Századok – 1964
Közlemények - Troján; M.: Bereg vármegye dolgozóinak harca a tanácshatalomért az 1918–1919-es években 107
130 M. TRÓJÁN" Az ukrán dolgozók, mint nemzetiségi kisebbség, az Osztrák-Magyar Monarchiában nem élveztek politikai jogokat és nem elégedtek meg a polgári kormánytól kapott csekély jogokkal sem. Ezért követeltek széles és egyenlő politikai jogokat. Ezzel egy időben követelték, hogy ne legyenek kizsákmányoltak, sem kizsákmányolók, hogy mindenki egyenlő legyen. „A magyarok között nekünk sehol nem volt szavunk"8 9 — jelentették ki Beregleányfalva parasztjai. „Szót a népnek"9 0 — ilyen pontot írtak be Ramocsafalva dolgozói Tiltakozásukba, és ezen politikai jogokat értettek a volt osztrák-magyar birodalom minden elnyomott népe számára. Nagyon jellegzetes a munkácsi járási Kisrétfalu dolgozóinak követelése. Az 1919. január 18-án kelt jegyzőkönyv így szól: „Parasztjaink elsősorban azt akarják, hogy szabadok legyenek, hogy minden embernek joga legyen beszélni és minden ember egyenlő legyen, hogy ne legyenek se urak, sem grófok, se nagv, sem kisgazdák."9 1 Ilyen egyszerűen és nagyon helyesen fe jezték ki a dolgozók a fennálló burzsoá rendszer likvidálását. Arra vágynak, hogy „ne legyenek sem urak, sem grófok", hogy minden ember egyenlő legyen, mint a szovjetek országában. Mind Bereg vármegye, mind egész Kárpátontúl dolgozóinak főként ilyen követelményei voltak, és ezeket sok-sok paraszttanács ülésén nyilatkozatokban, jegyzőkönyvekben ós határozatokban hangoztatták és hagyták jóvá. A tanácsok minden követelésében jól visszatükröződnek a Nagy Október által kinyilatkoztatott eszmék. E kérdés befejezésére érdekes megjegyezni, hogy a dolgozók tanácsainak határozatait a paraszttanács tagjai aláírták és a községi elöljáróság hivatalos bélyegzőjével ellátták, egyes esetekben aláírta a községi bíró is. Mindez arról tanúskodik, hogy a dolgozók tanácsai, a kizsákmányoltak tanácsai voltak a helyszínen a helyzet tényleges urai. A községi elöljáróságok teljes egészükben a tanácsok akaratától és tevékenységétől függtek, kiknek kezében volt a tényleges hatalom és bizonyos mértékig a törvényes hatalom is. A községek egész életét a tanácsok igazgatták. A községi bíró fontos kérdésben nem határozhatott a tanács nélkül. A tanácsok határozataikat és jegyzőkönyveiket pecséttel látták el, és ezáltal kötelező érvényűek lettek. Mindez azt bizonyítja, hogy a községekben a dolgozók tanácsainak kezében volt a hatalom. A forradalmi felszabadító harc történetében Kárpátontúl dolgozói számára fontos esemény volt a Huszton 1919. január 21-én megtartott Összkárpátontúli kongresszus.9 2 A kongresszuson, amelyen az egész Kárpátontúlról 420 küldött vett részt, Bereg vármegye részéről a következő községek képviseltették magukat: Beregleányfalva, Nagylucska, Kisrátfalu, Sztánfalva, Ardánháza, Nyiresújfalu, Gorond, Pisztraháza, Nyeregfogaras, Ramocsafalva, Felsőviznice, Beregsárrét, Beregszilván, Patakos, Havasalja, Szolyva,. Lukova, Medence, Gázló, Deskófalva, Ilonca, Bábakút, Falucska, Kissarkad,. Beregkisfalud, Bilke, Komlós, Szajkófalva, Misztice, Bercgkövesd, Tőkésfalu,. Hátmeg, Ilosva, Füzesmező, Valóc, Felsőverecke stb. 89 Uo. 6. 1. 90 KTÁL munkácsi fiókja, 1 f., 1. 1. 1 ügy, 19. 1. «Uo. 42. 1. 92 A kongresszusról részletesebben ld. M• Tróján : Revoljucijnovizvoljna borotjba Zakai'pattja naprikjenci 1918 — ta pocsatku 1919. rr. (Kárpátontúl forradalmi-felszabadító harca 1918 végén —1919 elején). „Nyugat-Ukrajna földjeinek történetéből"Kijev. 1958. III. köt.