Századok – 1964

Folyóiratszemle - Magyar folyóiratok - 278

FOLYÓIRATSZEMLE 283 Hollandia és Franciaország állt az élen, 1961-ben az egyes államok közötti nivellálódási tendencián belül Olaszország került az első helyre. Végezetül a szerző megállapítja, hogy a Közös Piac talaján a konkurrenciaharcot a fokozott szervezettség eredményeként erősebb társaságok vívják, mint korábban, s hogy ez a harc a gazdasági fejlődós jövőbeli szükségszerű lelassulásának eredményeként minden bizonnyal éleződni fog. Ez esetleg lehetetlenné teszi majd a Római Szerződés egyes részeinek végrehajtását, sőt az is lehetséges, hogy a Közös Piacot más szervezet váltja fel, de bizonyos, hogy ez nem jelent majd visszatérést az 1958 előtti helyzethez. — 10. sz. (okt.): Tallós György A KGST-országok kereskedelme a fejlett tőkés országokkal és a gazdaságilag gyengén fejlett országokkal c. cikkének kiindulásában megállapítja, hogy a KGST-országok a nemzetközi munkamegosztás fejlődósében növekvő mértékben vesznek részt, bár külkereskedelmi forgalmuk fejlődése lényegesen elmarad ipari fejlődésük üteme mögött. Egymás közötti kereskedelmük gyorsabban fejlődött, mint összkereskedelmük, és a tőkés világgal folytatott kereskedelmükön belül kivitelük a gyengén fejlett államokba sokkal nagyobb tempóban növekedett, mint a fejlett tőkés államokba irányuló kivitelük, míg ugyanakkor a behozatal éppen ellenkező tendenciát mutatott. 1961-ig a fejlett tőkés országoknak a KGST-államokba irányuló exportjában feltűnően emelkedett a gépexport, míg a KGST-területről a fejlett tőkés országokba irányuló exportban az élelmiszer és élvezeti cikkek részesedése nőtt a 1 egg vorsah ban. A cikkíró kiemeli, hogy jóllehet a KGST-országok igen csekély szerepet töltenek be általában a nem szocialista államok kereskedelmi forgalmában, egyes államok és egyes árucsoportok esetében ettől lényegesen eltérő kép mutatkozik, ami a kapcsolatok további fejlődésónok lehetősége mellett vall. A szerző a továbbiakban a KGST-országok és a fejlett tőkés országok kereskedelmének korlátjait és a további "fejlesztés lehetséges irányát tárgyalja, majd rámutat a fejlett tőkés államok és a gyengén fejlett államok kereskedelmében az utóbbiak súlyos nehézségeire. — O. M. KRITIKA. I. évf. (1963) 1. sz.: Klaniczay Tibor Nézeteltérések a ,,nemzeti jelleg" körül c. cikkében a Kortársban 1962-ben az irodalom nemzeti jellegével foglalkozó cikkét ért bírálatok alapján nyúl ismét a kérdéshez. Leszögezi, hogy a burzsoá osztályviszonyok között a nemzeteket egymástól elsősorban elhatároló különbségek a társadalmak osztályszerkezetének eltérő vonásaiból erednek, s hogy éppen ezért a szocialista társadalomban ezek az okok az osztálytársadalom megszűntével együtt fokozatosan megszűnnek. Az új viszonyok kiküszöbölik nemcsak az egyes nemzetek érdekellentéteit, hanem különbözőségeiket is, s ezáltal utat nyitnak az egybeolvadásnak. A szerző megállapítja, hogy bár a nemzeti jelleg az irodalomban ma még indokolt, a fentiekből következően semmi esetre sem tekinthető a jövő útjának. A nemzeti jelleg eltűnése azonban csak egyenrangú és azonos fejlettségű nemzetek között lehetséges, ezért az egybeolvadás elengedhetetlen követelménye az elmaradott nemzetek kultúrájának fejlesztése. Enélkül az egybeolvadás követelése a fejlettebb nemzet vagy nemzetek beolvasztási kísérletével lenne egyenlő. Vitába bocsátkozva Szigeti Józsefnek a Társadalmi Szemle 1962: 8—9. számában megjelent cikkével, a szerző különbséget tesz nemzeti jelleg és nemzeti forma között. Ami az utóbbit illeti, rámutat arra, hogy mivel a szocialista viszonyok között az egységes nemzeti államok léte sem nem szükségszerű, sem, a tapasztalatok szerint, nem tipikus, a szocialista osztálytartalom nem mindig a nemzeten mint szociális formán keresztül, hanem sokszor a nemzetileg nem homogén társadalmon mint formán keresztül érvényesül. Helyesebb tehát az alapvető aspektust képviselő társadalmit, mint a másodlagos ós múlékony nemzetit előtérbe állítani. — Szerző végül hangoztatja, hogy a kozmopolitizmus elleni védekezés érdekében nem szükséges a nemzeti jelleg bástyái mögé bújni, annál kevésbé, mert a nyugati kultúra hatása ós egyben sokszor kozmopolita hatása ellen nem a szocialista kultúra nemzeti jellege, hanem szocialista osztálytartalma óvhat csak meg. — Sz. M. MAGYAR TUDOMÁNY. 8. évf. (1963) 9. sz. : Komlós Aladár Л Nyugat kritikusai c. cikkében Ignotus, Ilatvany Lajos, Schöpflin Aladár, Babits Mihály kritikusi működését elemzi, akik a politikai liberalizmus irodalmi-esztétikai megfelelőjét: az esztétikai individualizmust, impresszionizmust képviselték. Komlós hangsúlyozza, hogy mivel ez a szemlélet Magyarországon a hivatalos nacionalista irodalompolitika ós konzervatív ízlés elleni harcot jelentette —- ennj'iben, a folyóirat egész fennállása alatt haladó funkciója volt. — Sz. M. PEDAGÓGIAI SZEMLE. 13. évf. (1963) 7/8. sz.: Hegedűs András Gárdonyi Géza pedagógiai nézetei c. tanulmánya az író publicisztikai munkásságát ismerteti, amelyet Tanítóbarát c., 1886—88 között szerkesztett folyóiratában folytatott, s amely főleg a tanítókra nehezedő egyházi terror