Századok – 1964

Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 1327

1338 FOLYÓI R ATS7.EMLK mányon alapuló, a Német Szocialista Egy-Ségpárt Politikai Bizottsága mellett működő Ideológiai Bizottság által jóváhagyott Tételek az 1813-i felszabadító háború és a lipcsei népek csatája 1-50. évfordulójához (1299 1304. 1.). Scheel tanulmánya nemcsak a nyugat-német polgári történészekkel vitatkozik, hanem több ponton korrigálja a német marxista történetírásnak az 1813-as eseményekről tíz éve kialakított koncepcióját, is. Fejtegetéseiben a Németországgal szemben követett napóleoni francia politika kétarcúságábtil indul ki. Egyfelől hangsúlyozza és az 1807 utáni időszakra is kiterjeszti a francia nagyburzsoáziának a német burzsoázia gyengeségét pótló, haladó polgári szerepót az idejétmúlt feudális német intézmények szétzúzásában és a német államoknak a kapitalista fejlődést meggyorsító polgári reformpolitika útjára kényszerítésében, másfelől megvonja ennek a haladó szerepnek korlátait is, amelyek a „felülről jövő forradalom" következetlenségeiben, a francia nagyburzsoáziának a lehetséges konkurrenst elnyomó politikájában és antidemokratizmusában jelentkeztek. Ez utóbbi körülmény vezetett arra a nemzeti fellendülésre a néptömegek körében, amelynek az eddigi marxista történetírás is csupán az idegen uralom ellen irányuló patrióta élét hangsúlyozta, szemben a szerzővel, aki félreérthetetlenül leszögezi? „A nemzeti fellendüléshez éppen olyan feltétlenül és közvetlenül hozzátartozik a néptömegek antifeudális harca is." (1284. 1.) Ennek az élére erős és fejlet t, burzsoázia helyett egy maroknyi nemesi és polgári ért elmiségiből rekrutálódó reformpárt állt, amely. a reakciós j tinker oszt állyal és az uralkodókkal szemben is keresztülhajszolta a polgári reformpolitikát . Minthogy az alulról jövő forradalom feltótelei hiányoztak, a nemzet i függetlenség visszaszerzésére és polgári nemzetállam létesítésére nem volt más kiút, mint hogy a néptömegek az uralkodó osztályok tagjait a nemzeti mozgalom élére kényszerítették, hogy közösen harcoljanak közös ellenségeik ellen. Innen ered az 1813-as mozgalomnak már Engels által pompásan meglátott kettős jellegzetessége, a nemzeti regenerációnak a reakcióval való párosulása. A mozgalom első szakaszában egészen a lipcsei csatáig a haladó elemek voltak túlnyomóak. Ennek kibontakozását, a háborúnak félig népfelkelő háborúvá alakulását nagyban elősegítette az orosz csapatok fegyverbarátsága a német néppel. A „népek csatája" után azonban, Metternich Ausztriájának a Napóleon-ellenes szövetségbe való belépésével a reakciós vonások lettek dominánsak. Az 1814-es háború tartalmát és célját már egészében véve elsősorban nem a népek nemzeti felszabadító mozgalma, hanem egészen egyértelműen a kontinens feudális-abszolutista monarchiái és az angol oligarchia szabta meg. Napóleon veresége így a legitimitás diadalává változott, annak Németországra nézve hátrányos összes következményeivel. 1963. 8. sz. ROLF BADSTÜM-NEB: Hogyan kezdődött az Adenauer-éra? A nyugat-németországi imperialista burzsoázia restaurációs politikájához e. tanulmánya (1421 — 1443. 1.) ennek a végzetes útnak első szakaszát igyekszik fölmérni. A második világháború után a kapitalizmus általános válságának elmélyülése és az egyes tőkés országok egyenlőtlen fejlődésének kiéleződése elősegítette ezek gazdasági és katonai szövetkezését abból a célból, hogy az imperialista uralmat megszilárdítsák, és a második világháború eredményeit revideálják. Háború utáni imperialista terveik megvalósításában a nyugati hatalmak nem mondhattak le a nyugat-német gazdasági, hadi ós katonai potenciál felhasználásáról. A nyugat-német monopolgazdaságot a Rajna, Ruhr vidékéről kiindulva akarták egész Németország területén kiépíteni. Hogy az egész Németországra kiterjedő demokratikus fellendülést megtörjék, és időt adjanak a reakciós és jobboldali szociáldemokrata erők ú jjászervezésére, a nyugati megszálló hatóságok 1945 áprilisa és augusztusa szeptembere közt korlátozták a demokrat ikus erők politikai tevékenységét, viszont elősegítették a különböző tőkés érdekvédelmi szervezetek, a gazdasági és közigazgatási apparátus újjászervezését. Az egész nyugat-németországi demokratizálás nem terjedt túl a polgári demokrácia intézményeinek (pártok, tartományi gyűlés, választások, alkotmányok) tartományi szinten történő bevezetésén. Ilyenformán a monopolburzsoázia az 1945 májusában még nyílt hatalmi kérdést 1946 Őszére a maga javára döntötte el, kialakítva a tőkés szervezetek, a katonai kormányzat és a tartományi, ill. övezeti közigazgatás reakciós háromszögét. A politikai restauráció művét az antifasiszta-demokratikus. mezben föllépő polgári-kispolgári reformista párt, a CDTJ/CSU végezte el. amelynek vezetése 1946 folyamán teljesen reakciós politikusok kezébe csúszott át. A CDU/ CSU-nak 1946 folyamán sikerült a munkásosztály, a többi dolgozó, valamint polgári rétegek többségét megnyerni egy ..demokratikus reform" különböző változatainak, a hatalmi viszonyok érintetlenül hagyása mellett. A munkásosztály megosztottsága megakadályozta egy antifasiszta-demokratikus egységfront létrejöttét, ehelyett egy kommunista- és demokráeiaellenes egy-