb forradalmi helyzet megteremtéséig, amelyben a tömegek objektív forradalmi erejének és szubjektív elszántságának láttán az egyébként jóhiszemű, de saját korlátai ós az antant politikája révén teljesen elszigeteltté vált kormány nem tehetett egyebet, mint hogy önként távozott a hatalomból. A cikk megállapítja, hogy a forradalmi harc során a polgári álla m egy percig sem tartotta osztatlanul kezében a hatalmat; a munkások, katonák és parasztok tanácsai egy „sajátos fajtájú kettős hatalom" létrejöttét jelentették. — O. M. ŰJ ÍRÁS. 111. évf. (1963) 8., 9. sz. (aug.v szept.): Molnár Erik Válasz a nacionalizmus kérdésében írt vitacikkekre c. polémiájában (amelynek ezúttal 2. és 3. [befejező] folytatását ismertetjük) felveti a haladó osztály vagy osztálypárt melletti és az ellentétes osztály vagy osztálypárt elleni állásfoglalás problémáját, s megállapítja, hogy ez az állásfoglalás a történészt ellentmondásokba keveri, mivel az osztálytársadalmakban a haladást — szabály szerint — nem a dolgozó és kizsákmányolt, hanem a kizsákmányoló osztályok képviselik. A problémát a feudalizmus korára vonatkozóan rendszerint úgy oldották meg, hogy valamiféle indokolással a paraszti mozgalmakat haladóvá nyilvánították. Létrejött a „haladó paraszt" hamis alakja, amit a nacionalizmus megtetézett a „honvédő paraszt" hasonlóképpen hamis alakjának megkonstruálásával. Mindezekből fakadóan a történelmi tények értékelése, főként a feudalizmus idején mind ez ideig problematikus. Megállapítja a cikk, hogy a Bocskay-kortól a Rákóczi-korig a magyar történetet az osztályharc rendkívüli kiéleződése, a jobbágyok letiprása jellemezte, és hogy az osztrák elnyomás elleni függetlenségi és szabadságharcok hátterében az antifeudális — a magyar nemes és a német zsoldos ellen egyaránt irányuló — parasztfelkelések álltak, amelyeket, a nemesség azután saját rendi céljaiért folytatott harccá alakított át. A szó pontos értelmében feudális nemzeti mozgalomról nem lehet beszélni, de az idegen elnyomást az egyszerűség kedvéért nevezhetjük nemzeti elnyomásnak is. Ami Magyarország idegen