Századok – 1964

Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 1327

1340 FOI.YÓIKATSZEMLE BECKES: A nyugat-német sajtó a német fasizmus hatalomra jutásának 30. évfordulójáról (1504—1515. 1.) megállapítja, hogy a gyászos emlékű évfordulót a nyugat-német monopolista sajtó arra használja fel, hogy meghamisítsa a német nép történetét, és ezáltal igazolja a bonni ultrák jelenlegi kalandor politikáját. A szerző öt pontban összegezi bizonyítékait. 1. Valamennyi cikkből hiányzik a fasizmus osztály lényegének elemzése. 2. A bekövetkezett fordulatért nem a ma is hatalmon levő monopóliumokat és politikusokat, hanem az elitelméletnek és a totalitarizmus-tannak megfelelően a néptömegeket teszik felelőssé. 3. Ezzel az arisztokratikus ó$ népellenes magyarázattal szoros összefüggésben bő teret szentelnek a cikkek tisztára szubjektív és pszichológiai momentumoknak, Hindenburg, Schleieher, Papén, Brüning stb. politikájának és személyes magatartásának. 4. A német munkásosztálynak a kommunista párt által vezetett hősi ant ifasiszt a harcát vagy egyszerűen agyonhallgatják, vagy kereken tagadásba veszik, és ehelyett a felhatalmazási törvényt meg nem szavazó szociáldemokrata képviselőket glorifikálják. 5. A harminc éves évfordulót a politikai pártok arra igyekeznek felhasználni. hogy politikai ellenfeleiket kompromittálják. saját magukat pedig tisztára mossák a fasisztákkal való együttműködés vádjától. Csupán kevés nyugat-német sajtóorgánum használta fel az évfordulót a mának szóló politikai tanulságok levonására. . 1964. 1. sz. — LOTHAE BESTHOLD: Л németországi fasiszta terrorrendszer és az egyes osztályok és néprétegek magatartása c. tanulmánya (1 — 27. 1.) eredetileg az Európai Ellenállás Története 1963 szeptemberében Karlovy Yaryban megrendezett III. nemzetközi kongresszusára készült. A tanulmányíró abból kiindulva, hogy a német imperialistáknak és militaristáknak hódító terveik megvalósítása érdekében előbb gúzsba kellett kötniök, szolgaságba és nyomorba kellett dönteniök tulajdon népüket, három kérdést vet föl. Az első: Milyen terror-rendszert fejlesztettek ki a hitlerfasiszták saját országukban, hogy a népre rákényszerítsék bűnös politikájukat? A fasiszta terrorrendszer a gazdasági, politikai-ideológiai, jogi, kulturális és szervezeti módszerek szétválaszthatatlan szövevénye volt. állapítja meg a szerző, és részletesen tárgyalja az alapvető polgári demokratikus jogok felszámolását, a Führer-elv bevezetését az üzemekben, a szakszervezetek feloszlatását, a Német Munkafront és más kényszerszervezetek létrehozását, a kollektív spiclirendszert, a fasiszta agrárpolitikát. ennek keretében az örökös paraszttelekre vonatkozó törvényt, az ifjúság szisztematikus megrontását, a kultúrbarbarizmust, a fasiszta igazságszolgáltatás véres munkáját, beleértve a kevésbé ismert németországi koncentrációs táborokat, a német ellenállás, elsősorban a kommunisták számadatokkal hitelesített mártíriumát. A szerző második kérdésére: Kik álltak e mögött a terrorrendszer mögött, kiknek használt ez? a marxista történeti irodalomban kézenfekvő a válasz: a német monopoltőkések, militaristák és junkerek; de a nyugat-német történeti irodalomban, így pl. Hans Rothfels: A hitler-ellenes német ellenállás с. művében (Kreefeld, 1949) még mindig nem tört utat ez a felismerés. Végül a harmadik kérdésre: Milyen hatással volt ez a rendszer a német társadalom különböző osztályaira és rétegeire ? — azt válaszolja, hogy a munkásosztály tanúsította a legszilárdabb ellenállást a fasiszta diktatúrával szemben, ebből az osztályból került ki a nemzeti ellenállás derékhada. Viszont a dolgozó parasztság és a városi—falusi kispolgárság az első háborús vereségekig tömegbázisa volt a hitlerfasizmusnak. s onnan csupán néhány ellenállót ismerünk, akárcsak a közvetlenül a vereség előtt Hitlerrel szembeforduló burzsoázia soraiból. Ezzel szemben a haladó értelmiségiek közül számos kimagasló ellenálló került ki, habár az értelmiségből is sokan — mindenekelőtt a tanítóság jelentős része — készségesen kiszolgálták a fasiszta rezsimet. A tanulmány befejező része történeti áttekintésben, gazdag tényanyaggal ismerteti a Német Kommunista Párt fasizmus elleni harcát. — A folyóirat beszámol a múlt év októberében az 1813-as felszabadító háború 150. évfordulója alkalmából Berlinben rendezett német—szovjet történész ülésszakról (91 — 95. 1.), amelyen öt témakört vitattak meg: 1. Napóleon németországi uralmának lényege és hatása; 2. a néptömegeknek mint az európai függetlenségi mozgalmak hajtóerejének szerepe; 3. 1812—13 hadtörténete és diplomáciája; 4. a nemzeti mozgalmak ideológiája ós végül 5. a háború történetírásának története. A történész találkozó a két küldöttség vezetője, L. STEBN és V. M. Hvosz-TOV egybehangzó véleménye szerint előbbre vitte a nemzeti függetlenségi háború történetének marxista kutatását, és ráirányította a figyelmet azokra a nyitott kérdésekre, amelyeket alapos forrástanulmányok alapján még a jövőben kell megvilágítani. A tárgyalt tematika főkérdéseiben egyébként teljes volt az összhang a német és a szovjet tudósok közt. Bizonyítja ezt A. L. NABOCSNYICKIJ szovjet történésznek az ülésen elhangzott s a folyóirat ugyanezen számában közölt: Népek és