Századok – 1964
Közlemények - Kulcsár Zsuzsanna: A tömeges boszorkányüldözések magyarázatai és okai 158
A TÖMEGES BOSZORKÁNYÜLDÖZÉSEK MAGYARÁZATAI ÉS OKAI 159-nép, hanem a tanult emberek agyában is élt; a witch, a boszorkány szerződést köt az ördöggel, eladja lelkét, megtagadja istent, s állandóan azon fáradozik, hogy kárt okozzon embertársainak. Kétségtelen, hogy a boszorkányhit a középkorban fejlődésen ment keresztül, összefonódott az eretnekség, az istentagadás, a boszorkányszombat stb. fogalmával. Ez. azonban — véleményem szerint — nem jelent minőségi változást, mert az ördöggel való kapcsolat gondolata hallgatólagosan benne foglaltatik a maleficia, a varázslással okozott ártalom, tehát az angol és amerikai kutatók által sorcerynak jelölt fogalomban is; így szükségtelennek tartom egy új elnevezés bevezetését. A boszorkányok üldözése a hatóságok által a XIV. században kezd gyakoribbá válni. Ez elsősorban Dél-Franciaországban figyelhető meg. 1321-ben hat ember ellen indít eljárást Pamiersban az inkvizíció boszorkányság miatt.1 Toulouseban 1320 és 1350 között 600, Carcassonneban ugyanazon idő alatt 400 személy ellen folyt pör ugyanezzel a váddal.2 A század második felében ós a következő század folyamán a vádlottak száma növekszik; már nemcsak Dél-Franciaországban folynak ilyen pörök, hanem másutt is. A XV. század első felében a Dauphinéban, Gascogneban, a Nivernaisban és Artoisban,® továbbá Barcelonában találkozunk ilyen ügyekkel.4 A XV. század közepétől pedig Szavojában, Burgundiában, Svájc kantonjaiban és Németország különböző tartományaiban is égetnek boszorkányokat.6 E pörök többsége az egyházi bíróságok, elsősorban a pápai inkvizíció előtt játszódik le, de 1400-tól kezdve a világi hatóság egyre nagyobb szerepet játszik e téren. A XV. század közepétől ugrásszerűen megnövekszik az ilyen bírósági ügyek száma. Ettől az időtől kezdve több mint két évszázadon át Európa számos országában irtják a hatóságok, kisebb-nagyobb szünetekkel, a ,.boszorkányokat". A kutatók többsége fel sem veti: mi az oka annak, hogy noha a boszorkányhit az őskor óta minden európai nép minden rétegében elevenen ólt, nagyszabású és intézményes üldözés kizárólag a XV — XVI II. szádadban folyt. Általában nem foglalkoznak azzal a kérdéssel sem: mi az oka annak, hogy Európa egyes országaiban rendkívüli hevességgel lángolt az üldözés, míg más területeken viszonylag enyhe maradt, a kontinens keleti és délkeleti országai pedig teljesen mentesek e borzalmaktól. Boszorkányüldözés Európa különböző országaiban Hogy a felvetett kérdésekre feleletet adhassunk, elsősorban fel kell vázolnunk a boszorkánypörök időbeli és országonkénti megoszlását. Pontos statisztikát, sajnos, nem tudunk készíteni, mert a pörök egy részénél — mint már említettük — elvesztek az iratok, más részénél az ügyvitel pontatlansága, a hatóságok tudatlansága, hanyagsága következtében hiányzanak a számszerű adatok; egyes területeken pedig móg sok ilyen eljárás anyagát nem tárták fel a kutatók. Lehetséges tehát, hogy az általam közölt adatok újabb források közzététele alapján némi módosításra szorulnak majd. Nem hiszem azonban, hogy ezek a módosítások lényeges változást jelentenének, olyat, amely megdöntené, vagy alapjaiban megingatná a jelenleg rendelkezésemre álló adatokból felvázolt képet és a belőle levont következtetéseket. Angliában0 a XIII. századtól kezdve bukkanunk varázslók és boszorkányok elleni eljárás nyomaira. Hat ilyen pörről tudunk a XIII — XIV. században, de csak egyben büntetik meg a vádlottat — jóslásért két hétre börtönbe zárják. A XV. század második felében és a XVI. század elején, az elkeseredett politikai küzdelmek idején megnő az ilyesfajta ügyek száma, ezek azonban kifejezetten politikai célzatúak; az éppen alulmaradt párt vezetőit azzal vádolják, hogy összeesküdtek az uralkodó élete, testi épsége ellen.7 1 Dölliiiver : Sektengeschichte des Mittelalters. Mimchen. 1890. II. 97—251. 1. 2 Lamothe—Lángon : Histoire de l'Inquisition en France, Paris. 1829, 111. köt. 226. 1.: Hansen : Quellen und Untersuchungen zur Geschichte des Hexenwahns und der Hexenverfolgung im Mittelalter. Bonn. 1901. 454. 1. 3 Hamen : i. m. 466—467. 1.; Lea : Inquisition of the Middle Ages. III. köt. 536—537. I. ' Menéndez y Pelayo : História de los Heterodoxos Espanoles. Madrid. 1880—81. 605. 1. • Hansen : i. m. 466—613.1.; Leu : i. m. III. köt. 503, 516, 518, 536-537, 545, 547. 1.; Lea : Materials toward a history of Witchcraft. New York—London. 1957, I. köt. 233—260. 1.; Cantù : Gli eretici d'ltalia. Torino. 1865, Ili. köt. 338—400. 413. 1.; Frédéricq : Corpus documentorum inquisitionis haereticae pravitatis Neerlandicae, Gent. 1889—1906, II. köt. 389. 1.; Garinet : Histoire de la magie en France. Paris. 1818. 108. 1. • Ewen : Witch-Hunting and Witch Triais, London—New York. 1929; II. T. Davies : Four Centuries of Witch Beliefs. London. 1947: M. Murray : The Divine King in England. London. 1954; ua. : Witch Cult in Western Europe. Oxford. 1921; Noteslein : History of Witchcraft in England from 1558 to 1718. Washington. 1911; M. Summers : Geography of Witchcraft. London. 1927, New York. 1958; ua. : History of Witchcraft and Demonology. London. 1926,New York. 1926, 1956. 1 Summers : Geography 101, 102. 1.
