Századok – 1964

Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 1327

FOLYÓ] RATSZEMLE 1339 ségfront kezdett kikovácsolódni. 1940 végén azonban részben a kelet-németországi antifasiszta-demokratikus átalakulás, részben a nyugat-német dolgozó tömegeknek a gazdasági és közellátási szabotázs elleni harca folytán olyan nagy nyomás nehezedett a nyugat-német monopoltőkére, hogy az 1947 elején a „demokratikus és szociális reform" jelszava alatt taktikai visszavonulásra kényszerült. Ekkor hajtották végre a potsdami egyezményre hivatkozva (12. cikkely, III. В. fej.) a nagy konszerneknek „optimális méretű üzemegységekre" való lebontását, s az így lecsökkentett konszerneket „vegyes gazdasági tulajdonná" kívánták átalakítani a munkásság részesedésével. Ezt ünnepelte úgy a CDU ahleni programja, mint a „kapitalizmus meghaladását", az osztályegyüttműködés fölemelő bizonyítékát. A nagyburzsoázia természetesen semmit sem adott fel hatalmi pozícióiból Nyugat-Németországban; minthogy azonban Kelet-Németországban minden hatalmát elvesztette, uralmának fenntartása érdekében kivonta Nyugat-Németországot a Német Szövetség kötelékéből, s 1949-ben a szeparatista bonni állam létrehozásával kettészakította Németországot. Az 1947-től kezdeményezett „új stílusú" liberális polgári politikát is az 1950-es években a régi stílus váltotta fel, amelynek során a korábban kivívott demokratikus és szociális eredmények is sorra mind bizonytalanokká váltak. — WEBNBE MÄGDEFRAU: Heinrich von Treitschke és az imperialista „Keletkutatás" ( 1444—1465.1. ) a nyugat -német Walter Bussmann Treitschke-életrajza és Treitschke 1862-ben írt, Das deutsche Ordensland Preußen с. történelmi esszéjének szintén Bussmann által történt kétszeri újra kiadása alkalmából íródott. (Walter Bussmann egyébként jelenleg a nyugat-berlini ún. „szabad egyetem" Friedrich Meinecke-Intézetének igazgatója, akit szoros kapcsolatok fűznek a „Göttinger Bausteine" с. kiadvány történészeihez és a göttingai keletkutatás olyan intézményeihez, mint a Göttinger Arbeitskreis és az Arbeitsgemeinschaft für Osteuropaforschung, ill. a göttingai egyetemhez, ahol ő maga is dolgozott 1955-ig.) Treitschke 1862-es művében egyébként úgy mutatja be a középkori német lovagrendi államot, mint a feudális erők és a polgárság szövetségén felépülő fél-abszolutista Hohenzollern-állam előfutárát, mint az egységes német állam történeti előképét, egy agresszív katonaállam prototípusát, amely gátlástalanul fejleszti ki a maga hatalmát. A német keleti terjeszkedést a könyv faji, nemzeti ós vallási okokkal motiválja, és „kíméletlen faji háborúként"-, „a magasabbrendű német faj" ós az „alaesonyabbrendű szláv faj" küzdelmeként jellemzi. Treitschke számára tehát nem a gazdasági-társadalmi fejlődés, hanem biológiai tényezők, a fajok harca határozza meg a történelmi folyamatot. Bár Bussmann a Treitschke-mű bevezetésében néhány ponton elhatárolja magát Treitschke koncepciójától, ennek a műnek újravalo megjelentetése mérgezi a német nép ós a szláv népek kapcsolatát, és a szláv történet demokrata-humanista irányzata helyett althoz a sovinisztaagresszív irányzathoz kapcsolja a mai nyugat-német Keletkutatást, amelynek A. W. Schlegel és L. von Ranke előkészítő munkája után éppen Treitschke lett a fasiszta német történészektől is annyira méltányolt főképviselője. — JOHANNES GLASNECK: Carl Goerdeler. A fasiszta közelkeleti terjeszkedés és a bonni neokólonializmus előfutára (1490—1504. 1.) az 1944 júliusi hitlerellenes összeesküvésben részt vett ós kivégzett lipcsei polgármestert a mai nyugat-német kolonial izmus szellemi atyjának tekinti. Goerdeler 1938 — 39-ben a Boschkonszern megbízásából külföldi körutat tett s tapasztalatairól jelentéseket terjesztett elő. Ezek a jelentések eddig csupán Gerhard Ritter nyugat-német történész tendenciózus és dicsőítő jellegű könyvéből voltak ismeretesek; a potsdami Német Központi Levéltárból előkerült két Goerdeler-jelentés most alkalmat ad a' szerzőnek Goerdeler politikai arculatának megrajzolásához. Eszerint 1939 derekán Hitlerrel együtt Goerdeler is elérkezettnek látta az időt a világ újrafelosztására ;_ ezt azonban a nyugati hatalmakkal egyetértésben, Kelet-Európa és a Szovjetunió népeinek rovására akarta megvalósítani, és semmiképpen sem akarta vállalni egy a nyugati hatalmakkal vívandó nagyháború kockázatát. Ebbe a politikai koncepcióba illett bele Goerdeler közel-keleti és különösen törökországi útja, ahol az időközben ankarai követte kinevezett Papennel együtt azon fáradozott, hogy a Kemal Atatürk gazdasági önállósági politikájáról letérő és Anglia, Franciaország felé orientálódó török nagyburzsoáziát gazdaságilag a fasiszta Németország bűvkörébe vonja. Glasneck mellesleg kitűnően megrajzolja a modern gyarmatosító lelki arculatát is, amely a gyarmatosítandó néptől elvitat ja a gazdasági, kulturális és politikai alkotóerőt, de azért nem mulasztja el az „ázsiai veszedelem" rémképét sem a falra festeni. Az ázsiai veszély kísértetével éppúgy, mint máshol az ant ikommunizrnussal Goerdeler ürügyet akar találni egy, a német imperializmustól uralt, egyesült Európa megteremtéséhez, és itt megint a mai bonni hatalmon levőkkel találkozik. — MANFRED WEISS-