Századok – 1964

Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 1327

1354 FOLYÖIU ATSZEMLE ban elősegítik a független Nigéria gazdasági életének gördülékenyebb útját. Az Első Nemzeti Terv egyébként szükségszerű kompromisszum egyfelől a különböző ütköző politikai és gazdasági célok, másfelől az óhajtott és megvalósítható igények között, — N. ROSENBERG az amerikai szerszámgépipar technológia i változásait elemzi az 1840 —1910-es időszakban (414 — 443. 1.). Témáját nem szűkíti le tisztán technikatörténetre, hanem olyan történeti dimenzióban tárgyalja, amelynek során további kérdésekre ad indítékot; melyek a technológiai változások okai, miért készek egyes vállalatok, iparágak, tájak vagy országok a technológiai felfedezések és újítások befogadására, és miért késlekednek más iparágak, országok és vidékek. Ugyancsak kérdéses, hogy miért változó a helyzet ugyanabban az iparágban, országban stb. különböző időpontokban. Hangsúlyozza a technológiai konvergencia ismert tényét, amelynek figyelembevétele nélkül a technológiai változás sok vonatkozását nem lehetne megérteni. A technológiai változást is nem önmagában kell csupán értékelni, hanem folyamatosságában, amely, mint minden emberi lelemény, új lehetőségeket teremt s újabb következményeket von maga után. — P. TEMIN tanulmánya az amerikai vas- és acéltermékek összetételéről 1869—1909 (447 — 471. 1.) két főkérdést taglal: 1. A XIX. század utolsó harmadában mire használták lel a vasat és acélt? 2. Mennyiben érintette a vas- és acéltermelés módszereinek változása a vas és acél felhasználását ? Az első kérdés felveti a vas- és acélipar termelése összetételének a kérdését is, tehát azt, milyen termékeket állítottak elő. A második kérdés viszont arra is feleletet vár, vajon a termékek összetételének változását mennyiben idézte elő az iparág nyersanyaggal való ellátásának üteme, programja. A szerző ismerteti a XIX. században a vas- ós acéltermelésben végbement két nagyobb forradalmat (a polgárháborút megelőző ós követő években) és annak hatását e két iparágra. — P. H. COOTNER az amerikai vasutak szerepét, jelentőségét méltatja az ország gazdasági fejlődésében (477—521.1.). A hagyományos nézetekkel szemben kétségbevonja a gazdasági élet fejlődésében a vasutak kezdeményező szerepét. Jelentőségét és kihatásait — különösen az Alleghany-hegység környékén — nem vitatja, de hangsúlyozza, hogy az Egyesült Allamok gazdaságtörténetét jobban meg lehet érteni, ha figyelembe veszik a világméretekben jelentkező készáru-iparcikk keresletet, amelynek jó részét fedezhették az Államokból. A jövedelmező iparágak termelése követelően igényelte a vasút -technológia felhasználását és a hálózat kiépítését. A vasút' beruházások óriási üteme inkább következménye, eredménye, mint okozója volt az Egyesült Államok gazdasági fejlődésének. — M. OLSON jr.: Gyorsütemű gazdasági fejlődés, mint destabilizációs tényező c. írása (529 — 552. 1.) szintén vitajellegű. A legújabb amerikai gazdaságtörténeti irodalomban közhelyszerűen elterjedt az a nézet, hogy a gazdasági fejlődés következménye a politikai stabilitás és többnyire a békés, demokratikus fejlődés. Erre a gazdasági elméletre épített az utóbbi évek amerikai „külföldi segély-politikája", amely azzal a céllal részesítette előnyben a gyengén fejlett országokat, hogy megidőzze azoknak „kommunistává válását". A cikkíró a XIX. századi és XX, századidé ji európai és amerikai történeti példákon keresztül igyekszik bemutat ni, hogy a fenti tétel nem állja meg a helyét a történeti, gazdaságtörténeti kutatások mérlegén. Bármennyire szervezett és ellenőrzött a termelés üteme és módszere, a gyors gazdasági fejlődés nehéz problémákat vethet fel. Ma a gyengén fejlett országokban az államosított iparágak folytatják többnyire az országuk gazdasági kibontakozásáért folytatott harcot amaximális termelés révén. Ez kettős nehézséget szül: az ipar átszervezése, korszerűsítése ós az új munkaerősereg beállítása, fegyelmezése. A gyors gazdasági fejlődés bármilyen gazdasági rendszerű országban gyors ós lényeges átállítási problémákat teremt, különösképpen a gyengén fejlett, eleddig statikus gazdasági életű országokban. Politikai következménye tehát inkább a nyugtalanság és az instabilitás. Következésképpen nem a gazdasági fejlődést kell lassítani, vagy a gyengén fejlett országok számára a segélyeket csökkenteni, hanem számot kell vetni politikai hatásukkal. — R, J. ALEXANDER a latin-amerikai agrárreform jellegét és előrehaladását vizsgálja cikkében (559 — 573. 1.). Ismerteti azokat az általános körülményeket, amelyek erre az útra késztették a latin-amerikai társadalmi-gazdasági fejlődést, négy országnak (Mexikónak, Bolíviának, Venezuelának és Kubának) agrárreform-törekvéseit pedig közelebbről ós részletesebben mutatja be. Megállapítja, hogy a latin-amerikai agrárreform alapvető forradalmi tett, mivel megtöri a spanyol és portugál hódítás óta négy és fél századon keresztül Latin-Amerikában uralmon levő ós a hatalmat birtokló oligarchiát. Az agrárreform eszméje nem újkeletű Latin-Amerikában, megvalósítása azért vált sürgetővé, mert ma már politikailag és gazdaságilag eléggé erősek a társadalomnak azok a rétegej amelyek tovább nem hajlandók tűrni ^